Ludwig Múzeum Blog

Mert ott van, semmi kétség: a Ludwig Múzeum immár két hete a pop art hazai fellegvára. Bejárni a Ludwig Goes Pop + The East Side Story kiállítás két emeletét pedig kicsit olyan, mintha egy korabeli bulvárlapot lapozgatnánk, ahol van minden, ami népszerű kultúra: jó nők és celebek, plakátok és képregények, a fogyasztói társadalom banális tárgyai, de még űrutazás is. És vannak balesetek, és van háború – melyek a tömegmédia reprezentációjában éppúgy a hétköznapok részét képezik, mint a Beatles vagy egy leveses konzerv. A pop art pedig – eszköztárából nem nélkülözvén az iróniát sem – pontosan ebből a valóságból ’csinált’ művészetet.

Roy Lichtenstein - Vicky (balra) és M-Maybe (jobbra)

A pop art az absztrakt irányzatok elitizmusa ellenében alakult ki az ötvenes években, és éppen tárgy- és tényszerűsége volt az, ami – kissé paradox módon – felszabadította a szubjektivitás követelménye alól. Hogy csökkentse a távolságot művészet és közönsége között, alapanyagait a populáris vagy tömegkultúra termékeiből veszi, és vallja, hogy egy „kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül”. A csendéletfestészet egyfajta bizarr utódjaként a pop art is a hétköznapi tárgyakban keresi a témáját, melyek sokszor olyan elcsépelt termékei a konzumkultúrának, mint a Warhol-féle Campbell leveskonzervek vagy Claes Oldenburg Női fehérneműs pult-ja. Jól szemlélteti a kor árucikk-fetisizmusát a Mouse Museum (’Egér Múzeum’) a maga 385 miniatürizált, vagy éppen felnagyított tárgyával, mely installáció egyébként jó eséllyel szállna versenybe a világ legkisebb múzeuma címért.

A tömegmédiában azonban még valami 'tárgyiasul': a női test, melynek szexualizált ábrázolásmódja, illetve annak kritikája a pop art visszatérő témája. Tom Wesselmann Nagy amerikai akt-sorozata a reklámok sztereotípiáit is idézi, a női száj erotikus motívuma pedig sokszor önállóan szerepel: Joe Tilson Ízlelés c. művén Marilyn Monroe égőpirosra rúzsozott ajkai láthatók. Művészet lett ugyanis a popkultúra fontos termékéből, a sztárból is: a kor filmcsillagai és zenészei a legkülönbözőbb felületeken tűnnek fel. Andy Warhol – aki maga is popsztár volt, méghozzá az első a képzőművészetben – szitanyomatai mellett például Marko Pogačnik gyufásdobozain, amikből kirakósként áll össze a Beatles vagy a Rolling Stones képe.

Tom Wesselmann - Nagy amerikai akt (No. 54)

És míg Amerikában Elvis Presley szegez ránk fegyvert, addig keletebbre sokszor a magaskultúra ily módon kritikát hordozó alakjai – egy hegedűművész vagy az író James Joyce – köszönnek vissza a vászonról. Ahol ugyanis van nyugat, ott mindig van egy East Side Story is, és pont ebben rejlik a Ludwig Goes Pop különlegessége: az ikonikus művek mellett a tárlat szerepelteti a pop art hazai és közép-európai alkotóit is. Mert ha vasból készült is, a függöny természetéből eredően meglibben néha – a résen pedig éppen átfér egy-egy képes magazin. A vasfüggöny innenső oldalán, a helyi viszonyokra reflektálva persze a pop art is másképp működött: Konkoly Gyulánál újszerű iróniával jelenik meg a munkás témája, Keserü Ilona Pár c. képe népi motívumokat hordoz, a Warhol ábrázolásáról jól ismert banán pedig egy, a nyugatot jelképező egzotikum a lengyel Natalia LL fotóin.

Natalia LL - Fogyasztói művészet

Népszerű kultúra ide vagy oda, a pop art nem fordít hátat a társadalmi kérdéseknek sem. A hatvanas évek történelmi eseményei egyébként sem ismertek sem ország-, sem művészetbeli határokat: a vietnámi háború elleni tüntetések, az 1968-as év európai történései, vagy éppen a világűr meghódítása mind olyan témák, melyeknek külön termet szentel a kiállítás. Látványos és vonzó képei ellenére témaválasztásaiban Warhol maga is sokszor fogalmaz meg kritikát: az élénk rózsaszín Koponya a halál bekövetkeztére, a Narancssárga autóbaleset felnagyított és sokszorosított valósága pedig arra figyelmeztet, hogyan válik minden súlytalanná a médiában.

Andy Warhol - Narancssárga autóbaleset

Láttuk a televízióban, olvastuk a magazinokban, megbámultuk a reklámplakátokon, és használjuk a háztartásban: színes-szagos, és nagyon ismerős. Ez a Ludwig Goes Pop – nekünk pedig nincs más dolgunk, mint menni a nyomában.

Pop yourself! A 'legnépszerűbb' kiállítás 2016. január 3-áig látható a Ludwig Múzeumban, de érdemes átböngészni a kapcsolódó szabadegyetemek és rendhagyó tárlatvezetések programját is.