Ludwig Múzeum Blog

2018-ban indult az a kezdeményezés, amelynek köszönhetően március 10-ét a Beporzók napjának nyilvánították. Idén számos intézmény, múzeum, többek között a Ludwig Múzeum is csatlakozott az új természetvédelmi jeles nap ünnepléséhez, amelynek célja, hogy felhívjuk a figyelmet a beporzó rovarok fontosságára és egyben veszélyeztetett helyzetükre.

kép forrása: Ludwig Múzeum

Az elmúlt években számos hír jelent meg arról, hogy drasztikusan csökkent a méhek száma Magyarországon. Először Amerikában jelentkezett ez a probléma már évtizedekkel ezelőtt, később Európában is. A méz és méhviasz termelésére egyértelműen negatívan hat ez a jelenség, de a probléma ennél sokkal sokrétűbb, mivel a haszonnövények beporzása is lecsökkent emiatt. A beporzást nemcsak a méhek végzik, hanem számos egyéb rovar, lepkék, darazsak, legyek, sőt egyes denevérfajok is. Azon kívül, hogy a természetben végbemenő folyamatokban, illetve az egyensúly megtartásában elengedhetetlen szerepük van a beporzóknak, az emberi élet szerves részét is képezik, mivel termesztett növényeink körülbelül 70%-át (ez Európában kb. 250 növényfajt jelent), és ételeink egyharmadát a beporzással szaporodó virágos növények biztosítják. A beporzók által végzett munka felbecsülhetetlen tehát, ha mégis konkrétumokban szeretnénk gondolkodni, a rovartani.hu oldalán olvashatjuk, hogy a Földön évi 46.000 milliárd forintra becsülhető a beporzók által végzett munka. 2019-ben kutatások eredményei azt igazolták, hogy a rovarfajok közel 40 %-át a kihalás fenyegeti, és minden évben 2,5%-kal csökken a rovarvilág mennyiségének száma.

Ezért hozták létre az első tavaszi napsütés érkezésének idejére a Beporzók napját, amelynek fő célja, hogy felhívjuk a figyelmet a beporzó rovarokra, és olyan tevékenységeket végezzünk, amelyekkel kedvezőbb életteret és körülményeket teremtünk számukra. Az egyik lehetőség, ha módunk van rá, hogy ültessünk minél több virágot, illetve, ha szeretnénk közelebb kerülni a beporzók világához, vagy részletesebben szeretnénk megismerni őket, akkor látogassunk el a meghirdetett programokra.

A számos intézmény között a Ludwig Múzeum is kapcsolódott idén a Beporzók napjának ünnepléséhez. A múzeum gyűjteményének egyik művén, Joseph Beuys Pecsétes levél című alkotásán keresztül kerülhettünk közelebb a méhek által megtermelt, ősidők óta használt anyag, a méhviasz természetéhez.

Joseph Beuys Pecsétes levél | Forrás: Ludwig Múzeum

Ahogy a művész többi műve is, a Pecsétes levél is olyan anyagokból készült (méhviasz, filc), amelyek a hőre érzékenyek, vagy képesek a meleg hőmérséklet megtartására, előidézésére. Ehhez az elképzeléshez köthető Beuys számos további műve, pl. a több tonnás, zsírból készült szobrai is. A művészi gyakorlat mögött az alkotó személyes élettörténete adhat magyarázatot, bár egyes források szerint kétséges a történet valós eredete. Beuys a második világháborúban teljesített szolgálatot, amikor repülője lezuhant a Krími félsziget havas-jeges területén. Az ott élő nomádok találták meg, testét bekenték zsírral, betekerték filccel, így tudott felmelegedni és megmenekülni a fagyhaláltól. A történtek hatására kezdett el Beuys hőre reagáló anyagokkal foglalkozni és kidolgozni művészetfilozófiáját, amelynek központi eleme a szociális- vagy hőplasztika, amely az emberi szeretet megnyilvánulása. Beuys szerint a szabad akaratú ember az evolúciós folyamatban a szeretet által juthat magasabb szintre, ezt az előrelépést segítheti elő a hőplasztika.

Joseph Beuys | Forrás: magazine.artland.com

A méhviaszra, így a méhekre tehát nemcsak a gazdaságban, táplálkozásunkban van szükségünk, hanem a mindennapi életben, illetve a kortárs művészetben, sőt – Joseph Beuyshoz kötődve – érzelmeink világában is.

A beporzó rovarokra minél jobban oda kell figyelnünk tehát, hiszen „nélkülük elképzelhetetlen az emberhez méltó élet a Földön” (Magyar Rovartani Társaság - rovartani.hu).

Az információkért köszönet a Magyar Rovartani Társaságnak, a magyarmuzeumok.hu-nak és a beporzoknapja.hu-nak.