„Hatékonyabb, ha a kortárs művekre támaszkodom”

|

Hemrik László interjúja 

A Ludwig Múzeum immár harmadik alkalommal írta ki az ARTtransfer-díjat. Idén a kortárs képzőművészet innovatív közvetítése mellett a fenntarthatóság problémaköre állt a projekt kiírásának középpontjában.

A záróeseményre és a díjátadóra november 29-én került sor, melyen Geisbühl Tünde vehette át az ARTtransfer-díjat. Vele beszélgettünk a vizuális kultúra tanításáról, a kortárs művészetről és magáról a díjról.

Kérlek, röviden mutatkozz be az olvasók számára! Ki is Geisbühl Tünde?

A MOME-n szerezett tanári diplomával és majd 30 évnyi művészetpedagógiai szakmai tapasztalattal rendelkezem. 1993-óta különböző iskolai és iskolán kívüli keretek közt a kisiskolás kortól a felnőttekig szinte minden korosztállyal foglalkozom. Kedvelem a műfaji kereteket is tágító, határátlépésekkel kísérletező nevelési szituációkat, melyeket lehetőségem volt kipróbálni, megtapasztalni a vizuális nevelés területén túl, alternatív színházi és komplex művészetterápiás közegben is.

Hosszú ideje tanítok a csepeli SZÍN-PAD-KÉP Alapfokú Művészeti Iskolában és a Kölcsey Ferenc Általános Iskolában. Valamint „tárgy- és térinstallációs gyakorlatokat” vezetek már 11 éve a Wesley János Lelkészképző Főiskola Komplex Művészeti Terapeutaképzésén, s 6 évig tanítottam a „színházi vizualitás” kurzust a Pannon Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében. Közel húsz éve vált egyre szorosabbá, elkötelezettebbé a kapcsolatom a kortárs művészettel.

A vizuális nevelés területén 16 éve részt vállalok tartalom- és tananyagfejlesztésekben, tanártovábbképzések anyagának kidolgozásában és megtartásában. Oktatóként és tartalomfejlesztőként is rendkívül fontosnak és hasznosnak tartom a kortárs vizuális művészet alkotásainak, szemléletének és módszereinek beemelését a tanulási, tanítási folyamatokba.

workshop_kollegakkal_foto_balogh_attila.jpgWorkshop a kollégákkal, 2021. Csepel. Fotó: Balogh Attila


Milyennek látod a vizuális kultúra, a rajztanítás helyzetét jelenleg idehaza?

Nincs egyszerű helyzetben a vizuális nevelés ma sem. Hatalmas az a „tantárgyi” tartalom, képességfejlesztési potenciál, amit a vizuális nevelés folyamán lehet és kellene is alkalmazni s átadni, és amire amúgy a fiataloknak szükségük is lenne. Sajnos az oktatási környezet nem túlzottan kedvező a heti egyszer 45 perces órával, és sok helyen hiányoznak a szaktantermek is. Így aztán különösen nagy szükség van a kreatív, nyitott, elkötelezett pedagógusokra.

Mennyire van jelen a kortárs képzőművészet a közoktatásban?

Tapasztalataim szerint általában még nem jellemző, de azért egyre többen nyitnak a kortárs művészet kínálta lehetőségek felé. Pontosan ezért fontos minden olyan alkalom, ami ráirányítja a figyelmet a kortárs művészetre, és támogatja a pedagógusokat abban, hogy értsék és alkalmazzák munkájuk során.

Az ARTtransfer-díj kiírásában sokféle szempont olvasható. Idén a fenntarthatóság motívumára került a hangsúly. Ez utóbbit mennyire érzed relevánsnak a kortárs képzőművészettel kapcsolatban?

Abszolút a kortárs művészethez kapcsolódó tartalom, és nemcsak a megjelenített, képviselt témák tekintetében, hanem a közvetítés, feldolgozás szemléletét figyelembe véve is. Ha a diákokat érzékennyé és tudatossá szeretnénk tenni a természeti és társadalmi problémák iránt, akkor szinte kézenfekvő, hogy a kortárs művészetet hívjuk segítségül.

geisbuhl_interju2.jpgÍzelítő a kortárs művek fotóiból, melyekkel a diákok foglalkoztak a projekt során.


Röviden mutasd be a pályázati projektedet!

Tanítási gyakorlatomban a kerettantervi követelményeket is, amennyire csak lehet, a kortárs művészet segítségével valósítom meg. Hosszú ideje azt tapasztalom, hogy sokkal hatékonyabban tudom működtetni a feladatokat, ha a kortárs művekre támaszkodom.

Vannak olyan témák, amiknél meg egyszerűen kihagyhatatlan a kortárs művészet beemelése. Ilyen a fenntarthatóság témakörét kibontó „Formát öltő problémáink” című projektem, melyet minden évben a 7. évfolyamosokkal valósítunk meg. Ekkor már érettek arra, hogy ezt a témát mélyebben, hosszabb időn át járjuk körül. Az a célom, hogy az előző évek során előkészített természeti és szociális környezet iránti érzékenységük már a tudatos felelősségvállalás irányába mozduljon. Fontos legyen számukra a környezetvédelem, és képesek legyenek majd aktívan tenni is ez ügyben.

