Alpern Bernadett (1987, Budapest) a Kaposvári Egyetem fotóriporter és képszerkesztő szakán végzett. Letisztult stílusú, minimalistának is mondható fotósorozatait főleg utazásai során szerzett élményei inspirálták. Munkája és tanulmányai során megfordult többek közt Dániában, Angliában és Izraelben is. Leginkább az ember és környezetének egymásra ható kapcsolata érdekli, személyes indíttatású fotóiban önmaga és az őt körülvevő világ viszonyára kérdez rá. Legújabb munkáiban a sárbogárdi zsinagóga megváltozott helyzetéből kiindulva, azokat a zsinagógákat kutatja fel és örökíti meg Európában, amelyeket nem rendeltetésük szerint használnak, és immár nem eredeti funkciójukat töltik be. Ez utóbbi sorozatában a múlt feltérképezése és saját családjának története gyakorolt rá nagy hatást. A Leopold Bloom Képzőművészeti Díjra jelölt művész munkái most a kilenc jelölt közös kiállításán tekinthetőek meg a Ludwig Múzeumban. Interjú Alpern Bernadett-tel.
Mi volt az elmúlt egy évből a legemlékezetesebb kiállítás vagy művészeti esemény, amit láttál vagy amin részt vettél?
Az egyik legmeghatározóbb kiállításélményem Londonban Jim Goldberg kiállítása volt. Illetve idén végre sikerült megnéznem a Final Cut (Pálfi György) című filmet.
Mi vagy ki inspirál/inspirált eddigi munkád során, tekintesz valakit mesterednek/példaképednek?
Inspirációt főleg a saját életemből merítek, az engem körülvevő emberekből, szituációkból, és helyzetekből. De talán Halas Istvánt említeném meg, akitől a gimnáziumi évek alatt a legtöbbet tanultam.
Ha nem azzal foglalkoznál, amivel most, milyen pályát választottál volna? Miért éppen azt?
Gimnáziumban a fotózás mellett videózni és rajzolni tanultam. Már akkor is nagy dilemma volt, hogy melyik irányba szakosodjak később. Aztán a sors úgy hozta, hogy fotó szakra jelentkeztem, és a videózást végül teljesen abbahagytam. Ezért talán videóval foglalkoznék szívesen.
Szerinted van-e feladata egy kortárs művésznek ma a társadalomban? Ha igen, mi az?
Szerintem a művész feladata reflektálni a társadalmi, gazdasági szituációkra, problémákra, és kommunikálni a közönséggel az adott alkotáson keresztül.
Mit láttál, olvastál vagy hallgattál mostanában, ami hatással volt rád és másnak is ajánlanád?
Egy kedves barátomtól kaptam kölcsön júniusban Nicole Krauss egyik könyvét A szerelem történetét, ami teljesen lenyűgözött. A második legjobb olvasmány élményem idén a Pi élete volt Yann Marteltől. Ezt talán azért is szerettem annyira, mert az egyetlen olyan könyv volt a családunkban, amit szinte mindenki elolvasott és ugyanannyira szerethető volt a kishúgom illetve a nővérem számára, mint nekem vagy az édesapámnak.
Ha szabadon választhatnál, hol állítanál ki a legszívesebben?
Londonban a Photographers Gallery-ben. Minden évben legalább egyszer Londonba utazok különböző okokból kifolyólag, és ilyenkor mindig ellátogatok ide. Kedves a számomra, illetve itt szereztem eddig a legmeghatározóbb kiállításélményeimet is.
Mit tartasz a munkád legizgalmasabb részének?
Az utazást, a folyamatos úton levést. Számomra a munkám legizgalmasabb része mindig az elindulás és az úton levés, majd később a hazaindulás és az újabb cél kitűzése. De a kutatás részét, az adott hely vagy téma keresését is roppantul élvezem.
Mi az, amit mindig magadnál hordasz?
A nagymamámtól kapott Praktikámat, ami az első fényképezőgépem volt. Ekkor már másodikos egyetemista voltam fotó szakon. Addig kölcsön fényképezőgépekkel oldottam meg az iskolai feladatokat, így ez a masina nagyon közel áll a szívemhez. Azóta már van digitális gépem is, de ha elutazom, és választanom kell, hogy melyiket vigyem magammal, mindig a Praktika jön velem. Ezzel a géppel készítettem a diplomamunkámat is. Fényképezőgép nélkül szinte meztelennek érzem magam.
Hol dolgozol legszívesebben, milyen számodra az ideális műterem?
Nem igazán használok műtermet, legtöbbször úton vagyok.
Van olyan eszköz/médium, amit még nem próbáltál, de érdekelne? Miért éppen az?
Talán a performansz. Egyszer találkoztam egy arab performansz-művésznővel, akinek a személyisége és a munkái is nagyon nagy hatással voltak rám.
Mi az első dolog, amit egy külföldinek Magyarországról mondanál?
Általában mindig pozitívan nyilatkozok Magyarországról. Rengeteg külföldi barátom van, akik gyakran látogatnak meg Budapesten. Szerintem a rossz dolgok mellett történik nagyon sok jó dolog is itthon. Én próbálom mindig a legjobbat kihozni mindenből, és azt közvetíteni, hogy ez egy élhető, szuper hely tud lenni, ha mi magunk azzá tesszük.
Mivel töltöd az idődet, amikor nem dolgozol?
Sajnos elég kevés szabadidőm van, inkább csak arra tudok válaszolni, hogy mivel tölteném. Ami a legjobban pihentet és kikapcsol, az a lovaglás és a jóga.
További információt Alpern Bernadettről >>>
Készítette: Gadó Flóra, Lendeczki Kinga
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.