„Mint minden nehézség, ez is arra jó, hogy fejlődjünk”

Interjú Dr. Orosz Csabával a pedagógusnap alkalmából

|

Június első vasárnapja pedagógusnap. Rendhagyó tanévet zárunk, alighanem az egyik legrendhagyóbbat. A nap alkalmából Dr. Orosz Csaba DLA egyetemi docenst, az EKE-VMI Vizuális Nevelés és Művészetelmélet Tanszék vezetőjét kerestük fel, aki nem mellékesen a tavalyi ARTtransfer-díj* nyertese volt.

art_transfer_20191115_1_2_600.jpgARTtransfer-kitűzők | Fotó: Szabó Zsófia

Ludwig Múzeum: Utoljára tavaly novemberben találkoztunk az ARTtransfer záróeseményén. Mi jut eszedbe arról a napról? Kaptál-e visszajelzéseket a díjadról?

Orosz Csaba: Nagy izgalom és nagy meglepetés is volt egyszerre. 16 év és közel 200 egykori egyetemista és középiskolás közös munkájának elismerése volt ez a díj, amit nem is igazán én, hanem a VINYL (Vizuális Nevelés Labor) csoport kapott ezen a jeles napon. Én csak egy apró energia vagyok ebben a folyamatban. Apró, de mindig örömteli energia, aki próbálta kisebb nagyobb sikerekkel lelkesíteni a hallgatóit.

Művész és tanár kollégáim mindannyian tudták ennek a munkának az előéletét, és nagyon sokan gratuláltak. A díjak nagyon fontos dolgok, főként ha a helyén tudjuk kezelni. Az is lényeges, hogy mennyire tölt el elégedettséggel, vagy mennyire motivál új utakra minket. Picit úgy alakult az életem, hogy 

az ARTtransfer-díj művészetpedagógusként egy korszak lezárása és megkoronázása is lett.

Más formában és más módon kívánom folytatni ezt a munkát, és persze talán még illene a csoporttal való együttműködésben lecsapódott szakmai tapasztalatokat, projekteket több oldalról, bővebben elemeznem. Ennek egy részét a doktori kutatásomban már megtettem ugyan, de a performatív vizuális nevelés elméletének és gyakorlatának további dokumentálása még fontos feladat lehet.

art_transfer_20191115_31_600.jpgDr. Orosz Csaba prezentációja | Fotó: Szabó Zsófia / Ludwig Múzeum

Mik a legfontosabb események, amik azóta veled történetek, gondolok részben az oktatási, részben a művészeti tevékenységedre?

Nagyon gyorsan elrepült ez a pár hónap, és bár nem tartom magam a hagyományos értelemben vett képzőművésznek, pár munkával szerepeltem kiállításokon. Legutóbb Szurcsik József felkérésére a Szabadjáték című kiállításon szerepeltem egy installációval a Műcsarnokban, de két grafikai biennálén is lesznek munkáim a közeljövőben. Ezek a pedagógiai tevékenységem mellett futó alkotói, picit terápiás projektek a számomra. 

Oktatási tevékenységem most egy ideje hivatalnoki lett. Az EKE Vizuális Művészeti Intézetének egyik tanszékét vezetem, ez másfajta kreativitást igényel, mint a VINYL-vel való munka. Szerencsémre megtalált egy újabb diákcsoport is, az egyetem Kepes szakkollégiumának lelkes művészhallgatói, akikkel új projekteken dolgozunk a művészet és a művészetpedagógia határterületén. Izgalmas kalandnak ígérkezik, bár a vírus közbeszólt több értelemben is, de bizakodó vagyok.

art_transfer_20191115_69_600.jpgDr. Orosz Csaba és Váradi Emese, a Ludwig Múzeum különdíjasa az ARTtransfer záróeseményén | Fotó: Szabó Zsófia / Ludwig Múzeum

Tisztában vagyunk a karantén helyzet nehézségeivel, de mi látsz, elsősorban mint pedagógus, adódtak-e pozitív fejlemények belőle a számunkra? 

Adódnak persze.

Mint minden nehézség, ez is arra jó, hogy fejlődjünk személyes, csoport és össztársadalmi szinten is.

Bár én elsődlegesen a személyes kontaktot preferálom a pedagógiai folyamatban, hiszen jelen esetben a művészet közvetítése leginkább így tud működni tapasztalataim szerint. Az ember nem tud kibújni a saját személyiségjegyei mögül. Azt és úgy tudja leginkább interpretálni, amiben ő maga is a legnagyobb örömét leli. A digitális oktatás nagyszerű, sok új kompetenciát hoz elő a pedagógusokból, és ezekből a tapasztalatokból építkezhetünk a jövő oktatását illetően is, de a helyén kell kezelni, és nem érdemes túlmisztifikálni.

art_transfer_20191115_71_600.jpgARTtransfer-torta | Fotó: Szabó Zsófia / Ludwig Múzeum

Hogy élted meg a karantént magánemberként?

A feleségem is pedagógus, így most otthonról tanítottunk mindketten. Közben szépült a kert, és amennyire lehetett, együtt volt a család. Négy gyermekem van, szóval így! :) A karantén és a járványhelyzet nem aggasztott igazán, nem vagyok az az ideges típus, elfogadónak vélem inkább magam. Csak a pedagógiában tartom magam radikálisabban gondolkodónak. A diákjaim azonban hiányoztak.

Mit üzensz a kollégáknak így a tanév vége felé?

Legyen minden úgy, ahogyan szeretnék! Legyenek örömteliek!

art_transfer_20191115_2_600.jpgA díjátadón | Fotó: Szabó Zsófia / Ludwig Múzeum

Készülsz a következő ARTtransferre?

Személy szerint mint pályázó nem. De érdeklődve várom a pályázatokat, a sok nagyszerű kolléga munkáit, ahogy ez a tavalyi bemutatón is volt. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, és nagyon fontos díjnak. Örülök, hogy résztvevője lehettem!

Az interjút Hemrik László készítette.

*Az ARTtransfer 2020-ban a közösségi művészeti projekteket fogja jutalmazni, míg 2021-ben újra a kortárs művészet közvetítéséért írjuk ki. 

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr3515735956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása