Katarzyna Kozyra a mai lengyel kortárs művészet egyik legelismertebb alkotója. 1997-ben készített Női és Férfi fürdő című videóinstallációi, amelyek rejtett kamerás felvételeket mutatnak a Gellért Fürdő meztelen vendégeiről, hatalmas botrányt kavartak. A Ludwig Múzeum több alkalommal mutatta be munkáit, ahova legújabb alkotásával, a Jeruzsálem-szindróma témáját feldolgozó, Jézus nyomában című filmjével tért vissza idén ősszel. A közönségtalálkozóval egybekötött filmvetítés előtt beszélgettünk korábbi és újabb munkáiról.
Katarzyna Kozyra: Jézus nyomában, 2018; egycsatornás digitális HD videó (részlet) | Fotó: a Katarzyna Kozyra Alapítvány jóvoltából
Ludwig Múzeum (S. Zs.): Régebbi műveiben a test, a gender, a nemi sztereotípiák kerültek fókuszba, újabb filmes munkájában viszont a spiritualitás, a vallás a központi téma. Hogyan jött a fókuszváltás? Vagy inkább ugyanarról van szó, csak más szempontból?
Katarzyna Kozyra: Valóban, régebben főleg a testtel dolgoztam, és ez az első olyan munkám, ami nem kizárólag vizuális, hanem fontos szerepe van benne a szövegnek. Azonban minden munkám igazából az identitásról szól, ahogy ez a film is. Amikor a saját hovatartozásom után kutattam, akkor kezdett érdekelni a Jeruzsálem-szindróma.
Mit jelent ez pontosan?
Olyan emberekről van szó, akik azt gondolják, hogy bibliai szereplők identitásával rendelkeznek. Egyszer megtapasztalnak egy látomást, és onnantól kezdve egy küldetéstudat megszállottjává válnak. A szindróma egy tudományos, orvosi kifejezés, de számomra ez a téma sokkal komplikáltabb.
Hogyan definiálná a Jézus nyomában című munkát?
Amit most bemutatunk, műfaját tekintve dokumentumfilm. Azonban az a probléma, hogy alapvetően nem is filmet készítettem! Jó pár éven keresztül kutattam a témában, sokszor utaztam Jeruzsálembe, egyre több emberrel találkoztam, egyre több problémát és szemléletet megismertem. Keresztény gyökerekkel rendelkező emberként mentem oda, és megismerkedtem a zsidó vallás tanaival és a többi ottani vallással. Szóval
nem egy mozifilm lebegett a szemem előtt, amikor elkezdtem ezt, hanem egy művészeti projekt. Évekkel később vált világossá, hogy ebből film lesz.
Azonban ennek a projektnek több formátuma is van, a dokumentumfilm az egyik ezek közül, de van belőle egy videó is, illetve dolgozom egy új verzión, amit úgy nevezek jelenleg, hogy a „Képzetek és szemléletek könyvtára”. Rengeteg anyagot gyűjtöttem össze. (Ez több mint száz órányi nyersanyagot jelent, közel negyven emberrel készített interjút, míg az egy órás filmben csak tízen szerepelnek. – a szerk.) Addig nem fogom lezártnak tekinteni ezt a projektet, amíg fel nem dolgoztam az összes filozófiát, amivel találkoztam.
Művészként milyen tapasztalat volt dokumentumfilmes munkát készíteni?
Nagyon korlátozottnak éreztem magam a megadott formátum miatt. Ebben az ú.n. könyvtárban szeretném feltárni a projektnek azt a gazdagságát, amit a dokumentumfilm keretei nem engedtek.
Hogyan találta meg a filmben szerepelő embereket?
Eleinte azt csináltam, amit maga Jézus… (nevet). Mászkáltam keresztül-kasul Jeruzsálem utcáin, abban a reményben, hogy összetalálkozom valakivel. Akkoriban még nagyon ikonografikusak voltak az elvárásaim, tehát Jézusnak úgy kell kinéznie, mint Jézusnak. Ez néha működött is. Aztán később már nem a vizualitás volt az irányadó, mert megértettem, hogy ez a pszichológiai probléma sokkal érdekesebb a kinézetbeli hasonlóságnál.
Katarzyna Kozyra: Jézus nyomában, 2018; egycsatornás digitális HD videó (részlet) | Fotó: a Katarzyna Kozyra Alapítvány jóvoltából
Aztán egyre jobban alakult a projekt. Egyre több emberrel találkoztam, akik elvezettek másokhoz, illetve csatlakoztak hozzám izraeli kutatók. Egy idő után egyfajta belső emberré váltam, mintha a közösségükhöz tartoznék, elkezdtek megkeresni, egyre több sms-t kaptam, hogy kiket érdemes felkutatni.
