Minél több másolat jön velünk szembe, annál kevésbé látunk túl eredetiség-kultuszunk falain. Tüntetőleg fordítunk nekik hátat, pedig nem minden másolat, ami ’rémlik’: a 3D-s nyomtatóval sokszorosított milói Vénusznak éppúgy lehet létjogosultsága, mint egy Cézanne-kép újrafestésének. Egyik sem akar ugyanis másnak feltűnni, mint ami, miközben éppen ettől lesz több: reprodukció helyett interpretáció. Tolvaly Ernő számára pedig, akit mindig is foglalkoztatott az átlátszóság, és a látvány mögött létrejövő dolgok jelenléte, nem léteztek tömör falak. Sem valóság és művészet, sem régi és új között.
Tolvaly Ernő: Cézanne interpretáció (Cézanne: Tannhäuser-nyitány)
A művészet létrehozása nem jár együtt a valóság tagadásával, az új létrehozása pedig nem jár együtt a régi tagadásával. Tolvaly nem csak, hogy beletett egy pohár vizet a vízbe, de kipróbálta azt is, amit elődei már megtettek. Cézanne-sorozata három interpretációból áll: a Fák Jas de Bouffan-ban, Tannhäuser nyitány és Ecsetnyomok c. képek egy-egy felnagyított részletéből. A déjà vu érzése pedig kétszeresen is jogos a néző részéről: találkozhatott velük a fotelben ülve, Cézanne-albumot lapozgatva, különösen, mivel Tolvaly nem csak a festmények könyvben kiemelt részletét, de a szomszédos üres oldalt is ráfestette a képre. Festményei továbbra is a festészetről szólnak – a szembeszökő hiány pedig éppúgy emlékezteti a nézőt arra, hogy nem az eredeti Cézanne-képet nézi, mint magára a médiumra.
Tolvaly nem a látványt, nem a kompozíciót vagy a színeket, hanem magát a festés aktusát utánozta: mintha kottát olvasna, játszotta újra Cézanne mozdulatsorait és gesztusait, sietségét és megfontoltságát. „Mintha belekerültem volna egy olyan szituációba, ami soha nem lehetett volna az enyém.”- Tolvaly ezt a belehelyezkedést inkább tekintette akciónak, miközben minden egyes ecsetvonással közelebb került a ’mesterhez’. Mert egyfajta tiszteletadás is ez, ahogyan Esterházy Péter Iskola a határon-ja, amit egyetlen fehér rajzlapra írt át a regény írója, Ottlik Géza hetvenedik születésnapja alkalmából. Egyik esetben sem a végső megjelenés a fontos, hanem az oda vezető út – a jellemző szóhasználat vagy ecsetvonások elsajátítása.
Esterházy Péter: Iskola a határon regénymásolat
Kétéves korunkban a nagy testvér mozdulatait követjük mohó szemekkel, tizennégy évesen a kedvenc énekes portréját visszük magunkkal a fodrászhoz. Egész életünket sajátos ’mestereink’ kísérik végig, utánzásuk pedig egy tanulási folyamat szükségszerű része. Azonban úgy birtokba venni, hogy közben valami újat hozzunk létre, másolás helyett tükrözni: ezt már kevesebben tudják. És Tolvaly Ernő köztük volt.
A Csodálatos rendszer – Tolvaly Ernő retrospektív kiállítást – és a Cézanne-interpretációkat – november 30-áig láthatod a Ludwig Múzeumban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.