Ludwig Múzeum Blog

Ludwig Múzeum: Mutassátok be kérlek a Van művészi vénád projektet!

Bence Bettina: A Van művészi vénád? egy kifejezetten középiskolás diákok számára létrehozott nemzetközi pályázat és független művészeti platform, amelyet évente rendeznek meg Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon. Magyarországon a program 2017 óta valósul meg a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum és a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria együttműködésében.

A pályázat minden évben egy közös, aktuális tematika köré szerveződik. A korábbi évek témái között szerepelt például a Share, a Networks, a Food, a Pillangóhatás, A választás szabadsága, a Gyűjtés és az Idolok, vagyis a projekt tudatosan olyan hívószavakat választ, amelyek kortárs, társadalmi és személyes értelmezésekre egyaránt lehetőséget adnak.

1. helyezett: Jelhangok (Hajdu Róza Luca, Raibl Laura, Kis Liza, Mangó Magda, Demeter Zsófia, Zadránszky Balázs; felkészítő tanár: Trojkó Ildikó; iskola: Újpesti Bródy Imre Gimnázium)

A pályázati kiírás ősszel jelenik meg, a jelentkező csapatok januárig felkészítő és konzultációs alkalmakon vesznek részt. Ezek havi rendszerességű, kötelező online-offline alkalmak, ahol megismerik a verseny menetét, installálással és tervezéssel kapcsolatos előadásokat hallgatnak, körbejárják az éves témát, kreatív feladatokat oldanak meg, kortárs művészettel ismerkednek a múzeumban, és természetesen folyamatos szakmai visszajelzést is kapnak. A pályázati anyagok leadása januárban van, a zsűri döntése alapján tavasszal kerül sor az installálásra. Az utolsó nagy feladat pedig a projektet bemutató prezentációs nap, amit a kiállításmegnyitó és eredményhirdetés zár, általában márciusban. A beérkező anyagokból rendezett kiállítás pedig április végéig látogatható.

A projekt fontos része az a nemzetközi találkozó is, amelyen az első helyezett csapatok vesznek részt. Itt a diákok bemutatják egymásnak munkáikat, megosztják, ki hogyan közelítette meg az adott évi témát, közös programokon vesznek részt, és együtt alakítják ki a következő év témáját is. A szervezés évről évre más résztvevő országhoz kerül: 2023-ban Budapest, 2024-ben Pozsony, 2025-ben Pilsen, míg 2026-ban ismét Budapest ad otthont a találkozónak.

LM: Mi volt az idei tematika?
B.B.: Az idei verseny témája a Sound & Silence, amelyet a diákok, tanárok és szervezők közösen választottak ki a pilseni nemzetközi találkozón, ami egyébként a magyar csapat javaslata volt. A tematika a hang és a csend egymást feltételező, mégis feszültséggel teli viszonyára épül, hangsúlyozva, hogy ezek együtt alakítják érzékelésünket, belső világunkat és kapcsolatainkat. A pályázat arra hívta a résztvevőket, hogy ezt a kettősséget vizuálisan értelmezzék, és saját egyedi hangjukat, valamint a csendhez való viszonyukat művészi formában jelenítsék meg.

II. helyezett: BMS (Balogh Ambrus Bertalan, Csillag Sebestyén, Láncos Mózes; felkészítő tanár: Takács Szilvia; iskola: Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium)

LM: Milyen pályázatok érkeztek, hogyan közelítették meg a témát a fiatalok?
B.B.: A beérkezett pályázatok médiumhasználata és szemlélete egyaránt sokszínű volt: főleg installációk, emellett mozgóképes munkák, hangalapú és vizuális koncepciók is születtek. A fiatalok a Sound and Silence témát többnyire nem akusztikai jelenségként, hanem pszichológiai, társadalmi és érzékelésbeli tapasztalatként értelmezték. Látványosan megjelentek a belső feszültséghez, szorongáshoz, kirekesztettséghez, alvászavarhoz vagy a csend sérülékenységéhez kapcsolódó megközelítések, miközben több pályamunka kritikai módon reflektált a zaj, a kontroll és az információs túlterheltség kérdéseire is. Összességében a pályázók érzékenyen és konceptuálisan közelítettek a témához: a hangot gyakran belső nyomásként, a csendet pedig nem hiányként, hanem jelentéssel telített, sokszor törékeny állapotként jelenítették meg.

III. helyezett: BÚRA (Égő Huba, Hortobágyi Tibor, Németh-Tisza Sára Emília; felkészítő tanár: Szőke Gáspár; iskola: Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium)

LM: Mit emelnétek ki a beérkezett munkákkal kapcsolatban?

Varga Zita: Őszintén szólva több „zajosabb”, lázadóbb munkára számítottam ettől a korosztálytól, ezért különösen meglepett, milyen mélyen merültek el a csend rétegeiben és a téma ellentmondásosságában. Foglalkoztak például az álmatlanság jelenségével, a siketek és hallók világának átjárhatóságával, a gyerekkori szörnyekkel az ágy alatt, vagy éppen a fekete bárány és a kiközösítés témájával.

A csapatok komoly előkészületeket végeztek: kutattak, interjúkat készítettek osztálytársaikkal és kortársaikkal, és sokan saját történeteiket is megosztották. Ennek köszönhetően az elkészült munkák nemcsak kreatívak, hanem hitelesen személyesek is lettek.

 Részvételiséget legjobban támogató projekt: Huh? (Ábrahám Zsófia, Dudás Eszter, Kis Fruzsina Virág, Kovács Hédi Szonja; felkészítő tanár: Dékányné Varga Krisztina; iskola: Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium)

LM: Idén a Ludwig Múzeum ad majd otthont a projekt nemzetközi találkozójának. Mit érdemes erről tudni?
V.Z.: A nemzetközi találkozó már nem a versengésről szól, hanem az örömteli együttlétről: a három ország nyertes csapatai, tanárai és a mentorok ilyenkor végre személyesen is találkozhatnak. Erre idén június 19–21. között kerül majd sor.

Az idei év különlegessége, hogy a találkozó egybeesik a Múzeumok Éjszakájával. Ezen a hétvégén nyílik meg a Van művészi vénád? nemzetközi kiállítása a Deák17 Galériában, a Ludwig Múzeumban pedig a második és harmadik helyezett csapatok munkáiból rendezett válogatás lesz látható. Ezek részben a második emeleti Múzeumpedagógiai Stúdió kirakatában kapnak helyet, részben pedig egy pop-up bemutatkozási lehetőség formájában jelennek meg a Múzeumok Éjszakája programjai között. A találkozó hagyományosan egy közös gondolkodással zárul: ekkor döntjük el a következő év tematikáját, ami minden alkalommal izgalmas és inspiráló beszélgetéseket indít el.

Társadalmi érzékenységet legjobban közvetítő projekt: Muad’dib (Zalavári Bíborka, Kiss Anna Vera, Bujdosó Regina, Schulteisz Anna; felkészítő tanár: Styrna Katalin; iskola: Pécsi Művészeti Gimnázium Szakgimnázium és Technikum).

LM: Mit tartotok a projekt legnagyobb értékének, és van-e valami, amit múzeumpedagógusként hasznosítani tudtok az ott tapasztaltakból?
V.Z.: A részt vevő diákok gyakorlatilag végigjárják egy teljes pályázati folyamat minden lépését. Megtanulják a csapatmunka fontosságát, a saját idejük beosztását, és azt is, hogyan kommunikáljanak felkészítő tanáraikkal és a mentorokkal. Emellett az alkotáshoz szükséges technikai és eszközhasználati ismereteket is elsajátítják, koncepciót fogalmaznak meg, részt vesznek az installálásban – vagyis valódi, komplex alkotói tapasztalatot szereznek. A diákok sokszor önmagukról is új dolgokat fedeznek fel, olyan képességeket, amelyekről korábban talán nem is tudták, hogy bennük vannak. Gyakran egy újfajta, mélyebb kapcsolódás alakul ki köztük és tanáraik között, és erősebb kötődés a múzeumhoz is. Mindig nagy öröm számomra, amikor egy-egy korábbi Van művészi vénád? résztvevővel találkozom egy új kiállítás megnyitóján, vagy csak véletlenül összefutunk a kiállítótérben – ilyenkor érzem igazán, hogy a projekt hosszú távon is hatással van rájuk.

Legjobb médiumkísérlet: WOOLume (Haraszti Lili Eszter, Lamper Szilárd, Márton Antónia, Bejczy-Kovács Flóra; felkészítő tanár: Dékányné Varga Krisztina; iskola: Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium)

Múzeumpedagógusként számomra az egyik legjobb része ennek a projektnek, hogy szinte egy teljes tanéven át kísérhetem a csapatokat: látom, hogyan fejlődnek, hogyan találnak rá a saját hangjukra, és milyen örömmel állnak bele egy-egy alkotói kihívásba. Mentorálni őket nemcsak szakmailag inspiráló, hanem emberileg is nagyon sokat ad.