A művészet visszakövetelése, a demokrácia újraformálása

Az új patrónusok és az együttműködésen alapuló művészet*

|

2017-ben jelent meg angolul az a kiadvány, amely Nato Thompson Living as Form: Socially Engaged Art from 1991-2001 című, nagyhatású könyvének kiegészítéseként jött létre, egy más típusú együttműködésen alapuló művészeti gyakorlat példáit gyűjtve össze. Az új kötet izgalmas gondolatokkal és esettanulmányokkal járul hozzá az együttműködésen alapuló művészet megértéséhez és a kortárs művészet társadalmi szerepvállalásának újragondolásához. A Ludwig Múzeum Közös ügyeink című kiállításán a hazai példákból láthat merítést a látogató.

20180227_161052.jpg

A Reclaiming Art, Reshaping Democracy című kötet szerkesztői nemzetközi példák alapján kínálnak esztétikai, szociológiai reflexiókat a kortárs képzőművészet újfajta, demokratikus, a kultúra és a társadalom közötti kapcsolatok megújításában betöltött szerepére. Az első részben olyan esszéket válogattak, amelyek az együttműködésen alapuló művészethez kötődő általános kihívásokat és megoldási lehetőségeket tárgyalják, mint a működési keretek kialakítása, a projektek fenntarthatóságának biztosítása, valamint a műalkotás hasznosulásának szempontjai a közösségben. Mivel a befogadói részvétel és a művészet társadalmi szerepvállalása kiemelt kérdés volt régebbi képzőművészeti kezdeményezések számára is, a második rész az előzményeket tekinti át művészettörténeti kontextusban.

A harmadik fejezet az alcímben megidézett új patrónusokról szól. A Nouveaux Commaditaries (Új patrónusok) című program évek óta fut megálmodója, a Fondation de France magánalapítvány segítségével. Francois Hers képzőművész hozta létre az alapítványt és a programot, amely egy új elv mentén támogat és kivitelez együttműködésen alapuló művészeti projekteket. Hers alaptétele, hogy amennyiben a közösség a művészeti beavatkozás szükségsségét érzi, neki kell kezdeményeznie a művészeti intervenciót, öltsön az bármilyen formát is. Az alapítvány moderátorok segítségével kapcsolja össze a közösséget és a művészt, akik együtt viszik véghez a projektet, tehát sosem a művész vagy az intézmény igyekszik kitalálni, hogy mi lenne jó egy közösségnek. Ez az alapállás különbözteti meg a kötet eseteit a Thompson által bemutatott projektektől, aki olyan művészeket és kollektívákat mutatott be könyvében, akik a társadalmi igazságosság elve mentén hoztak létre együttműködésen alapuló projekteket egy közösséggel. Hers kritikája szerint így nehezen érhető el mélyreható változás a társadalmi struktúra átformálásában és kevésbé segíti a közösséget a demokratikus cselekvésben.

A negyedik fejezet esszéi a művészeti kezdeményezések politikai szerepvállalására világítanak rá: olyan helyi projekteket mutatnak be, melyek operatív apparátusként működnek. Tevékenységük növeli a nyilvános cselekvés kollektív akcióinak lehetőségeit, így mondhatni politikai szereplőként működnek egy közösség képviseletében, a művészetet a politikai tevékenység egy formájává alakítják.

 

Az említett kiadványok és még továbbiak a témában Könyvtárunkban elérhetők.

* Reclaiming Art, Reshaping Democracy

The New Patrons & Participatory Art

szerk. Estelle Zhong Mengual, Xavier Douroux

Dijon, Les Presses du réel, 2017, 431 p.

ISBN: 978-2-84066-720-9

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr2313705746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása