Aranyozott csontváz a szekrényben

|

fotó: Boros Géza

Az osztrák pop művész, Curt Stenvert alkotásának már a címe is jó: A 38. emberi helyzet: A menedzser, aki halála esetén a saját aranyozott csontvázát hagyja bűbájos özvegyére.  Ez a mű is látható a Ludwig Múzeum hamarosan záruló gyűjteményi kiállításán.

A Ludwig Múzeum gyűjteményében több olyan alkotás is található, amelyek egykor szerepeltek a Velencei Biennálén. A magyar alkotásokból válogatva tavaly a Ludwig 30 keretében kiállítást is rendeztünk. A nemzetközi anyagunkban is vannak ilyen művek, az egyik ilyen illusztris alkotásról lesz most szó.

1966-ban a 33. Velencei Képzőművészeti Biennále osztrák pavilonja egyik kiállító művésze Curt Stenvert volt, aki A 38. emberi helyzet: A menedzser, aki halála esetén a saját aranyozott csontvázát hagyja bűbájos özvegyére címmel mutatta be híressé vált alkotását.

Curt Stenvert (1920–1992) a pályáját festőként kezdte, majd a kísérleti filmezésen keresztül a hatvanas évek elején jutott el jellegzetes műfajához, a montázstechnikára épülő objekt-művészethez. Előszeretettel dolgozott hétköznapi tárgyakkal, melyeket dobozokba, kalitkákba, vitrinekbe és szekrényekbe rendezett el. Célja az volt, hogy elidegenítsen, ironizáljon, új értelmezési perspektívák nyitására inspirálja a nézőt.

A dadaisták és Marcel Duchamp szellemi örökösének vallotta magát.

aranyozott_csontvaz_01.jpg Curt Stenvert: A Gyermek Évének vége! (Opus 747), 1983. | Forrás: belvedere.at

 

aranyozott_csontvaz_01b.jpg Stenvert portréja a Neo Dada Pop című róla szóló könyv címlapján

„Emberi helyzetek” címmel készített sorozatában a fogyasztói társadalom, a politika és a technikai fejlődés aktuális kérdésein túl az emberi létezés egészének megértését feszegeti, mely problémafelvetések a munkáiban, mint kis színpadokon elevenednek meg.

aranyozott_csontvaz_02.jpg Curt Stenvert: A 40. emberi helyzet: párizsinak lenni!, 1964. | Forrás: belvedere.at

Stenvert tárgyegyüttesei összeállításkor gyakran használt embert helyettesítő figurákat, próbababákat és a csontvázakat. Az 1964-ben készült 38. emberi helyzet háromajtós szekrényének fülkéibe egy színes magazinképekkel – a konzumtársadalom vágyképeivel – kitapétázott női bábut és egy aranyozott férfi csontvázat helyezett a művész

a bizarr párossal a gazdagság irracionalitására és abszurditására irányítva a figyelmet.

A sikeres és kőgazdag, de már „nem teljesítőképes" férfiú és a luxuscikkekkel és egzotikus utakkal kiglancolt celeb cicababa – ismerős a felállás, ugye?

A művész a helyzet abszurditását egy csavarral teszi még nyilvánvalóbbá: az ifjú hölgy az örökségéhez csak a férj felbecsülhetetlen értékű csontvázának az eladásával juthat hozzá.

Stenvert karrierje szempontjából fontos állomás volt a Velencei Biennálén való szereplés. A Ludwig Múzeum gyűjteményében található művet Peter Ludwig a Biennálét követően vásárolta meg. A mű több jelenős kiállításon is szerepelt, és számos reprodukció is készült róla, szerepelt például az olasz Le Arti magazin 1967. novemberi számának címlapján illetve a művész több későbbi katalógusában is.

aranyozott_csontvaz_03.jpg A mű a Le Arti 1967 novemberi számának címlapján

aranyozott_csontvaz_04.jpg A mű Stenvert Die Funktionelle Kunst Des 21. Jahrhunderts könyvének címlapján (1968)

Beszerezve az 1966-os Velencei Biennále osztrák katalógusát és áttanulmányozva a korabeli felvételeket, arra a felfedezésre jutottam, hogy Stenvert műve eredetileg nem egészen úgy nézett ki, mint ahogy azt eddig ismertük. A hétköznapi tárgyakat előszeretettel felhasználó pop art tárgyegyüttesek esetében előfordul, hogy a szállítások és az újabb és újabb összerakások során apró részleteltérések, „átértelmezések” keletkeznek, amit aztán a következő kiállítás esetében is átvesznek. Ez történhetett itt is. Hogy mikor keletkezett az „eltérés” az eredetitől, nem tudni, mindenesetre két ilyen részletet fedeztem fel a művön.

Az egyik különbség a manökenbábu arcát eltakaró özvegyi fátyol redőzésében mutatható ki, ami igazán nüansznak mondható. Hogy a női arc bájossága jobban kiemelődjék, a kiállításon adtunk neki egy kis plusz megvilágítást.

A másik eltérés már lényegesebb. A férficsontváz lábánál lévő nádszálaknak nem össze-vissza, eldőlve kell heverniük, ahogy eddig voltak, hanem ugyanúgy feszesen, egyenesen kell állniuk, mint a nőci lábánál lévő művirágoknak. A száraz nádszál önmagában is az elmúlást jelképezi, ehhez nem kell még el is dőlniük.

A korrekciókat a restaurátoraink a kiállítás bontása után fogják elvégezni.

Curt Stenvert híres műve, A 38. emberi helyzet már csak néhány napig nézhető meg a Ludwig Múzeum Westkunst-Ostkunst című gyűjteményi kiállításán, amely

január 26-ig látogatható.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr6214201675
süti beállítások módosítása