A gyermekkorát és kamaszéveit Szegeden töltő Zsigmond Vilmosnak alapvetően változott meg 1951-ben az anyagi helyzete, amikor felvételt nyerve a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, Budapestre került. A főiskolán nagyon kevés ösztöndíjat kaptak, ami csak arra volt elég, hogy szerény reggelit, ebédet és vacsorát vehessenek. Ha egy pár zoknira volt szüksége, le kellett mondania a vacsoráról. Mégis, a Mester ezt tartja élete egyik legboldogabb korszakának. Koncentrált, széles skálájú képzést kapott, a főiskolai négy év alatt mindent megtanult az operatőri szakmáról, amit csak lehetett. Egy fárasztó nap, az iskolai órák után Zsigmond Vilmos az osztálytársaival gyakran tért be az 1955-ös képen megörökített, Blaha Lujza téri épületbe, a hirdetésnek megfelelően elfogyasztani egy barna sört. Kenyeret vagy kiflit vásároltak a nemes nedű mellé, ez jelentette számukra a tökéletes vacsorát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.