Ledobták az ágyékkötőt

|

Ha mostanában tömegközlekedve járjuk Budapestet, minden bizonnyal belefutunk valamelyik buszmegállóban a Ludwig Múzeum legújabb provokatív kiállításának plakátjába. Kicsit azért csalódott voltam, hogy nem botránkoztatnak minket pucér focistákkal, de a békesség kedvéért be kell érnünk Bernhard Prinz félmeztelen sérültjével. Nagy érdeklődés övezte a kiállítás megnyitóját is: a lelkes látogatók jófajta vodkaszódát szürcsölve hallgathatták végig Bencsik Barnabás köszöntőjét, majd Bojana Pejic mondott nyitóbeszédet a kiállításhoz. Ezt követően elindult az érdeklődő nép, hogy választ kapjon a legfontosabb kérdésre: mi olyan különleges a meztelen férfi testben? Végül is nem egy 21. századi találmányról van szó – meztelen pasik emberemlékezet óta a művészet részét képezik: fedetlen testűnek faragta meg Michelangelo Dávid szobrát, az ókori istenábrázolásokon kifejezetten gyakori a ruhátlanság, de a Sixtusi kápolna világhíres Ádám teremtése freskója, Bernini csodálatos szobrai, valamint Rubens nagyméretű históriaképei is meztelenség jegyében születtek.  Akkor mi az, ami különlegessé teszi ezt a tárlatot? Mi a határ pornográfia és művészet között? Mennyivel jobb, ha én egy kiállítás keretein belül gyönyörködöm a hímtagokban és izmos Adoniszokban, mint ha a férfiak titkon playboy magazint olvasgatnak? Nyilván azért, mert én ezt a művészet jegyében teszem.

848_14475-p.jpg

Pierre et Gilles: Apolló, 2005. Galerie Jerome de Noirmont tulajdona

 

Tulajdonképpen rögtön a fogadótérben értelmet nyer a meztelen férfi testet körüllengő misztikum: a pénisz többé nem tabu! Lakner László egész alakos önarcképe egyenesen az Uffizi képtárból érkezett hazánkba. A fotográfián szemérmetlenül pózol önmagának egy szál semmiben. Hasonlóan sokkolónak hathat a felöltözött férfiakhoz szokott szemnek Spencer Tunick férfi csokra, hiszen a képen pózoló különböző korosztályú és testalkatú férfiak teljesen levetik gátlásaikat – ami ezen a kiállításon egyet jelent a ruhátlansággal. Summa summarum: már az elején tisztázódik a látogatóban, hogy mi vár rá a következő egy órában.  

Mint ahogyan azt a kiállítás leírásában is olvashatjuk, első lépésben visszakanyarodunk a századforduló művészetéhez: elengedhetetlen jelentőséggel bírnak az ekkor született festmények a további kortárs alkotások megértéséhez. Az itt látható festményekkel már minden bizonnyal másik hazai múzeumban, vagy kiállításon is találkoztunk, de a meztelen tárlat keretein belül egy újfajta kontextusba helyezve látjuk őket. Ekkor kezdődik meg a meztelen férfiábrázolás újraértelmezése. A klasszikus aktok után megjelenik a művész és modell közötti kapcsolat. Végigkísérhetjük, hogyan váltotta fel az élő modell utáni rajzolást a fotográfia: erre reflektál Zofia Kulik sorozata is, ahol anyaszült meztelen kollégáját előre elkészített rajzok alapján állította be különféle pozíciókba.

848_14629-p.jpg

McDermott & McGough: Tetovált férfi nyugalomban, 1991. Galerie Jerome de Noirmont tulajdona

A ki kit néz kérdés a Női tekintet termében válik igazán fontossá. Itt lesz izgalmas a dolog, hiszen megfordul a korábban belénk égetett szerep: innentől kezdve a férfi test van kitéve a női mustrának. Már nem csak a pasik nyilváníthatják tetszésüket a csupasz női test láttán, hanem mi nők is élvezkedhetünk egy fotó, esetleg festmény előtt. Természetesen csak akkor, ha szeretnénk. Érdemes pár percet szentelnünk a lengyel származású Katarzyna Kozyra videó sorozatának: férfinak álcázva magát rejtett kamerás felvételeket készített meztelenül fürdőző férfiakról. Egyszerre több kivetítőn is végigkövethetjük, hogyan ejtőznek a mit sem sejtő férfiak, az egyik felvétel pedig részletesen bemutatja, hogyan erősítette magára a műszőrzetet és műfarkat a művésznő célja elérésnek érdekében.

