A Ludwig Múzeum rezidencia programján idén ősszel Gentian Shkurti albán és Romi Avidan izraeli képzőművészek vehettek részt, akik közel egy hónapos budapesti tartózkodásuk alatt nem csupán a helyi képzőművészeti szcénával ismerkedtek, de egy-egy, a helyi környezetből inspirálódó helyspecifikus művet is létrehoztak. A két alkotás október 16-tól majd egy hónapig látható a múzeumban.
Gentian Shkurti munka közben
Gentian Shkurti a megfigyelőkamerák látványvilágát idéző videóinstallációja a múzeum fogalmát, illetve a múzeumi gyűjtemény velejét járja körbe: mit kell egy múzeumnak megőriznie annak érdekében, hogy tovább adhassa a művek értékét a jövő generációinak? Mi egy mű valódi értéke? A múzeumnak vajon a matériát kell megőriznie, vagy olyan értéket, amelyet még a megfigyelő videókamera sem tud fizikailag rögzíteni? Shkurti installációjához a Ludwig Múzeum gyűjteményéből választott ki három fő művet – Pablo Picasso, Andy Warhol és Robert Rauschenberg egy-egy alkotását, amelyeket szó szerint mikroszkóp alatt vizsgált meg. Az installálás módja is ezt az elvet követi: szándékosan úgy került bemutatásra, hogy bár a mű maga az épület belsejében kapott helyet, kizárólag kívülről látható.
Az Albániából érkezett művész nem ismeretlen a hazai közönség számára, hiszen 2016-ban kiállított a Ludwig Múzeum A Bálna, mely tengeralattjáró volt című csoportos – albániai és koszovói művészeket bemutató – válogatásában, jelenleg pedig a Múzeum új állandó kiállításán (Westkunst – Ostkunst) szerepel egy, a tavalyi kiállítás óta a Múzeum gyűjteményébe került műve (Alice Csodaországban, 1997).
Romi Avidan videó- és fotóművész
Romi Avidan nemrég fejezte be videó- és fotóművészeti tanulmányait Jeruzsálemben. Budapesten létrehozott műve mind anyagát, mind témáját tekintve erősen különbözik korábbi munkáitól. Legutóbbi projektje egy sajátos dokumentumfilm volt, amely ugyan valós periratokon alapul, Avidan saját költészetét emeli be a mozgókép világába. A hang nélküli videón kizárólag szöveg olvasható, amely nem csupán a film vizuális ritmusát adja, de egyfajta hipnotikus hatást is gyakorol a nézőre. A Budapesten létrehozott mű esetében Avidan kilépett a videó és a film világából, viszont megtartotta a szöveg, a saját költészet hangsúlyos szerepét, amely egyenrangú magával a képpel. A szöveg a Budapesten kiállított alkotásban egyenesen a falra került: sajátos, kézírást idéző neonfelirata szűkszavú, ugyanakkor dinamikus horizontként rajzolódik ki a háttér előtt. A művet Magyarországról szóló (költői) olvasmányok inspirálták, amelyek a „LandLocked” kifejezésben sűrűsödtek össze. Az angol szó egy olyan országot jelöl, amelyet kizárólag szárazföld vesz körül, de pontos magyar, illetve héber megfelelővel nem rendelkezik. A szó Avidan számára Magyarország különleges – „körbeszigetelt” – mivoltát fejezi ki, nem csak földrajzi, nyelvi, de történelmi értelemben is.
A művészek a Budapesten eltöltött időszakról prezentációval egybekötött rövid beszámolót tartanak, majd egy kötetlen beszélgetés keretében lehetőség nyílik művészetük és gondolkodásmódjuk mélyebb megismerésére. Az előadás helyszíne: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Könyvtár (2. emelet) Időpontja: 2017. október 16., hétfő, 16:30 – 18:00
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.