Műalkotás ami fájdalmat okoz, a forradalom bujasága, érdekes és izgalmas koncepciók, külföldi és magyar művészek, jövőre sem érdemes otthon maradni. Persze nem ígérjük hogy nem fog fájni. Ha szeretnéd megtudni mivel készül 2015-ben a Ludwig, olvass tovább!
2014-ben bolyongtunk a Folyékony labirintus útvesztőiben, három művész vezetésével átmentünk egy rendszerváltáson, nem hagyva magunk után mást csak Űrt és extázist. Vendégeskedett nálunk Hantai, Tolvaly megnyitotta előttünk egy Csodálatos rendszer kapuit, és mi nem tudtunk mást csak Csendben hallgattunk. A teljesség igénye nélkül.
Egyesek szerint szadista, mások egyenesen kijelentik ez már nem is művészet. Semmiképp sem érdemes kihagyni a márciusban elrajtoló No pain no game című kiállítást. A PainStation című alkotásuk előtt felmerül a kérdés: a játék művészet?
Milyen hatások formálják a kultúrát? Teszi fel a kérdést Ciprian Muresan romániai művész. Alkotásain keresztül történelmi, társadalmi és kulturális problémákkal szembesít. A válaszok keresésének pedig különböző regisztereken megteremtésével biztosít izgalmas fórumot.
Jasmina Cibic Spielraum című, három fejezetből álló munkája politikai ideológia és művészet kapcsolatára épül. A Ludwig két másik külföldi múzeummal karöltve ad otthont az alkotásnak. Mindhárom helyszín tematikáját, illetve a kiállítás koncepcióját az adott projekt köré építik.
A látogatók továbbá betekintést nyerhetnek Zsigmond Vilmos magyar operatőr és fotográfus életművébe, az Oscar-díjas alkotót eddig nem publikált fotókon keresztül ismerhetjük meg. A képek, párhuzamban a kiállításon bemutatott filmrészletekkel a fotográfia és filmművészet együttes alakulására, a kettő szoros kapcsolatára hívják fel a figyelmet.
Májusban sem maradunk látnivaló nélkül, a Ludwig ugyanis bepillantást nyújt a gyűjtemény orosz és ex-szovjet munkáiba. Az alapítók, Peter és Irene Ludwig ugyanis törekedtek arra hogy megőrizzék a szocializmus korában virágzó művészet darabjait. E gyűjtőszenvedélynek köszönhetően a látogatók képet alkothatnak a szocializmus diszkrét bájáról.
Földrajzilag nem, időben viszont annál inkább eltávolodva a szentpétervári neo-akadémizmus ars poeticájával ismerkedhetünk meg. A Timur Novikov által propagált irányzat egyfajta válaszként született meg a klasszicizmus és historizmus esztétikai formavilágára.
Ludwig Goes Pop, hirdeti magát sokat sejtetően a kiállítás, itt sem árulunk zsákbamacskát, a pop art legkiemelkedőbb alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők, polgárpukkasztó művészet ami a 21. század lépfenéjét, a fogyasztói kultúrát állítja pellengérre.
Érdemes tehát 2015-ben is minket választani. Ahogyan eddig is, ezután is várunk mindenkit szeretettel!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.