Ludwig Múzeum Blog

Ajándékot adni/kapni jó dolog. Így van ez a világ legnagyobb presztízsű kortárs művészeti kiállításán is. Velencei körkép a csodaforrástól az aranycsótányig.

Mit lehetett idén Velencében szerezni?

Például egy nézőkévé kihajtogatható papírdobozt Erwin Wurm kiállításmegnyitóján a művész rajzos instrukciójával, hogy hogyan kell használni.

A népszerűségi lista élén továbbra is a reklámszatyor műfaja áll. (Itt látható az összeállításunk a tavalyi felhozatalról.) A nemzeti pavilonok jobbnál jobb táskái közül most három „antidarabot” mutatunk meg: az egyik Peru reklámszatyra, egy szitázott minitáska, amelybe csak a noteszméretű katalógus fér bele, a másik Koszovóé, amely szegényes külsejével jól illeszkedik Sislej Xhafa Lost and Found projektjéhez, aki a délszláv háborúban eltűnt koszovóiaknak állít emléket egy fabódéból és egy sehová be nem kötött telefonból álló installációval. A harmadik az osztrák pavilon sztárja, Erwin Wurm reklámszatyra, amely egy prémium minőségű darab erős lenvászonból, profin nyomva. A csavar ott van, hogy a szokásos egy helyett nyolc címke, label díszeleg a táska oldalán (szponzori logókkal?), finoman ironizálva a konzumtársadalom márkakultuszán.

Idén a magyar pavilon kiállításának is volt reklámtáskája, egy decens darab, amit az Élet és Irodalom kritikusa, Torma Tamás a biennálék mellékversenyében, a reklámszatyor kategóriában „simán döntősnek” minősített.

A perui és az osztrák pavilon reklámtáskája (2017)

Pár éve az angol pavilonban minden látogató kapott egy csésze teát. A kanadaiak idén ivóvizet adnak a látogatónak, ami a mediterrán hőségben telitalálat. Az ötlet nem túl eredeti, a vízosztás tavaly már nekünk is nagyon bejött, a különbség az, hogy most nem egy üres ajándékpalackot kell megtölteni egy kerti csapnál, hanem a pavilon előtt a földből spriccel fel a csodaforrás, amit egy szenzor hoz működésbe, amikor a szomjas látogató fölé hajol. A megoldás hátránya, hogy állandó felügyeletet igényel: egy hostess kislány bátorítása kellett ahhoz, hogy a murva közül feltörő vízsugárból inni merjünk.

Ivókút a kanadai pavilon előtt (2017)

Tavaly az Építészeti Biennálén ugyanitt több tonnányi ásványi anyag hevert bálákba rakva. Pierre Bélanger kanadai tájépítész mintegy „blokád alá vonta” országa pavilonját, amely zárva maradt. A kiállításlátogató emlékül egy zacskó ércet vihetett magával

0,0000495% arany tartalommal.

A kanadai pavilon Extraction kiállítása a 2016-os Építészeti Biennálén és az ajándékzsákocska
Fotó: Boros Géza

A 100 grammos ajándékzsákokat egy szardíniai aranybányából származó ásványi őrleménnyel töltötték meg, ahol a gazdasági válság következtében felhagytak a kitermeléssel. Kanada a Föld legnagyobb bányaipari országa. A kanadai kurátor célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet az erőforrások mértéktelen kitermelésének ökológiai és geopolitikai vonatkozásaira. A zacskókat – gondolom – sokan haza vitték mint értékesnek tekintett darabot, majd egy idő után kidobták, ahogy e bejegyzés és fotó elkészülte után számomra is feleslegessé válik. (Hasonló a folyamat a legtöbb haszontalanná vált egykori bányával is).

Szimpatikus környezetbarát megoldás, amikor a sajtóanyagot nem papíron, hanem pendrive-on adják az újságíróknak. Az egyedi formájú pendrive már nem annyira nagy szám, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt volt, de még mindig tág teret biztosít az adott projekthez illő kreatív megoldásoknak, és ajándékként is hasznos, hiszen újra hasznosítható.