Honnan jött a projekt alapötlete?
Először 1999-ben olvastam erről egy turisztikai kiadványban, amikor Izraelben jártam. Aztán el is felejtettem, és több mint tíz évig nem jutott eszembe.
A közvetlen előzmény az volt, hogy a varsói Zachęta Galériában volt egy retrospektív kiállításom. Nem teszek különbséget a művész- és a magánéletem között, mivel a művészet segít abban, hogy éljek. Ezért is használtam sokszor a saját testemet és az életem eseményeit a munkáimban. Az életművem megtekintése után a nézők részt vehettek egy castingon, amin az volt a feladat, hogy mutassák meg, hogy hogyan észlelnek-látnak engem. Ugyanezzel a projekttel meghívtak Tel Avivba, és ott a helyszínen fogalmazódott meg bennem, hogy az identitás témáját milyen új szempontból fogom megközelíteni.
A Jézus nyomábant sok országban vetítették már és fogják is még számos helyen. Más a közönség reakciója a helyi kulturális kontextustól függően?
Igen, minden ország különböző ilyen szempontból, de szerintem az, hogy érdekel ez a film vagy sem, nem azon múlik, hogy vallásos vagy-e. Mindenkinek egyéni a reakciója.
Ez a projekt nem kimondottan a vallásról szól, hanem az emberről, rólunk, és arról az igényről, hogy szeretnénk azonosulni valamilyen ideával.
Ennek ellenére megfigyeltem azt is, hogy a vallásos emberek rendkívüli módon érdeklődnek a téma iránt. Volt egy vetítés egy németországi evangélikus templomban, ahova nagyon sokan eljöttek az ottani közösségből. Érzelmileg igazán erős hatással volt rájuk a film, érdekes és mély kérdéseik voltak. Lengyelországban is erőteljes visszajelzéseket kaptam, de ott pont nem a vallásos emberektől. A saját megközelítésem inkább filozófiai, kevésbé vallásos.
Kicsit menjünk vissza az időben. Itt a Ludwig Múzeumban két kiállítása volt 2003-ban és 2007-ben, és az egyik műve, a Női fürdő a Ludwig gyűjteményében van. Ez a munka és párdarabja a Férfi fürdő annak idején hatalmas port kavart a sajtóban. Hogyan emlékszik vissza ezekre az eseményekre?
A diplomamunkám óta jellemző a sajtóra, hogy próbálnak mindenféle botrányt kreálni körém. Azt hiszem, talán nem váltak volna ezek a művek olyanná, amilyenek lettek, ha nincsen a hírverés körülöttük. Bár én úgy érzem, hogy ez inkább csak egy fél botrány volt, nem éltem meg olyan komolynak.
Látogatók Katarzyna Kozyra 2007-es kiállításán a Ludwig Múzeumban | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum
Milyen szerepe van a Női és Férfi fürdőnek a művészetében?
Ezzel a két munkával kapcsolatban nehéz szavakba öntenem azt, amit érzek, mert nagyon fontos szerepet töltenek be a pályámon. Annak idején kaptam egy lehetőséget itt Budapesten, hogy szavak nélkül meséljek olyan dolgokról, amik olyannyira egyértelműek, hogy már észre sem vesszük őket, és akkoriban még én magam sem tudtam ezeket megnevezni.
A Női és Férfi fürdőt tehát teljesen ösztönösen készítettem annak idején, és most értettem csak meg, évekkel később, hogy igazából miről szólnak: arról, hogy ez a világ totálisan ketté van osztva női és férfi részre,
és még út sincsen a két világ között. Valószínűleg még a szándék is hiányzik.
Katarzyna Kozyra: Női fürdő, 1997; hatcsatornás videóinstalláció (részlet), Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum | © Katarzyna Kozyra
Manapság a kettéosztottság problémája nagyon erősen jelen van, és most már tisztán látható, gondoljunk csak a Me Too-mozgalomra. Szóval azt gondolom, hogy az idő múlásával ez a két munka sokkal, de sokkal erőteljesebbé vált, mint amikor készítettem őket. Akkor nem gondoltam, hogy egyszer ilyen ereje lesz.
A Jézus nyomában című film, trailer: https://vimeo.com/320722938
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.