Hogyan készítsünk Kádár-kockát Bauhaus-módra?

|

Mi köze egymáshoz a Kádár-korszakban épült kockaházaknak a Bauhaus egyik legmenőbb épülettervéhez? Hogy jön a képbe Vasarely és az ősmagyar sátortető? A Ludwig Múzeum Bauhaus 100 – Program a mának című kiállításán választ kaphatunk ezekre a kérdésekre.

szoko08_600.jpgÁllókép Katharina Roters és Szolnoki József Gulyáskommunista apokrif #5 című animációjából | forrás: Ludwig Múzeum

A Bauhaus iskola 1919-ben kezdte meg működését Weimarban. Az intézmény alapításának századik évfordulóját kiállításokkal, rendezvényekkel ünneplik szerte a világon. A Ludwig Múzeum Bauhaus 100 –Program a mának című tárlata kortárs műveken keresztül mutat rá arra, hogy a száz évvel ezelőtt alapított iskolából alakult mozgalom a mai napig hatással van az egyetemes művészetre.

A tematikus egységek szerint berendezett kiállítás termei között járkálva egy vörös színű térben találjuk magunkat, amely a Vörös kocka elnevezést kapta Molnár Farkas magyar építész terve után. Molnár Farkas az egyike volt a számos magyar tehetségnek, akik a Bauhausban tanultak. A Vörös kockaház tervrajza 1922-ben született iskolai feladatként, amelyet a weimari Am Hornra építendő Bauhaus mintaépület pályázatára írtak ki. A nyertes végül Georg Muche lett, így 

Molnár Farkas háza nem épült fel, mégis építészettörténeti jelentőségűvé vált, ugyanis az akkoriban készült tervek közül a legkomplexebben mutatta be a Bauhaus újonnan formálódó modern építészeti elveit.

Molnár Farkas egy olyan épületet álmodott meg, amely a letisztult geometriai formák modern világát egyesítette egy a praktikum szempontjából szintén modern otthon jegyeivel.

bauhaus_100_3140_600.jpgMolnár Farkas Vörös kockaházának makettje a Ludwig Múzeum kiállításán | fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum  Kortárs Művészeti Múzeum Adattár és Digitális Archívum

A vörös termet körbejárva olyan további alkotásokkal találkozhatunk, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak Molnár Farkas épülettervéhez. A legfurcsább ezek közül egy tipikusan magyar, sátortetős kockaházat ábrázoló fénykép. Az első ilyen házat az ötvenes években, a fővárosban építették. A következő évtizedekben ez lett a legelterjedtebb épülettípus az országban a paneltömbök mellett. A hatvanas-hetvenes években körülbelül félmillió kockaház épült Magyarországon, főként a falvakban.

A 10-szer 10 méteres egyenházak a huszadik század második felének magyar népi építészeteként, illetve a Kádár-korszak vidéki modernizációjának kulcsépületeként is felfoghatók.

Ezek az épületek szinte teljesen ugyanolyanok, az akkori korra jellemző egyhangúságot, az egyediség visszautasítását sugallják. Így ragadt rájuk a Kádár-kocka gúnynév, sőt a szakmai vélemények egyenesen a magyar építészet szégyenfoltjaként emlegetik. Ezt a hozzáállást cáfolta meg Katharina Roters, német és magyar gyökerekkel rendelkező, Németországban nevelkedett képzőművész, fotográfus, aki több száz magyarországi kockaházat bemutató, Hungarian Cubes című fotóalbumával felhívta a figyelmet ezeknek az épületeknek a különbségeire, érdekességeire és szépségeire is. Magyarországra látogatva felfedezte, hogy számos kockaház külső falára különböző geometrikus mintát festettek a lakók, ilyen módon egyedivé téve az egyhangúan egyforma házakat. A mintázatok a legtöbb esetben geometrikus formákból állnak, háromszögek, négyzetek, egyszerű sorminták. Roters több száz díszített kockaház frontját fotózta le, majd az antennákat, kéményeket digitális utómunkával eltüntette, hangsúlyozva az épületek ornamentikáját.  

hungarian_cubes2_600.jpgKatharina Roters fotója egy balatonfőkajári kockaházról, a Hungarian Cubes sorozatból | fotó: a művész jóvoltából