A projekt bevezetéseként – hagyományos műelemzés helyett – egy kerettörténetbe helyeztem a kortárs művekkel való találkozást. Egy természeti és társadalmi problémákkal foglalkozó folyóirat szerkesztőségében voltunk, ahol a cikkek szövege eltűnt, s csak az azokat illusztráló képek maradtak meg. Ezekhez a képekhez kellett a gyerekeknek egy kis írást, cikket készíteni. Választottak egy fotót/művet, ami felkeltette az érdeklődésüket, s ezekről beszélgettünk, és a mű által felvetett természeti, társadalmi problémákról, jelenségekről gondolkodtunk.

geisbuhl_interju3.jpgTanulói írások a választott kortárs művek inspirálta témákban (a cikkhez kapcsolt mű: Lakner Antal: Handy press I., 1999) (a cikkhez kapcsolt mű: Ai Weiwei: Straight, 2008–2012)

 

A kortárs alkotások a problémafelvetésen túl a motivációt is biztosítják, hiszen olyan látvánnyal dolgozunk, ami teljesen összhangban van a gyerekek képi világával.

A cikkek megírása során egyszerre foglalkoztak a választott kortárs művel és a kapcsolódó problémával. Elég sok téma felszínre került, többek között például a függőség, felelősség, környezetszennyezés, műanyag-felhalmozás, túltermelés, éhezés, felmelegedés, reklám, befolyásolás, gonoszság, bántalmazás, megfigyelés, időhiány, eladósodás, hatalom, egészséges életmód, az ivóvíz tisztasága, hiánya, állatvédelem.

geisbuhl_interju4.jpgTanulói írás és a hozzá tervezett köztéri plasztika makettje az emberi gonoszság, bántalmazás megjelenítésére (a cikkhez kapcsolt mű: Bill Viola: Mártírok (Föld, Levegő, Tűz, Víz), 2014)


A cikkek megírása után azt vizsgáltuk, hogy milyen módon lehetne a folyóiratnál sokkal hatékonyabban célba juttatni választott témájuk üzenetét, a mindannyiunkat érintő környezetvédelmi, társadalmi problémákat. A közös gondolkodás és a kortárs művek elemzésének segítségével arra jutottak, hogy abba a térbe kell vinni az üzenetüket, ahol az emberek élnek, mozognak, és oly módon, hogy az megszólítsa, kimozdítsa és bevonja őket.

geisbuhl_interju5.jpgBuszmegálló, szemüveg és egy akció terve a környezetvédelemért. Tanulói munka

Közös témák mentén többen kis csoportokba szerveződtek, de voltak, akik egyedül dolgoztak. Aktív gondolkodás és ötletelés után elkészítették műveiket vagy azok makettjét. A projekt során sok köztéri alkotás, szobor, tér, térinstalláció terve, makettje készült el, például egy körforgalomba szánt óriási, oszlopos installáció, mely a fény segítségével írja a talajra a fontos üzeneteket.

Készültek kisfilmek környezetszennyezésről, energiatakarékosságról, rövid mozgóképek, étterem- és épülettervek, buszmegállók, akciótervek, telefonos applikáció terve az előzékenység bíztatására. Több tanulói munka foglalkozott bántalmazással, az emberi gonoszsággal, de készült valódi utcai riport is csepeli járókelőkkel a toleranciáról, elfogadásról, amit egy világító szobor „játszott le”.

geisbuhl_interju6.jpgEgy körforgalomba szánt térinstalláció terve a hatalom érzékeltetéséhez, a kifeszített fóliára írt szöveget az erős fény a talajra vetíti. (a cikkhez kapcsolt mű: Olafur Eliason: Időjárás projekt, 2003–2004) Tanulói munka


Ahhoz, hogy élhető jövőnk legyen, elengedhetetlen a szemléletalakításnak az a hosszú folyamata, mely során a gyerekek aktív alkotás és cselekvő, személyes bevonódás által válnak valóban tudatosan felelőssé természeti és szociális környezetük iránt.

geisbuhl_interju9.jpgVilágító, hangzó szobor és készítése a tolerancia fontosságának hangsúlyozása érdekében. Tanulói munka


Mit jelentett számodra a díj elnyerése?

Nagyon örülök ennek a díjnak, s úgy érzem, mintha ezáltal egy tágabb körben vált volna láthatóvá az elkötelezett és lelkes kortársművészet-közvetítő munkám.

Mik a szakmai terveid a közel jövőre?

A nevelési folyamat és a tér kapcsolata érdekel, egyrészt szeretném megfogalmazni és rendszerezni a tapasztalataimat, másrészt nagyon jó lenne a diákokkal nemcsak téri terveket és maketteket készíteni, hanem valóságos, bejárható, használatba vehető „kortárs” tereket, installációkat építeni.

art_transfer_dijatado_20211119_s_123.pngA díjátadó. Középen Geisbühl Tünde a zsűri tagjai és a többi pályázó körében. Fotó: SZABÓ Zsófia © Ludwig Múzeum

 

A pályázat győztesének és döntőseinek pályamunkái megtekinthetők az ARTtransfer-díj microsite-ján!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr6716769672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása