Ludwig Múzeum Blog

A Föld napja kapcsán jutott eszembe Šwierkiewicz Róbert, akivel a Ludwig Múzeumban 1998-ban megrendezett kiállítása kapcsán ismerkedtem meg.

Šwierkiewicz Róbert a műtermében, 1994 | Fotó © Rosta József

Ahogy most utólag kiszámoltam, Robi ötvenes évei közepén járt, de szakálla, öltözéke – gyapjúpulóver, kötött sapka, nagykabát – ennél idősebbnek mutatta (a következő két évtizedben aztán látszólag semmit sem öregedett). A Lökőhajó című kiállításon dolgoztunk, melynek újdonsága három hőlégballon volt: két kisebb méretű (a hölgy- és az úrballon), és egy valódi, melynek felszállásához repülési engedélyt kellett szereznünk a légügyi hatóságoktól. Ez a múzeum és a Sándor-palota közti macskaköves területen függeszkedett néhány alkalommal. A Robi által szövegekkel és nevekkel teleírt ballon nem sokkal azelőtt Lengyelországban debütált egy kiállításon, de itt szállt fel először Szabó Péter kapitány irányításával. 

Šwierkiewicz Róbert hőlégballonja felszáll a Ludwig Múzeum mellett, 1998 | Fotó © Rosta József

A kiállítás előkészítése során adódtak nehézségek, amelyek Robi szelídnek tűnő, de ekkoriban még meglehetősen megátalkodott természetéből fakadtak, de valahogy túljutottunk rajtuk. A kiállítás után távoli, de meleg kapcsolatban maradtunk, egészen Robi tavalyi haláláig.

Šwierkiewicz Róbert: Férfi ballon – hölgy-tartály, 1997, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum | Reprodukció: Rosta József / Ludwig Múzeum

Šwierkiewicz Róbert műterme a régi Kopaszi-gáton volt, ahová nehézségek árán, leginkább csak autóval lehetett kijutni. Az ősfákkal benőtt félszigeten vízen úszó horgásztanyák és kisvendéglők őrizték az egykor virágzó élet nyomait. Robi műtermét, az egykori csónakházat nyáron a lombokon át beszűrődő és a vízről visszaverődő változó fény töltötte meg, ami október-novemberben hideg szürkévé változott. A műtermet a változatos műfajú és technikájú művek mellett különleges tárgyak töltötték meg. Már nem emlékszem, hogy milyen színű pulikutya fogadott, de alighanem szürkésfehér volt ő is, mint Robi vastag kötött pulóvere. A Kopaszi különleges hely volt, végnapjaiban is megkapó és magával ragadó; nem véletlen, hogy Robi itt dolgozott. Az 1998-as kiállítás egyik felében bemutatott hatalmas vásznakat,

a Duna-képeket nem festőállványon vagy a műterem padlóján, hanem a Duna vízében festette, egy egyszerre tervezett és spontán akció vagy rituálé során.

„Először a vásznakat a Duna vizébe avattam, és a víz alatt festettem ... másodszorra iszappal fedtem be ... harmadszorra a megszáradt iszapréteg töredezett, szakadozott közeit festettem be, és hagytam, hogy a festék beszívódjon a vászonba ... negyedszer az egész KÉP-felületet lemostam ... ötödször a vásznakat kifeszítettem a vakrámára.” A képek készítésénél tág tér nyílt a véletlennek és a szerencsének: a művész engedte, hogy a természet erői a maguk kedve szerint alakítsák azt az anyagot, amit számukra felkínált.

Šwierkiewicz Róbert: Duna-kép, 1992, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum | Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

Jó egy évtizeddel korábban, a nyolcvanas évek közepén hasonló elvek szerint született meg a Meteorológiai jelentés kilenc, egymástól különböző vászna, melynek egy darabja került a Ludwig Múzeumba. A váci görög templom terébe egymás alá kifeszített vásznakat az üvegcsepegtetőkből a kilenc napon át adagolt színes tus vérezte át, különböző mértékben és alakzatban. A három színes – vörös, kék és szürke – foltot itt is a véletlen alakította, mint egy Rorschach-tesztet. Körben Robi jellegzetes kézírásával szöveg: meteorológiai jelentés, melyben naplószerűen beszámol a napi hőmérsékletről, csapadékról, szélről, a természeti erőknek a városi emberek által legtöbbször figyelmen kívül hagyott működéséről. A szöveg másik fele a meteorológiai prognózisok új lehetőségeivel, az űrből történő megfigyelés lehetőségeivel foglalkozik. Harminchat évvel később, a klímaváltozás fényében új megvilágításba kerül ez a globális szemléletet tükröző szöveg is: „A Meteorológiai Világszervezet (WMO) a világűr kutatásának bevonásával törekedjen a légköri tudományok és a technológia fejlesztésére úgy, hogy ez lehetővé tegye az éghajlatot kialakító alapvető fizikai erők jobb megértését.

Šwierkiewicz Róbert: Meteorológiai jelentés 7/9, 1984, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum | Reprodukció: Rosta József / Ludwig Múzeum

Az 1990-es évek elején tett indiai útja hatására a nyugati szemlélet helyébe egyre inkább a világ spirituális, holisztikus megközelítése lépett. Művészetében teljesen felszabadította magát minden műfaji kötöttség vagy külső elvárás alól. A Kopaszi-gát csónakházainak lebontása, a terület kisajátítása és átépítése után a Balaton-felvidéken, a Csobáncon talált magának új, inspiratív helyet, itt került sor arra a hőlégballonos repülésre is, melyre fél évvel a kiállítás után hívott meg minket, és ami máig egyik meghatározó élményem maradt. A már említett Szabó Péter, magyar magassági hőlégballon-rekorder és tucatnyi más versenyző társaságában szálltunk fel Robi különleges narancssárga ballonjával. Kerestük a légáramlatokat, elbújtunk a felhőben, majd elsőként célba értünk egy parlagfű-mező közepén. A magasból feltáruló látvány, a szabad repülés az égen egészen kivételes, euforikus tapasztalatot jelentett.

Talán itt értettem meg, milyen szabadságvágy fűti Šwierkiewicz Róbertet, hogyan próbálja a föld és ég, kelet és nyugat tengelyén kijelölni a maga helyét, hogy befogadhassa a teret és átfolyathassa magán a mindenség energiáit.

Šwierkiewicz Róbert hőlégballonja Budapest felett, 1998 | Fotó © Rosta József

2012-ben együtt ünnepeltük Robi hetvenedik születésnapját az A38 hajón. Utoljára a káptalantóti termelői piac mellett futottunk össze, a Csobáncról érkeztek gyalog az akkori pulival. Jó lett volna még egy kicsit beszélgetni Indiáról, a buddhizmusról, a színekről, versekről és zenéről, szentről és a profánról, a hegyekről és a vizekről.

Šwierkiewicz Róbert a Szigeten, 2007 | Fotó © Rosta József

„Minden lény méze a föld,

és minden lény méze a földnek.

A földben lévő, tündöklő örök Ember,

és a Lélek terén a testet öltött,

tündöklő, örök Ember a Lélek.

Ő a mindenség, ő az örökkévaló Hatalmas.” 

BRIHADÁRANYAKA-UPANISAD

Az erdei imák titkos tanítása. Második tanítás, ötödik imádság.

Szipőcs Krisztina