Ludwig Múzeum Blog

Jasmina Cibic vibrálóan mozgalmas, Gesamkunstwerk kiállítását még a hét végéig megtekinthetjük. Ha arra gondolunk, hogy ez a törékeny, attraktív fiatal hölgy kínál nekünk „heavy metal” fajsúlyosságú és mégis esztétikailag maximálisan kifinomult élménydózist, akkor van miért megtenni egy Duna parti kirándulást. A szlovén művésznő lényegében a lehetetlenre vállalkozik, amikor az ideológiai struktúrákat statikus és mozgó látványelemek rendszerévé alakítja, az építészeti szcenográfiától/environmenttől kezdve a mozgásszínházig, filmetűdökig.

J. Cibic: The Nation Loves It (Instruments), állókép, 2015, egycsatornás, HD videó, 15' 45'', sztereó

Ez a bonyolult performansz-rendszer, azonban – miként az első interjúnkban (Játék határokon át) már szó esett róla – egy nagyon fontos művészi attitűddel bír: a játékossággal. „Everything is a game.” Cibicnél kiegészül az „Exhibition is a game” kifejezéssé. Mindehhez pénz, paripa, fegyver, de legfőképpen játszótársak, „kollaboránsok” kellenek.

„Ritka öröm számomra, ha a stúdiómban dolgozhatok (műterme full-design, Cibic ebben is koncepciózus, és nyílván a publicitás nem is maradt el a londoni sajtóban), most sikerült is másfél hónapig ott dolgoznom és végre együtt lehettem az öt éves kislányommal. Persze, az életem a műteremben is arról szól, hogy az Európa összes szegletében élő művésztársakkal különböző projekteken, szinkronban dolgozunk kompjúteren, skype-on stb. Küldöm a koncepciót és mindenki hozzáteszi a sajátját. Nagyon izgalmas volt, ahogy a mostani kiállításon használtam először zenei hatásokat, de éppen ez a lényeg: mindig továbbfejleszteni az előző műveket, újabb és újabb fejezetet nyitni. Azt szeretem, hogy a szövegíró, a zenészek, a táncosok, a színészek és a többiek – építész, jelmeztervező –, mindenki lefordítja magának az én rigorózus koncepciómat. A kiállításaim egymásra építkeznek, kirakós elemként. A Ludwig-beli kiállítás előzménye a Velencei Biennále, a következőben a budapesti enteriőrben forgatott film lesz a novum. A film tehát nem csupán a rögzítés médiuma, hanem komplex mű.”

Gondolom, innentől felesleges több definíciót erőltetni, a Cibic-tárlatok igazi performatív látványosságok. Az állami propaganda, a politikai manipulatív frázisok végtelenítetté tett folyamként, furcsa, dekoratív patchworkbe anyagiasodva egyszerűen maguktól lepleződnek le. Cibic fordításról beszél ez viszont hatványozottan találó kifejezés, hiszen a verbálisan kifejezett üzenetek, szavak, mondatok tartalmilag és formailag egyaránt le- át- és egymásba fordítódnak. A művész a hatalom által használt patternekből kreál egy kiállításnyi teátrális kollázst.

A kiállításaim sohasem „turisztikai látványosságok”, a közönséget mélyen belevonom az én játékterembe, velük együtt lesz befejezett egész. A gondolati üzenet például az a kínos panel, melyben az állam által diktálva a népnek tetsző művészetről vitatkoznak a hivatalnokok (Fruits of Our Land), szóval ez a forgatókönyv határozza meg a releváns médiahasználatot. Munkáim jellemzően politikusak, politikai szimbólumokkal dolgozom Thatchertől, Károly hercegtől Sztálinig, Hruscsovig. Minden nemzet használ jelmondatokat Angliáé most a Britain is cool. Speciálisan a művészek szerintem szeretnek szimbólumokat felhasználni, mivel általuk nagyon gyorsan tudnak érzelmeket kiváltani.

Végezetül Jasmina Cibictől, aki a szlovén pavilonban a gazdaságnak és a kultúrának állított emléket (a Népi Gyűlés épülete), kutatóprogramot hirdetett az anophthalmus hitleri-nek elnevezett bogárról és a semleges nemzetek jugoszláviai találkozóját rekonstruálta, egy ars poéticának beillő mondat: „A hit munka nélkül halott".

A kiállítás záróhétvégéjén Anna Gritz, a South London Gallery kurátora tart tárlatvezetést angol nyelven Jasmina Cibic: Spielraum – The Nation Loves It című kiállításon.
Helyszín: Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, 2. emeleti kiállítótér
Időpont: 2015. március 7., szombat. 16.00 óra