Fiona Hall szardíniásdoboz alakú pendrive-ja az ausztrál pavilonból (2015), 
a hollandok karkötővé alakítható idei és a koreai pavilon tavalyi press kit-je
Fotó: Boros Géza

A magyar pavilonnak 2009-ben volt pendrive a reklámajándéka. Nem a kiállításhoz, hanem a pavilon centenáriuma alkalmából készült. A Kitchen Budapest (KIBU) által tervezett, hímes tojásra emlékeztető formájú, matt műanyag designtárgyat a pavilonbejárat stilizált rajza, illetve Zsolnay-virágmotívumok díszítették. Egyik változata

fülbevalóként is hordható.

Ajándék pendrive a magyar pavilon 100. születésnapja alkalmából (design: KIBU)
Fotó: Boros Géza

Idén a legmenőbb ajándékkal az ukránok rukkoltak elő. Mert mi is illene jobban az idei Biennále Viva Arte Viva! szlogenjéhez, mint egy szurkolói sál, ami a kedvenc fociklub helyett a saját nemzeti pavilon kiállítását dicsőíti. A Boris Mikhailov Parliament kiállítását reklámozó sál külön fiú (kék) és lány (rózsaszín) változatban készült. A sálat a neves ukrán divattervező, Anton Belinskiy tervezte, akinek egy cool sálja, az Utopia most akciósan – 135 dollárért – az interneten is megrendelhető. A rendezők biztosra mentek, a kollekciót reklámtoll és fekete vászontáska tette teljessé (benne a szponzor, a Vogue magazin ukrán kiadása).

Érdemes az ukránokra figyelni, jövőre két izgalmas kiállítás is érkezik tőlük a Ludwigba. Ennek kurátora Konsztantyin Akinsa, aki Fabényi Juliával látható a képen drukkersálban.

Hajrá Ukrajna! Hajrá ukránok!

A migrációt idén is több kiállítás választotta témájául. Tunézia pavilonjában egy újjlenyomat-regisztáció fejében egy útlevélszerű okmányt lehetett kapni. A szlovén Neue Slowenische Kunst (NSK) művészcsoport az NSK Állami Pavilonban egy ideiglenes útlevélirodát rendezett be, ahol egy eredeti útlevélhez megszólalásig hasonló fiktív útlevelet lehetett igényelni – persze nem ingyen, hanem ahogy egy rendes okmánynál szokás – eljárási díj fejében. A fiktív művészállamnak 1993 óta több mint 13 ezer NSK-útlevéllel rendelkező „állampolgára” van, akik közé idén a magyar pavilon technikusa, Marci is belépett.

NSK-útlevél. Marci az NSK 13199. állampolgára

Ez az útlevélügylet adott esetben több is lehet mint konceptuális művészet vagy önmagunk kreatív megajándékozása. A Falanszter blog szerint „Szarajevó ostromakor legalább egy tucat család ezzel a fizikailag valós, ám tartalmát és nacionalitását tekintve fiktív útlevéllel tudta csak elhagyni a körbezárt és ostromlott bosnyák várost, s így megmenteni az életét”. Az EU-szabványoknak teljesen megfelelő passzport népszerű feketepiaci úti okmánynak számít Nigériában és Egyiptomban, ahol a tájékozatlan afrikaiak komoly összegeket fizetnek egy ilyen, egyébként az interneten 24 euróért megrendelhető útlevélért.

A reklámszatyorhoz hasonlóan az ajándékjelvény is mindig hálás műfaj. Vizuális üzenet közvetítésre kiválóan alkalmas, sokszorosítható és gazdaságosan előállítható.