És amikor a meztelen férfi test, a fedetlen nemi szerv a férfi vágy tárgyává válik, megjelenik a művészetben a homoerotikus vonal, egy nőiesebb férfiideál, ami eddig rejtve maradt a nagy nyilvánosság elől. Ezt az újfajta identitást képviselik a 20. század egyik legnagyobb fotósának, Richard Avedonnak képei is. A két kiállított fotón Andy Warhol Factoryjának alakjai és Rudolf Nurejev, orosz balett-táncos testesítik meg ezt az újszerű feminin vonalat.

A Metamorfózisok teremben érezhetővé válik a 60-as évek szexuális forradalmát követő nagy szabadság: ismét központi témává válik a szerepváltás, kiemelkedő szerepet játszik a konvenciókkal való szakítás. Ezen a ponton, ha úgy érezzük, hogy elegünk van a komolykodásból és félretennénk intellektuális, művészi vénánkat egy alkotás erejéig, mindenképpen vessünk egy pillantást Zbigniew Libera Univerzális pénisznövelő szerkezetére. Mint ahogyan nevéből is következtethetünk, egy olyan eszközről van szó, mely képes a férfi nemi szerv méretének növelésére. A multifunkcionális edzőtermi géphez hasonlító eszköz előtt álló férfin pedig az expander utáni eredményt csodálhatjuk. Az alkotásnak azért van egy komoly politikai, társadalmi háttere is, de nyugodtan kuncoghatunk tini lányok módjára a mű előtt – senki nem fogja kitenni a szűrünket.  

848_14628-p.jpg

Halász Károly: Testépítő reneszánsz modorban, 2000. A művész tulajdona 

Hasonlóan szarkasztikus, szórakoztató alkotásokkal találjuk magunkat szembe a hős, anti-hős teremben is. Az egyik fotóról napjaink leghíresebb ex-bodybuilder-színész-kormányzója, Arnold Schwarzenegger mosolyog ránk tökéletesen kigyúrt, felpumpált izmokkal. Ezzel szemben Artur Zmijewski rövid videója, ahol lomha testű katonák egy szál bakancsban, fegyverrel a kezükben marsíroznak körbe-körbe, mosolyra készteti a nézőt. Ha nem vagyunk nagy rajongói a kigyúrt férfitest látványának, továbblépve az önvizsgálat, önmarcangolás és fájdalom különböző fázisaival barátkozhatunk. Itt a művészek nemcsak saját testük tűrőképességét teszik próbára, hanem fájdalmat ébresztenek a nézőben is. Ha nem vagyunk éppen mazochista beállítottságú emberek, csak távolról és kizárólag hunyorogva nézzük meg Stelarc performance-áról készült videót. Na de nem akarom lelőni a poént, a kiállításon azt is megtudhatjátok, hogy miért!

Végezetül pedig választ kapunk arra a kérdésre, hogy miért övezi tabu a péniszábrázolást. Keith Haring, Jean Cocteau és Andy Warhol alkotásaival zárul a kör, akik leplezetlen ábrázolásukkal ezekkel a társadalmi normákkal szemben lépnek fel.   

A kiállítást magunk mögött tudva, ha még mindig úgy érezzük, hogy nem világosodtunk meg a meztelen férfi testet illetően, mindenképp látogassunk el a tárlathoz kapcsolódó szabad egyetem keretein belül tartott előadásokra. Nyugodtan vegyünk részt az összes programon, hiszen minden alkalommal egy teljesen új, izgalmas témát boncolgatnak a témához nagyon értő emberek. Természetesen fókuszban a férfi testtel. A meztelen testtel. 

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr925203208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása