Újra és újra megnyerni a közönséget – Vitáris Iván, Ivan & The Parazol

|

Budapesten olyan helyszínen lesz buli, ahol eddig még sosem!

A Müpa és a Ludwig Múzeum közös pályázaton várta fiatal és kezdő zenekarok jelentkezését a nemrég nyílt Rock/tér/idő kapcsán az első Garázsband Fesztiválra. A kezdetekről és tehetségkutatókról az Ivan & The Parazol frontemberével, egyben a Garázsband egyik zsűritagjával, Vitáris Ivánnal beszélgettünk.

A fesztivál június 4-én este lesz a Müpa mélygarázsában!

Hogyan emlékszel vissza a Parazol indulására?

13123050_10153435834912016_6161113055583968516_o.jpg

Vitáris Iván: A semmiből kezdtük el a koncertezgetést. Elég gyorsan írtunk egy teljes koncertszettet, amivel aztán 45-60 percet is tudtunk játszani. Gyűrtük a semmit. Ebből lett pár ember, aztán még több, még több. Éltünk az olyan lehetőségekkel is, mint például a Hard Rock Rising című verseny. Megismertünk embereket, akik később sokat tudtak segíteni. Sok összetevős a képlet. Egy-két év után kezdte bontogatni a szárnyait a zenekar: volt már pár rádiós lejátszásunk, a fesztiválok is elkezdtek nyitni felénk, klubkoncerteztünk nagyobb zenekarokkal. Épp most beszéltük Beck Zolival, hogy 2012-2013 fordulóján játszottunk először együtt a 30Y-nal, ami nagy lehetőség volt akkor számunkra.

Nemrég zajlott le a mainstream felől támogatott versengés, a Nagyszínpad. Mit gondolsz a tehetségkutatókról?

VI: Mióta létezik zeneipar, vannak zenekarok és könnyűzene, léteznek azok a felületek is, amikkel el lehet érni hirtelen nagyobb közönséget. Sokan nevezik az elmúlt időszakot a tehetségkutatók évtizedének, de például az Eurovízió vagy akár a valahai Táncdalfesztivál is elég régi találmányok. A technológia és a kommunikáció fejlődése miatt is létezik most több ilyen lehetőség, nagyobb a dömping. Sok olyan verseny van, amin érdemes részt venni. Ez stáció, része lehet a fejlődésnek, de nem úgy kell rátekinteni, hogy csak emiatt futott be a zenekar.

El kell választani a tehetségmutatókon/kutatókon belül két típust: vannak a popos irányba menő, kereskedelmi tévés vonalak, és vannak az inkább szakmai kezdeményezések. Persze érdekesek az átfedések is, a 2000-es évek elején például Presser Gábor vagy Pély Barna ült a Megasztárban. Az akkor legitimizálta a versenyt, de egy mostani kereskedelmi tévés tehetségkutatóba nem szívesen mennék el a zenekarral.

Sok mindent soroltál a kezdeti fellendülésről. Volt olyan pont, mikor azt érezted, na, ez az, amit el szerettünk volna érni?

VI: Ez a pont nem jön el. A zenész életében végig történnie kell ilyesminek, nem lehet hátradőlni, azt mondani, már túl vagyunk mindenen. Most érzem például a körülöttünk lévő bizsergést, hogy milyen jó dolgok történnek velünk, és ezért hálásak is vagyunk – de ez késztet is, hogy menjünk tovább. Hogy mi lesz a tetején, az jó kérdés. Bródyt szoktam idézni. Ő mondja, hogy azért jegyezzük meg, hogy

a hegyre felmászni a legjobb, nem feltétlen a tetején ülni.

Az idei év eddig fantasztikus volt. Budapesten és vidéken is tapasztaljuk, hogy mostanában érik be hat év munkája. Nagyon hálás úgy kimenni a színpadra, hogy sokan vannak, várnak és ismerik is a számokat. De ettől függetlenül újra és újra meg kell nyerni a közönséget. Ha nem állnánk meg gondolkodni útközben, valószínűleg pár év alatt elfelejtenének minket. Egy önismétlő, unalmas zenekarra nem kíváncsi senki.

015_0829.jpg

Mikor érezted úgy, hogy kompromisszumot köttök?

VI: Folyamatosan. Egy zenekarban az együttműködés, a másikra való reflektálás, a jó és rossz dolgok kiszűrése, a közös alkotás és a közös nevezők megtalálása mind kompromisszumokon alapszik. Ha valaki azt veszi a fejébe, hogy összeáll négy-öt emberrel, akik majd együtt öntik az elképzeléseiket zenébe, és az mindannyiuk számára ugyanolyan értékes is lesz, abban mindig lesz kompromisszum. Ha nincs, akkor nem zenekarról beszélünk, hanem egy szóló előadóról és az őt kísérő zenészekről.

Mit mondanál a most induló fiataloknak, vagy mit mondtál volna magadnak hat éve?

VI: Ha olyan kúl összművészeti platformon indul be valami, mint a Ludwig és a Müpa, akkor arra lehet számítani, hogy jó dolog lesz. Az a legfontosabb, hogy a zenekarok tudják, mit szeretnének: mi illik bele a profiljukba és mi nem. A garázsfesztnek szerintem nem lesz majd vesztese. Ez nem arról szól.

Vitáris Iván a Garázsband Fesztivállal egy napon, június 4-én tárlatvezetést tart a június 26-ig nyitva tartó Rock/tér/időben.

bn

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr88766144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása