Ludwig Múzeum Blog

Ki volt Peter Ludwig? A 20. század egyik legjelentősebb műgyűjtője, aki a köz javát szolgálta adományaival és az általa alapított múzeumokkal? Kultúrpolitikus, aki a gazdaság és a kultúra szférájában egyaránt otthonosan mozogva próbált hidakat építeni kelet és nyugat között? Céltudatos üzletember, aki vállalkozásai hasznát műtárgyakba fektette? Mindez egyszerre érvényes Peter Ludwigra, kinek nevét ma öt országban 19 múzeum és intézmény viseli.

Szipőcs Krisztina írása

Jiří David: Rejtett kép (Peter Ludwig), 1995 |  Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

Az 1925. július 9-én Koblenzben született Peter Ludwig egyik megkerülhetetlen szereplője volt a háború utáni nemzetközi művészeti életnek. Feleségével, Irene-vel egy csaknem 12 000 darabból álló hatalmas gyűjteményt hoztak létre, mely négy évezred alkotásait öleli fel az antik művészettől a huszadik század végéig. Az ókori és a középkori tárgyak, a kínai, indiai, afrikai és a prekolumbián művészet, barokk és rokokó műtárgyak, valamint modern és kortárs művek egyaránt gazdagították gyűjteményüket, melynek csúcspontjai az amerikai pop art és a csaknem 800 darabot számláló Picasso-gyűjtemény. Ludwig az elsők között volt, aki az egykori vasfüggöny mögötti országokra is kiterjesztette érdeklődését: a volt NDK, a Szovjetunió, Bulgária, Magyarország, sőt, Kuba és a Kínai Népköztársaság kultúrpolitikusaival is tárgyalt és műveket vásárolt az itt élő művészektől.

Peter Ludwig képzett jogász és művészettörténész volt. Művészettörténetet, régészetet, történelmet és filozófiát tanult a Mainzi Egyetemen.

Disszertációját Picasso emberképéről írta 1950-ben, mellyel doktori címet szerzett.

1951-ben feleségül vette diáktársát, Irene Monheimet, ami egyben Peter Ludwig karrierjének kezdetét is jelentette a családi vállalkozásban, a „Trumpf”, később „Ludwig Schokolade” néven ismert termékeket gyártó csokoládégyárban. Kiemelkedő képességeinek köszönhetően az évek során számos céget vásárolt fel, nemzetközileg is terjeszkedett, sokszorosára növelve a termelést és az értékesítést.

Dmitrij Zsilinszkij: Irene és Peter Ludwig műgyűjtők kettős portréja, 1981 |  Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

Peter Ludwig 1957-ben kezdte meg műgyűjtői és mecénási tevékenységét, amikor együttműködést kezdeményezett aacheni és kölni múzeumokkal. Műveket adományozott, múzeumokat és intézményeket alapított: 1976-tól 1996-ban bekövetkezett haláláig a Ludwig házaspár tucatnyi múzeumot és intézményt hozott létre világszerte, többek között Aachenben, Bambergben, Bázelben, Bécsben, Budapesten, Havannában, Koblenzben, Kölnben, Oberhausenben, Pekingben, Saarlouisban és Szentpéterváron.

A budapesti Ludwig Múzeum ötlete először 1983-ban merült fel, amikor a Műcsarnokban kiállítást szerveztek a bécsi Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien anyagából. A sikeres kiállítás négy hónap alatt több mint 40 000 látogatót vonzott. Itt lehetett először „útlevél nélkül” látni az amerikai pop art és hiperrealizmus sztárjait, valamint osztrák és német művészek munkáit.

A nyolcvanas évekre már sürgetően vetődött fel egy modern vagy kortárs múzeum létrehozása Magyarországon,

ahol történelmi és politikai okok miatt a huszadik század művészete csak töredékesen volt jelen a magyar közgyűjteményekben. A szakemberek és a kulturális kormányzat is tisztában volt azzal, hogy az 1945 utáni nemzetközi irányzatok jelentős alkotásait szinte lehetetlen visszamenőleg gyűjteni, épp ezért volt hatalmas jelentősége Peter Ludwig kezdeményezésének, aki kifejezte múzeumalapító szándékát, amihez nemcsak műveket, de anyagi támogatást is felajánlott.