A mintázatok sokféleségét szemlélve felmerül a kérdés, hogy honnan szereztek a lakók inspirációt a geometrikus formák megfestéséhez. Érdekes jelenség, hogy a 3T korszakában (tiltott, tűrt, támogatott művészet) a falusi lakosság mindenféle retorzió nélkül, szabadon festhetett geometrikus mintázatot a házak falára, míg a hivatásos művészek számára a geometrikus absztrakciót, mint a nyugati művészet veszélyes irányzatát, szigorúan a tiltott kategóriába sorolták. Ugyanebben az időszakban azonban a magyar származású Vasarely Franciaországban hatalmas karriert futott be egyedi geometrikus képeivel, és mivel világhírű művész vált belőle, nagy tisztelettel invitálták Magyarországra, ahol kiállítást is rendeztek neki. Ez egy furcsa ellentmondó helyzet volt, mindenesetre Vasarely eléggé ismertté vált akkoriban a nagyközönség számára is. Egyes elméletek ezért Vasarelyhez kötik a kockaházakon ekkoriban megjelenő geometrikus formákat.

Hogy a kis falvakban élő emberekhez valóban eljutott-e Vasarely képi világa az vitatható. Ezt a dilemmát ragadja meg Gyenis Tibor Ilonka néni a tiszta formák geometriájával álmodott című, 1999-ben készült műve, amely a Ludwig Múzeum gyűjteményének egyik darabja.  A kép címe ironikusan helyezi előtérbe a művészettörténeti utalást, miszerint Ilonka néni lemeszeli a kockaház faláról a geometrikus mintázatot és visszatér az 1910-es évek tiszta absztrakciójához, Malevics fehér négyzetéhez.

gyenis_ilona_600.jpgGyenis Tibor Ilonka néni a tiszta formák geometriájával álmodott, 1999 | fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum  Kortárs Művészeti Múzeum Adattár és Digitális Archívum

Szintén a Ludwig Múzeum kiállításán a Ludwig Goes Pop című tárlaton találkozhattunk Birkás Ákos Új ház című olajfestményével, amely, csakúgy, mint Roters fényképei, a ház frontját ábrázolja, szinte síkszerűen, dokumentarista jelleggel. Míg Roters és Gyenis képei a 2010-es években születtek, a kockaház építési hulláma után több évtizeddel, addig Birkás Ákos festménye 1973-ban készült, a kockaházak születésének virágkorában.

0151008_glb1651_600.jpg

Birkás Ákos Új ház című festménye a 2015-ös Ludwig Goes Pop kiállításon | fotó: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum  Kortárs Művészeti Múzeum Adattár és Digitális Archívum

Felmerülhet a kérdés, hogy mi köze van a Kádár-kockának Molnár Farkas Vörös kockaházához?

Erre a vörös teremben található amimáció ad választ. A kockaházat ábrázoló kép mellett láthatjuk Katharina Roters és Szolnoki József Gulyáskommunista apokrif #5 című animációját, amely az 1911-es világkiállítás magyar pavilonjának ősmagyar jellegű sátortetős épületét egyesíti Molnár Farkas épülettervével. Az animáción az látható, amint egy kéz lenyúl az égből és az ősmagyar pavilon sátortetőjét leemeli, majd ráhelyezi Molnár Farkas Vörös kockaházának lapos tetejére, és íme, készen is van a Kádár-kocka!

bauhaus_100_3151_600.jpgBal oldalon Katharina Roters és Szolnoki József Gulyáskommunista apokrif #5 című animációja, jobb oldalon Roters kockaház fotója a Ludwig Múzeum Vörös kocka termében | fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum  Kortárs Művészeti Múzeum Adattár és Digitális Archívum

Június 6-án, csütörtökön délután részletesebben is megismerhetik a Kádár-kocka és a Vörös kockaház kapcsolatát, ha meghallgatják Katharina Roters és Szolnoki József előadását a Bauhaus vajon mi? – Képzőművészeti small-talk-on, amely a Ludwig Múzeum 2. emeleti kiállítótermében kerül megrendezésre 17 órától 20 óráig.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr5314880354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.