Ludwig Múzeum Blog

Az indie-beat-rock zenekar – Juhász Bálint (ének, gitár), Kovács Zsombor (gitár), Lőrincz Balázs (basszusgitár), Katona András (dob) – 2015-ben alakult, de már megjárta az A38 Hajót és bemutatta első single-jét a Recorderen. Juhász Bálinttal beszéltünk populáris stílusról, tudatos építkezésről és a Petőfi Rádió körüli átalakulások kapcsán a könnyűzene fórumairól.

A The Bluebay Foxes a Müpa és a Ludwig Múzeum kezdő zenekarok számára kiírt pályázatán került a legjobb hatba, így jutott fellépési lehetőséghez a június 4-i Garázsband Fesztiválon. Itt kapták meg a közönségdíjat, így június 25-én a Múzeumok Éjszakája programján játszhatnak majd 18.00-tól.

Indie gitárzenét játszotok britpopos vonalon. Ebben a műfajban sok nagyon jó zenekart találni. Miért efelé indultatok?

Juhász Bálint: Mindig gitárzenét szerettünk volna csinálni. Gondolkodtunk, hogy milyen jó lenne például szintivel variálni, de arra jutottunk, hogy az sosem lenne az, amit valójában érzünk. A gitárokat szeretjük, meg azt, ha lehet püfölni a dobot, és az egésznek felfokozott hangzása van. Reagálunk a kétezres évek elején megjelent indie beat-rock korszakra, de másnak érezzük azt, amit mi csinálunk. Többen mondták már, hogy populáris a zenénk, de élőben belekerül valami plusz. Nem jut eszedbe, hogy túl dallamos, vagy túl indie, britpop. Sokan csinálják jól itthon a pszichedelikus rockot is, de mi a boldogabb részét szerettük volna megfogni ennek az egésznek.

Hogyan kezdtétek?

JB: Másfél évvel ezelőtt a dobosunkkal, Katona Andrással ketten kezdtünk játszani, akkor még Székesfehérvár mellett egy elhagyott kis vendéglőben. Jött csomó ötlet, gyúrtuk őket és lelkesedtünk, hogy majd egyszer… Szeptemberben már Pesten volt az első próbánk, négyen, két másik barátunkkal. Mind ismertük egymást Fehérvárról, barátok vagyunk. Fontos, hogy nem csak találtuk egymást. Nem akartunk az elejétől úgy működni, mint egy normális kezdő zenekar, akik rögtön kiadják az első próbatermi felvételüket. Hosszabb időt szerettünk volna kivenni, hogy amit csinálunk, tényleg jó legyen.

Ez a tudatosság jellemző a generációtokra, persze összefügg a technológiai fejlődéssel is. Mennyire jön nektek természetesen?

JB: Mostanában olvastam az egyik utolsó Heaven Street Seven interjút, amiben Szűcs Krisztián azt mondja, most sok a profi, de kevés a hős. Mi próbálunk hangsúlyt fektetni a tudatos építkezésre, hogy jól is nézzen ki, és sok emberhez jusson el, amit csinálunk – de ez belső motiváció. Nem könyvekből tanuljuk, miközben én amúgy a Zeneipari Hivatalban menedzsment szakra is járok.

Az ősztől tavaszig tartó próbatermi időszak alatt összeraktunk egy negyvenöt perces koncertműsort, aztán jött a hatalmas lehetőség, hogy a Blahalousiana előtt mutatkozzunk be az A38 Hajón, az ország egyik legjobb klubjában (a Blahalouisiana a Múzeumok Éjszakáján ad akusztikus koncertet a Szenvedély. Rajongás és művészet kiállítóterében – a szerk.). Tavasszal stúdióban rögzítettük az első, bemutatkozó számunkat is Puha Szabolccsal (My Hands). A második most félkész állapotban van, július elején tervezzük kihozni azt is. Még Juhász András a Skeemersből segített nekünk.

Több, az elmúlt pár évben feljövő sikeres zenekar fut most itthon pop-rock vonalon is. Hogy látod az előttetek lévő példákat?

JB: Örülök, hogy van most itthon ilyen zenei szcéna. Régen is bontogatták a szárnyaikat zenekarok a külföld felé, de az teljesen más volt. Mostanában nőttek fel olyan formációk, mint az Ivan & The Parazol , a Middlemist Red vagy a Fran Palermo, akik angol nyelvű zenével is meg tudnak tölteni helyeket itthon. Ez pár évvel ezelőtt még nem volt jellemző. Baromi jó, hogy sokan nyitottak erre. Mondták nekünk, hogy csináljunk inkább szépen magyarul zenét, de tudtuk, hogy nálunk nem ez az út. Bízunk benne, hogy a többiek mögé vagy közé még be lehet állni.

Említetted a Parazolt. Vitáris Ivánnal, aki a Garázsbandben zsűri volt, nemrég beszéltünk. Ő azt mondta: „Sok olyan verseny van, amin érdemes részt venni. Ez stáció, része lehet a fejlődésnek, de nem úgy kell rátekinteni, hogy csak emiatt futott be a zenekar.” Ti miért jelentkeztetek a Garázsbandre?

JB: Meglepődtünk, hogy a Müpa könnyűzenei versenyt hirdet, ráadásul garázsban, fesztiválkörnyezetben. Nagyon örültünk, hogy a majdnem ötven zenekarból bejutottunk a legjobb hatba. Egy ehhez hasonló kezdeményezés láthatóságot ad a kisebbeknek, és számunkra megtiszteltetés is volt sok éve dolgozó zenekarokkal együtt játszani. Nagyon jó este volt. Az is meglepett minket, hogy a két fődíjat a Luckies és mi nyertük. Az olyan kezdeményezések munkája is nagyon fontos, mint a Ten Years Before és a Keret blog, akik fiatal és kezdő zenekarokat mutatnak be.

Pont ezeknek, a mainstreamtől eltérő zenéknek nem fog országos bemutatkozási lehetőséget adni a közszolgálati státuszú Petőfi Rádió. Éppen nemrég adtak ki zenészek, zeneipari szakemberek közös nyílt levelet az ügyben. Te mit gondolsz a váltásról?

JB: Nem jó látni a Petőfi átalakulását. A csatornának köszönhetően juthattak el az underground zenekarok az emberekhez az elmúlt öt-tíz évben. Örülök a levélnek, jó látni, hogy közös cél a régi Petőfi visszahozása, de már évek óta alakulóban volt a dolog. Most szembesülnek vele sokan, mivel emblematikus figurák vagy kiléptek, vagy elbocsátották őket. Bízom abban, hogy a Petőfi valamilyen szinten meg tudja tartani a régi vonalat, de ezt így nehéz lesz visszaforgatni.

A The Bluebay Foxes még június 18-án játszik a Közgáz évzárón, ősszel pedig a Café Budapesten is fellépnek.

bn