El-Hassan Róza: Anastazia (1998)©Bujnovszky Tamás / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára
Geraszkoné Kirchner Zsuzsanna pszichológus tart tárlatvezetést a A hős, a hősnő és a szerző című tárlaton. A speciális vezetések, a tervek szerint, a jövőben több kiállításra is kiterjednek majd, nem kevés meglepetést tartogatva a látogatóknak nem csak a művekkel, hanem saját magukkal kapcsolatban is.
Mi az a pozitív pszichológia? A pozitív pszichológia egy elég új irányzat, amely szemben a korábbi analizáló pszichológiával ‒ amely a negatívumok mentén különböző betegség kategóriákba sorolta a betegeket ‒ a pozitív attitűdökre koncentrál. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fókuszában az egészséges pszichéjű emberek tudása áll. Azon embereké, akik akár traumákat ellenére is, kiegyensúlyozott pszichével rendelkeznek. A pozitív pszichológia ezen emberek viselkedését, megelőzési és megküzdési technikáit igyekszik átadni azoknak, akik valamiért éppen válságba jutottak. Nagyon röviden, azt mondanám, hogy a pozitív pszichológia a jól-lét tudománya.
Miképp kapcsolódik össze a pozitív pszichológia a tárlatvezetéssel? Egy terápiás beszélgetésen rengeteg tudás halmozódik fel. A kliens felismerésekre jut a saját problémájával kapcsolatban, miközben a pszichológus is folyamatosan tanul a betegei révén. Gazdagodik az élettapasztalata, a szakmai tudása. Ezt a tudást jó közkinccsé tenni, amire nagyszerű alkalom egy tárlatvezetés. A művek mintegy esettanulmányként szolgálnak, amelyek révén könnyebben átadhatom az üzeneteket. A frontális, direkt információ közlés mellett a pszichológus és a látogatók közös gondolkodása révén születik meg a konklúzió. Az alkotásokon keresztül élmény szinten marad meg a látogatókban a tapasztalat, ami mindig sokkal erősebb hatású, mint egy egyszerű közlés. Emellett egy ilyen fajta tárlatvezetés nagy segítséget jelenthet egy olyan embernek, aki nem mer elmenni pszichológushoz, talán nem is fogalmazta meg még magában pontosan, hogy mi a baja, csak azt érzi, hogy valami nem jó. Egy ilyen alkalom révén pedig akár úgy is válaszokhoz juthat, hogy még meg sem fogalmazta pontosan a kérdést.
Balra: Pablo Picasso: Bikaviadal nyolc tányéron (1959); Szemben: Gulyás Gyula: Tiberius aranyhalai (1998); Jobbra: Gémes Péter: Triptichon (1987–1990)©Bujnovszky Tamás / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára
Ez nagyszerű elképzelésnek tűnik egy bibliai vagy görög mitológiai témájú műnél, de miképp működik ez egy kortárs művészeti alkotásnál? Pontosan ugyan úgy, mivel ebben az esetben a műalkotás egy projektív felületként működik. Épp ezért én jobban szeretem a kortárs műveket, mint a klasszikusokat, mert a kortárs művészek kereten kívül gondolkodnak, ami a látogatókat is kizökkenti a megszokott gondolkodásából. Így friss szemmel tudnak nézni nem csak a műre, de a saját életükre, saját magukra is.
Ez azt jelenti, hogy a műveken keresztül a művészt is analizálja? Nem igazán, de teszem hozzá ez a fajta tárlatvezetés nem is feltétlenül a művek elemzésére koncentrál, hanem a pszichológiai gondolatok kifejezésére, amelyhez a művek adnak segítséget.
Balra: Piotr Jaros: Ölelés II., (1995); Szemben: Gerber Pál: Férfi babával, a háttérben lepedővel (1987)©Bujnovszky Tamás / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára
Korábban már többször is tartott ilyen típusú vezetéseket. Mi volt a legmeghökkentőbb kérdés? Meghökkentő kérdésre nem emlékszem. Viszont visszatérő momentum, hogy én mit gondolok az adott műről vagy hasonló élethelyzetben én mit teszek? Ez mindig nehéz, mert nyilván van véleményem, de mint pszichológus meg kell tartanom a távolságot a személyes életem és a munkám között. Nem csak a privát szférám érdekében, hanem azért is, mert ha személyes témáim túlságosan megjelennének, akkor már nem működhetnék – a művekhez hasonlóan – projektív felületként, ezzel pedig csökkenteném a munkám hatékonyságát.
A hős, a hősnő és a szerző című tárlatvezetése mire koncentrál? Bár adná magát a címben szereplő három karakter, az én vezetésem középpontjában a mellékszereplő áll. Az életünkben mindannyian több szerepet játszunk el. Van egy képünk magunkról, a valóságról és hogy ebben mi a szerepünk. Ezt főszerepnek éljük meg, de közben számtalan mellékszerepünk van. A kérdés az, hogy vajon helyesen ítéljük-e meg a fő- és a mellékszerepeinket?Gerszkoné Kirchner Zsuzsanna tárlatvezetésein péntekenként vehetnek részt, 16 órai kezdettel. A vezetés ára 1000 Ft és előzetes bejelentkezéshez kötött.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.