A Ludwig Múzeum gyűjteményében található Szárnyasoltár Keith Haring utolsó műve. A bronzból öntött és fehérarany füsttel bevont oltárt kilenc példányban sokszorosították a művész által készített agyagminta alapján, melyek közül többet is templomokban állítottak fel az Egyesült Államokban és Franciaországban. „Krisztus élete, kézben tartott kisgyermek, ég felé emelkedő karok, Krisztus a kereszten. Egyik oldalon a feltámadást ábrázolta, a másikon egy bűnös angyalt”, írta Sam Havadtőy, aki 1990-ben felkérte Keith Haringet a mű elkészítésére, majd a budapesti Galéria 56-ban megrendezett kiállítás után a Ludwig Múzeumnak ajándékozta azt 1993-ban.
Keith Haring: Szárnyasoltár, 1990 fehérarany füsttel borított bronz; 152 x 206 x 6 cm; Ltsz.: 1993.1.1., A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteménye, A Galéria 56 / Sam Havadtőy adománya, 1993 | Fotó © Rosta József / Ludwig Múzeum
Keith Haring 1990-ben, mindössze harmincegy éves korában halt meg AIDS-ben. A homoszexualitását nyíltan vállaló művésznél két évvel korábban diagnosztizálták a betegséget, de már évek óta tisztában volt vele, hogy bármikor a vírus áldozatává válhat ő is, hiszen közeli ismerősei, barátai sorra haltak meg az akkor még gyógyíthatatlan fertőzésben. A diagnózis után fokozta addig is hatalmas munkatempóját. Festményei és grafikái mellett számos felvilágosító, oktató jellegű művet – plakátot, graffitit, hirdetést – készített a betegség és a drogok elleni védekezés, valamint a biztonságos szex jegyében.
A Keith Haring kiállítás óriásplakátja, 2008 | Grafikai terv: Eln Ferenc
Aktivizmusa kiterjedt a társadalmi igazságtalanság, az intolerancia, a rasszizmus elleni küzdelemre, valamint a gyermekeket segítő szervezetek támogatására is, melynek céljából 1989-ben létrehozta a Keith Haring Alapítványt.
„Neki ez olyan volt, mint valami háború. Hiszen mi másnak nevezhető az, amikor barátok, szeretők, azaz fiatalok halnak meg a szemünk láttára?”, mondta Julia Gruen, az alapítvány igazgatója a Ludwig Múzeumban 2008-ban megrendezett életmű kiállítás idején készült interjúban.
Julia Gruen, a Keith Haring Alapítvány igazgatója a Keith Haring kiállítás sajtótájékoztatóján, 2008 | Fotó © Dévényi Veronika / Ludwig Múzeum
Ahogy akkoriban, ma is hallatlanul fontos szerepe van a betegségek elleni védekezésben a nyílt, egyenes kommunikációnak és az egészségügyi felvilágosításnak. „Silence = Death”, vagyis a hallgatás halál, ahogy Keith Haring egyik művén is olvasható.
Keith Haring művészetét elsősorban kommunikációs eszköznek tekintette, ezért nem csak és nem elsősorban kiállítótermekben és galériákban, hanem hirdetőtáblákon, falakon, plakátokon, jelvényeken és pólókon közölte mondanivalóját, direkt, intenzív és közérthető módon, a pop, a street art és a graffiti tanulságaira építve, egyedi jelképrendszert és formavilágot teremtve.
Keith Haring kiállítása a Ludwig Múzeumban, 2008 | Fotó © Rosta József / Ludwig Múzeum
Az utolsó mű, a Szárnyasoltár sok tekintetben különleges, így tradicionális tematikája és ünnepélyes, súlyos megjelenése miatt, mely bár Keith Haring életművére kevéssé jellemző, a halál közelségében mégis valamiképpen indokoltnak érezhetjük. A mű egy ragyogóan tehetséges, produktív és pozitív kisugárzású művésznek állít emléket, megjelenítve a Haring műveiből áradó szenvedélyt, energiát és szeretetet.
Szipőcs Krisztina
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.