Ludwig Múzeum Blog

December 8-án, szombaton, délután fél 5-től különleges programon vehetnek részt a kortárs tánc és képzőművészet iránt érdeklődő látogatóink. Bozsik Yvette balettművész, koreográfus, színházi rendező, egyetemi tanár, a magyar kortárs táncművészet egyik legkiemelkedőbb alakja tart exkluzív tárlatvezetést a Ludwig Múzeumban Salla Tykkä finn videóművész kiállításán. Mindkét művész életében egykor fontos szerepet töltött be a szertorna, azonban számos egyéb közös téma, emlék, érdeklődési kör és művészi kifejezésmód fedezhető fel a két alkotó műveiben.

Bozsik Yvette | fotó: Horváth Judit

Ludwig Múzeum: A kiállításon látható filmek, illetve fotók között vannak olyan alkotások, amelyekhez személyes élményeket, emlékeket tud kötni?

Bozsik Yvette: A kiállítás első termében látható tornászlányok élete közel áll hozzám, ugyanis én is 6 éves koromtól szertornáztam, és mindig lenyűgözött a torna zárt és fegyelmezett világa. A lovak szeretete, megfigyelése szintén közel áll hozzám, a családban nekünk is van két lovunk, Gizi és a lánya, Luna. Csodálatos a kíváncsiság és nyitottság, amivel az emberekhez viszonyulnak a lovak. Az önéletrajzi témák, fotók pedig több művemben megjelentek már.

Salla Tykkä Lipicai lovakról készült fényképei a Ludwig Múzeumban | fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattár és Digitális Archívum

L.M.: A kiállításon több film is foglalkozik a testben rejlő határtalan erővel, amelyet korlátok és szabályok közé szorítanak valamilyen ideális tökéletesség elérése érdekében. Ez a balett világára is jellemző lehet, ugyanakkor a kortárs táncban már jelen van a határtalan szabadság is. Hogyan látja ezt a kettősséget?

B.Y.: A balettel kapcsolatban élnek sztereotípiák, de ma már a kortárs táncnak  is megvannak azok a rögtön beazonosítható tartalmi és formai jellemzői, amelyeket sokszor üresnek, megmerevedettnek érzek. Mindig új tartalmakat, formákat kell keresni, ezért fontos az önmagunkba nézés, befelé fordulás. Számomra sokkal inkább a japán butoh tánc (a sötétség tánca), ami a határtalan szabadságot jelenti, mivel az univerzumból és a belső energiáinkból táplálkozik.

Japán butoh tánc | forrás: jpninfo.com 

L.M.: Salla Tykkä műveinek alaphangjában benne van egy személyes trauma feldolgozása, amely a művész korai testképzavarával függ össze. Tykkä sokat dolgozott azon, hogy evészavaros betegségét leküzdje. Mit tapasztal, manapság mennyire jellemző ez a probléma a táncosok körében?

B.Y.: Amikor én jártam a Balettintézetbe, a test sanyargatása még „legális” volt, én is nagyon sokat fogyókúráztam. Ma már ez inkább a divat világában jellemző. Manapság már annál is inkább nehéz bírálni egy táncos alkatát, mert ez mostanra társadalmi tabu.

Salla Tykkä Óriás című filmjének részlete, amely a tornászlányok életét mutatja be | fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattár és Digitális Archívum

L.M.: Salla Tykkä sokszor nyilatkozta, hogy filmjeinek kiindulópontja mindig saját maga. Amikor rendezőként, vagy koreográfusként dolgozik egy előadáson, olyankor saját emlékeit, érzéseit, gondolatait beépíti a darabba?

B.Y.: Minden egyes előadásom a saját életemből, érzéseimből, a világról alkotott benyomásaimból merít. Kimondottan a saját életemről, gyerekkoromról készült a Lány kertben című darabom a Kamrában 2009-ben. A színészek a saját családomat alakították, maga a próbafolyamat is egy családállítással kezdődött, a próbák során a színészek valós családtagjaimról (édesanyám, édesapám, keresztapám) mintázhatták a figurákat.

Lány kertben | fotó: Horváth Judit

L.M.: Még tizenéves balettnövendék volt, amikor Árvai György képzőművésszel kísérleti színházi csoportot alapítottak. Gyakran dolgozik együtt képzőművészekkel azóta is? 

B.Y.: A társulatom 25 éve alatt mindig fontos volt a darabjaim látványvilága, a tervezőimmel művészi színvonalú díszleteket, jelmezeket, fényeket hozunk létre, melyek meghatározó részei az előadásoknak. A mai napig gyakran inspirálják filmek, képzőművészeti alkotások a darabjaimat.

L.M.: Sally Tykkä egyik filmjében félig meztelenül látható. Az Ön darabjaiban is gyakran megjelenik a meztelenség. Nyilván a nyolcvanas években mást jelentett meztelenül táncolni a színpadon, mint 2018-ban. A meztelenség manapság is erőteljes művészeti kifejező eszköz, esetleg még a mai napig tud provokatív lenni? 

B.Y.: A meztelenség is egyfajta eszköz, formalitás, nem ugyanazt jelenti, mint a 80-as 90-es években. Az Eleven tér idején 86-ban valóban reveláció volt Magyarországon, de például Párizsban már akkor is megszokottabb volt.

Ma már egyre nehezebb radikális dolgokat csinálni a testtel, amik újdonságként hatnának.

L.M.: Salla Tykkä filmjei nyitott teret adnak a befogadói értelmezés számára, így minden látogatónak mást és mást jelenthetnek. Ez a fajta nyitott értelmezési lehetőség a nézők felé az Ön előadásaira is jellemző? 

B.Y.: A darabjaimban én is inkább kérdéseket teszek fel, a válaszokat gyakran a nézőkre bízom. Az élet önmagában annyira ambivalens, csodálatosan bonyolult és gyönyörűen kiismerhetetlen, hogy botorság lenne kijelentéseket tenni. Ezért is tartom izgalmasnak és elgondolkodtatónak a kiállítást, mert Salla Tykkä önazonos, egyedi, és önmagára reflektál.

Salla Tykkä a Ludwig Múzeumban, kiállításának megnyitóján | fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattár és Digitális Archívum

December 8-án, szombaton 16.30-tól Bozsik Yvette tart exkluzív tárlatvezetést Salla Tykkä. Rövid címek című kiállításán, a Ludwig Múzeum első emeleti kiállítóterében. A kiállítás 2019.január 6-ig látogatható.