Peter és Irene Ludwig az Egyetemes művészet 1960 után című kiállítás megnyitóján a Műcsarnokban, 1983-ban   |                   Fotó: Horvát Éva / MTI

Amikor 1987-ben Peter Ludwig ismét Budapestre érkezett, a minisztérium Bereczky Lórándot, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatóját bízta meg a tárgyalásokkal, aki a kezdeményezést összekapcsolta az 1945 utáni magyar művészet bemutatásával. A felek megállapodtak egy nemzetközi kiállítás megrendezésében, valamint egy Picasso grafikai anyag bemutatásában. A Ludwig gyűjteményből rendezett nemzetközi kiállítás 1987. október 16-án nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában, melynek alkalmából Irene Ludwigot az ELTE díszdoktorává avatták. 1988 márciusában nyílt meg a Picasso grafikai kiállítás a Budavári Palota ’A’ Épületében. A megnyitót követően került sor a magyarországi Ludwig Alapítvány létrehozásáról szóló szerződés ünnepélyes aláírására. Peter Ludwigot díszdoktorrá avatták a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, aki ez alkalomból ösztöndíjat alapított a hallgatók számára, amely ma is elérhető.

Irene és Peter Ludwig a Magyar Nemzeti Galériában, a Válogatás a Ludwig gyűjtemény modern művészeti anyagából című kiállítás megnyitóján, 1987-ben  |  Fotó: Mester Tibor / Ludwig Múzeum Adattára  

Peter Ludwig felajánlotta a minisztériumnak, hogy a Nemzeti Galériában kiállított hetven művet Magyarországnak adományozza és további műveket helyez el letétbe, valamint anyagi támogatást is nyújt egy új múzeum létrehozásához, amennyiben az állam vállalja annak létrehozását és további működtetését. A múzeumalapításról szóló szerződés megkötésére 1989. március 21-én került sor Budapesten.

A Ludwig Múzeum alapításáról szóló szerződés aláírása (Irene és Peter Ludwig, Bereczky Lóránd), 1989. március 21 |              Fotó: Az aacheni Ludwig Stiftung archívuma

Az új múzeum első állandó kiállítása 1991. június 4-én nyílt meg a Budavári Palota ’A’ Épületében, a Legújabbkori Történeti Múzeum (egykori Munkásmozgalmi Múzeum) által átadott terekben. A tárlatot dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter nyitotta meg Peter és Irene Ludwig jelenlétében. A kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori osztályának vezetője, Dévényi István válogatta és rendezte a Ludwig-féle gyűjtemény nemzetközi anyagából 70, a kortárs magyar alkotók műveiből 108 művet bemutatva.

A Ludwig Múzeum első állandó kiállításának megnyitója (Dévényi István, Hans Mayr, Peter Ludwig, Bereczky Lóránd, Irene Ludwig), 1991. június 4.  |  Fotó: Az aacheni Ludwig Stiftung archívuma

A sikeres bemutatót követően Peter Ludwig és a minisztérium is úgy vélte, hogy ideje az intézményt saját lábára állítani. 1992 júliusában megalakult egy nemzetközi kuratórium, amely felkérte Néray Katalint, a Műcsarnok korábbi igazgatóját, hogy legyen az intézmény vezetője, és dolgozza ki az új múzeum koncepcióját és működési rendjét. Az új igazgató egyik legfontosabb törekvése az volt, hogy az állandó bemutatón túl időszaki kiállításokon is bemutassa a kortárs művészet legfrissebb és legfontosabb jelenségeit, így nyílt meg 1993 márciusában a Yoko Ono műveit bemutató kamarakiállítás, majd 1993 végén Néray Katalin szervezőmunkájának köszönhetően a 180 művet bemutató Picasso-vándorkiállítás a Ludwig gyűjtemény anyagából a Magyar Nemzeti Galériában. 

Peter és Irene Ludwig a Picasso kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Galériában, 1993. november 18.                                |   Fotó: Pácser Attila / Ludwig Múzeum Adattára

1996 elején újabb fordulat következett be a múzeum életében: a kormányprogramban szereplő kortárs művészeti múzeum létrehozásához a szakértők a Ludwig Múzeumot találták a legalkalmasabbnak, a múzeum újraalapításán és a gyűjtemény további gyarapításán keresztül. A tervekről értesült az alapító Peter Ludwig is, akit az 1996 áprilisi személyes találkozón Magyar Bálint miniszternek sikerült meggyőznie, hogy ez nem mond ellent az eredeti szerződés szellemének. Peter Ludwig azonban még a decemberi megnyitó előtt, 1996. július 22-én váratlanul elhunyt, egy vakbélműtétet követő szívrohamban. A nekrológok

a világ egyik legnevesebb és legbefolyásosabb műgyűjtőjeként emlékeztek meg róla.

Halálát követően felesége, Irene, valamint a Peter és Irene Ludwig Stiftung vette át Peter Ludwig anyagi és szellemi hagyatéka gondozásának feladatát.

Irene és Peter Ludwig sírja St. Aldegundban.  |  Fotó: Stephan Tournay / Wikimedia Commons