A jelvény és az elektronikus információ és műfaji kombinációjával találkozhattunk 2012-ben az orosz pavilon kiállításán, ahol egy QR-kódos kitűzőt lehetett kapni. A futurisztikus építészeti kiállításon, az I-city-n ilyen kódokkal volt kicsempézve a pavilonbelső, ahol a látogató egy tablettel tudta az egyes képeket kinyitni.

Bachman Gábor A Semmi Építészete kiállítása fémkitűzője az 1996-os Velencei Építészeti Biennáléról és
Ruth Baettig I'm lost projektjének jelvénye (2011–13)
Fotó: Boros Géza

Egy svájci művész, Ruth Baettig egy korábbi projektje esetében maga a jelvényosztás volt a mű. Baettig 2011–13-ban az Art Baselen, a Documentán és a Velencei Biennálén több ezer, nagy alakú piros kitűzőt osztogatott szét a látogatók között I’m lost / Mi sono perso (Eltévedtem) felirattal.

Hasonlóképpen expanzív módon igyekszik jelen lenni a világ vezető kiállítási színterein az egyik legkeresettebb magyar tervezőgrafikus, Kiss Miklós. A 2011 óta tartó Goldenroach (Aranycsótány) című akciósorozata keretében

tizennégykarátos aranyozott bronz csótányokat csempész be

rangos kiállítóterekbe és múzeumi ajándékboltokba a „mitől művészet a művészet” kérdését feszegetve. A Tate Modern, a MUMOK, a Centre Pompidou, a Louvre, a MoMa és a MAXXI után most a Velencei Biennále volt az akciója helyszíne: a fiatal művész júniusban a Biennále központi pavilonjába és könyvesboltjába „lopta be” elvihető svábbogaras szuvenírjeit.

Kiss Miklós gerillaképeslapja és ajándékbogarai a Velencei Biennále központi pavilonja könyvesboltjában (2017)
Fotó: www.goldenroach.com

A magyar pavilon idei megnyitóján reklámtáska mellett ajándékjelvényt is lehetett kapni. A Kerekes Zoltán által tervezett fémkitűző négy változatban készült: az egyiken kék alapon, a másikon fekete alapon ezüst, illetve arany PEACE ON EARTH! felirat olvasható.

Várnai Gyula Peace on Earth! projektjének ajándékjelvényei (2017)

A jelvény mind tartalmilag, mind formailag jól passzolt a kiállításhoz, hiszen a fő mű, a Neonbéke című installáció motívumát idézte, és a pavilon legtöbbet fotózott alkotása, a Szivárvány is jelvényekből van kirakva.

Várnai Gyula: Szivárvány. Installáció 8000 vintage jelvényből a magyar pavilonban (2017)
Fotó: Boros Géza

Az osztrák pavilonban Erwin Wurm kiállításán a látogató élményt kap ajándékba. A művész extrém tárgyaival arra inspirálja a látogatókat, hogy kipróbálják azokat. Wurm huszadik éve állít elő a közönség részvételét igénylő vicces tárgyakat és játékos szituációkat, melyeket „egyperces szobroknak" nevezett el. A tárgyaihoz vizuális használati utasításként kis rajzokat és pár szavas instrukciókat mellékel.

A művet a látogatók hozzák létre, azzal, hogy követik a művész utasításait.

Az ideiglenes „szobrok” célja rendhagyó és hétköznapi térbeli tapasztalatok előállítása egy túlgépesített világban, ahol a fizikai-térbeli tapasztalat és a mobilitás eszméje megváltozóban van. S hogy emlékezetes maradjon a kiállítás, a megnyitón a közönség egy dobozból kihajtogatható szemüveget is kapott ajándékba, ami arra szolgál, hogy egymás szemébe nézzünk vele.

A szerző az osztrák pavilonból ebből a pózból int búcsút az olvasónak

(Az 57. Velencei Képzőművészeti Biennále november 26-ig látogatható. Köszönet Lillának, Zsuzsannának, Krisztának, Marcinak, Andrisnak, Juliának és Konsztantyinnak a bejegyzéshez nyújtott segítségért.)