A „beat" jelentése „ütött, vert". A „beat generáció" elnevezést, amely ellen eredetileg annak képviselői is berzenkedtek, először Jack Kerouac használta, 1948-ban, egy vitában John Clellon Holms-szal. 1959-ben Kerouac a Playboy magazinban írt cikket A beat generáció eredete címmel. Ennek a nemzedéknek a művészet állásfoglalás volt, egy valódi üvöltés a kifejezés szabadságáért, a rasszizmus, a homofóbia, a háborúk ellen, mindenfajta intézményesült hatalom ellen.Fellázadtak a társadalmi konvenciók, az addig kialkudott társadalmi szabályok ellen, mert azokat hamisnak és túl szűknek érezték. Ez a lázadás megnyilvánult életvitelükben is, hiszen nem vetették meg az alkoholt és a tudatmódosító szereket sem, nyíltan vállalták a homoszexualitást azóta már kultikussá vált műveikben is.

De vajon hogyan fér össze ez a világlátás Kerouac katolicizmusával? Kerouac a narrátora az 1959-es Pull My Daisy (Szedj föl!) című filmnek, amelyből egy részlet látható a Ludwig Múzeum interaktív kiállításán. Egy furcsa találkozás lenyomata a film, amelyet valódi esemény ihletett, amikor Kerouac és Ginsberg összetalálkoztak egy katolikus püspökkel Neal Cassidy lakásán. A tárlaton látható az az interjú is, amit William F. Buckley konzervatív újságírónak adott 1968-ban, halála előtt egy évvel, amelyben tagadta, hogy lázadásra buzdított volna, és hagyománytisztelő katolikusnak vallotta magát, aki hisz a rendben. Az interjúban korábbi társaitól is elhatárolódott.

Az Úton ma már klasszikus, ugyanakkor kultikus mű azok számára, akik keresik a helyüket, és nem biztos, hogy azt a lefektetett keretek között szeretnék megtalálni. Kerouac 1951-ben írta és 1957-ben jelent meg első, szerkesztett változata. A kiadók éppen az addig szokatlan, kísérletező írói stílus, és a kisebbségek mellett megfogalmazott szolidaritás miatt utasították el korábban. Ezért kellett erősen megszerkeszteni azt, ami végül megjelenhetett. Az eredeti mű még ennél is kendőzetlenebb volt, lefestette az amerikai társadalom ellentmondásosságát, álszentségét. A szereplők, maguk a beat-nemzedék tagjai (Neal Cassidy, Allen Ginsberg és William S. Burroughs) saját nevükön jelentek meg benne. A regény eredetije angolul 2007-ben, magyarul 2011-ben jelent meg. Az Úton meghozta Kerouac-nak a hírnevet és sikert, de egyre jobban eluralkodott rajta a depresszió, amit alkoholizmusa is táplált.