Ludwig Múzeum Blog

Timm Ulrichs kapja a 12.000 eurós Käthe Kollwitz-díjat 2020-ban. A 80 éves berlini születésű művész sokszínű életművének jár e megtiszteltetés. A díjátadó ünnepség és a kiállítás megnyitása január 23-án lesz.  

Részlet Timm Ulrichs Rezonancia nélkül című videójából, amely a Ludwig Múzeumban látható | fotó: Rosta József

Timm Ulrichs 1940. március 31-én született Berlinben, a Hannoveri Műszaki Egyetemen 1966-ban végzett építészként. Hannoveri letelepedésével egy időben már aktív volt a konceptuális képzőművészet területén, ekkor alapította meg a „Teljes művészet, banalizmus és extemporalizmus reklámügynökség”-et, amelyet a totális művészet terjesztésének, fejlesztésének és előállításának szolgálatában állított.

1961-ben „Első élő műalkotásnak” nyilvánította magát.

Ezt követte több egyéni valamint csoportos kiállítás Németországban és külföldön, 1977-ben részt vett a Documenta 6-on Kasselben, azóta is kiállító művész, valamint a münsteri Művészeti Akadémia professzora.

Életműve konceptuális alapú tárgyművészetet, installációkat, akciókat, médiaműveket és konkrét költészetet foglal magába. Ulrichs a „stílus nélküli stílus” eszméjét állította munkásságának középpontjába, mely az ötletek eredetiségének elsőbbségéből indul ki. Programja, a „művészet az élet, az élet művészet”, a modernitás utópiáját célozza meg, hogy a művészetet az élet sokféleségével összeegyeztesse. Ez az interdiszciplináris művészi attitűd olyan területeket is bevon a képzőművészetbe, mint a természettudományok és a szociológia.

Művei rangos gyűjteményekben szerepelnek, többek között

a budapesti Ludwig Múzeum tulajdonában található néhány média- és tárgyalapú munkája.

Timm Ulrichs Patyomkin palota címmű munkája a Ludwig Múzeum gyűjteményében | fotó: Rosta József

A múzeum 1994-ben - Maurer Dóra közvetítésével, akit Németországban ismert meg Ulrichs, - helyet adott egyéni kiállításának. Ulrichs Budapestre reflektáló, helyspecifikus művet (Im Zwischenraum, 1994) hozott létre Rosta József fotóművész közreműködésével. Rostával parkolóhelyeket elfoglaló tárgyakat fotózott, amihez inspirációként a város üres, vagy átmeneti helyei szolgáltak, mint a kiállítás kapcsán készült interjúban elmondta.[1] Szintén a gyűjteményben található a kiállításra készült Patyomkin-palota (1994) című nagyméretű installációja. A Rezonancia nélkül (1983-89) című, 1994-ben a múzeumnak adományozott multimédiás installációja megtekinthető jelenleg a WESTKUNST - OSTKUNST. Válogatás a gyűjteményből című állandó kiállításában ez év decemberéig.

Timm Ulrichs Rezonancia nélkül című munkája a Ludwig Múzeumban | fotó: Rosta József

Az Ute Eskildsen, Wulf Herzogenrath és Gregor Schneider, az Akademie der Künste Berlin tagjaiból álló zsűri hangsúlyozta, hogy "Timm Ulrichs autodidakta művészként messze a művészeti központoktól fáradhatatlanul dolgozott az „Ötletek Enciklopédiája” című projektjén. Sokféle műfajban dolgozik, ötleteivel nem törekszik a végpontig, hanem az eredetiséget keresi. Élete és munkája kritikusan viszonyul a mainstream képzőművészeti szcéna és a művészeti piac mozgásaihoz."

Timm Ulrichs Rezonancia nélkül című munkája a Ludwig Múzeumban | fotó: Rosta József

Ulrich munkássága így komoly szakmai elismerést kapott. A Käthe Kollwitz-díjat 1960 óta évente egy vizuális művésznek ítélik oda. Az elmúlt évek nyertesei Hito Steyerl (2019), Adrian Piper (2018), Katharina Sieverding (2017), Edmund Kuppel (2016) és Bernard Frise (2015). A Käthe Kollwitz-díj 60. évfordulója alkalmából 2020-ban az Akademie der Künste 1960-tól az összes díjnyertesről tesz közzé további anyagokat a www.adk.de címen. 

A díjátadó ünnepség 2020. január 23-án lesz, a kiállítás január 24-től március 1-ig látható az Akademie der Künste Berlin épületében.

[1] Hegyi Dóra: Interjú Timm Ulrichs-szal 1994. október 8-án a Ludwig Múzeumban. Balkon, 1994. 11., 29-31.