Ludwig Múzeum Blog

A Ludwig Múzeum idén márciusban ünnepelte alapításának 30. évfordulóját. Az évforduló kapcsán Szipőcs Krisztinával, a múzeum szakmai igazgatóhelyettesével és főkurátorával beszélgettünk. Az interjú első részében a Ludwig „hőskorszakának” legextrémebb kiállításaira emlékeztünk vissza, a második részben a múzeumban megrendezett legendás fotókiállításokat idézzük fel.

Az 1998-as Annie Leibovitz kiállítás plakátja | forrás: Ludwig Múzeum 

Melyik volt az első fotókiállítás a Ludwig Múzeumban?

A Ludwig Múzeum számos sikeres fotókiállítást rendezett az elmúlt harminc évben, bizonyos intézményi hiátusokat is betöltve, részben reflektálva a fénykép mint képzőművészeti médium megállíthatatlan előretörésére. Sem gyűjteményünk, sem kiállításaink esetében nem az anyag vagy a technika a meghatározó, hanem az, hogy a mű a kortárs művészet szempontjából értelmezhető és magas színvonalú legyen.

Timm Ulrichs német konceptuális művész sokféle műfajban alkot. 1994-es kiállításán látható volt például egy érdekes, Budapesten készült fotósorozat, amelyben a parkolóhelyeket lefoglaló különféle tárgyakat, objekteket örökítette meg. Első kifejezett fotókiállításunk Nat Finkelstein: Fotók a hatvanas évekből (Andy Warhol Factory) című kamarakiállítása volt. Finkelstein neve talán nem annyira ismert, de témája annál izgalmasabb: a fotóügynökségeknek és lapoknak dolgozó művész végigfotózta az amerikai szubkultúra, köztük az amerikai pop art legfontosabb szereplőit. Mi az Andy Warhol Factoryjáról 1964-67 között készült fekete-fehér sorozatát mutattuk be, ami fontos művészettörténeti dokumentumnak is számít, de emellett láthatóak voltak legfrissebb fotóinstallációi és videói is, a Merry Monsters sorozatból. Finkelstein egy Warholt ábrázoló szitanyomat-sorozatát a múzeumnak is ajándékozta. Ezután nem sokkal nyílt meg Tóth György fotókiállítása, Test-tér címmel.

Nat Finkelstein Andy (részlet), szitanyomat, 1968-90 | reprodukció: Rosta József / Ludwig Múzeum

Melyek voltak a legemlékezetesebb fotókiállítások számodra?

1998 kiemelkedő év volt a fotó szempontjából: egyszerre volt látható Cindy Sherman és Annie Leibovitz kiállítása a múzeumban. Cindy Sherman Untitled Film Stills című, a filmekben megjelenített női szerepekkel foglalkozó tárlata a New York-i MOMA-ból érkezett hozzánk.

Az 1998-as Cindy Sherman kiállítás plakátja | forrás: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattár és Digitális Archívum

Pár nappal később nyílt meg Annie Leibovitz Fényképek című tárlata, amely azért is nagyon emlékezetes számomra, mert a művész személyesen jelen volt az előkészületeknél és a megnyitón, és én kaptam a feladatot, hogy segítsem a munkáját. Ez a nagyszabású vándorkiállítás először mutatta be Leibovitz munkáit Magyarországon. Képeinek szereplői színészek, politikusok, írók, sportolók, operaénekesek, művészek és táncosok, de neki is volt egy kifejezetten a nőkről szóló sorozata a kiállításon.

A művész maga legalább akkora sztár, mint akiket lefényképezett,

ezt mutatta a média és a látogatók érdeklődése is. Ez volt az első úgynevezett „rekord látogatottságú” kiállítás a múzeum történetében, abszolút látogatócsúccsal, több mint 42 000 látogatóval.

Szipőcs Krisztina és Annie Leibovitz, 1998 | fotó: Diana Martinson

Miben volt más egy fotókiállítást megrendezni a kilencvenes években, mint most?

Példaként az 1999-es Identitás és környezet című fotókiállítást említhetném, amelyet Sue Davis angol kurátor rendezett. A tematikus kiállításhoz az anyagot a világ összes részéről válogatta a kurátor, Finnországtól Dél-Afrikáig, és a képek nem műtárgyszállítóval érkeztek, hanem nagyrészt postán, borítékban. Mindig nagy izgalom volt, amikor kibontottunk egy újabb csomagot. Aztán mi kereteztük be a fotókat, a kiállítás után pedig ugyanúgy küldtük vissza a képeket.

Nem féltetek attól, hogy a postán küldött képeknek baja esik?

A biztonság kedvéért a visszaútra már falapok közé csomagoltuk a képeket, ugyanakkor maguk a művészek sem kezelték egyértelműen műtárgyként a kópiákat. A kiállító művészek egy része sajtófotóval foglalkozott, csak néhányan szerepeltek képzőművészeti kiállításokon is.

A fotó mint autonóm művészeti ág nagy utat járt be azóta, de még mindig sok a félreértés, a tisztázatlan kérdés, amikor a képzőművészeti fotóhasználat, illetve fotóművészet kerül szóba.

Itt rendhagyó módon egy mezőnyben indult mindenki, a kurátor elképzelésének megfelelően.

Kik szerepeltek ezen a kiállításon?

Bemutattuk például Josef Koudelka képeit, aki a legismertebb fotóművészek egyike. Rineke Dijskstra képviselte a másik végletet, az ő munkáit inkább képzőművészeti kontextusban lehet látni. Tengerparton készült, kamaszokat ábrázoló sorozatával lett híres, melynek több darabja is szerepelt a kiállításon. Bertien van Manen holland fotóművésznek – aki a hetvenes években Budapesten is dolgozott – később, 2008-ban egyéni kiállítása volt a Ludwig Múzeumban, Hans van der Meerrel közösen. A kurátor egyébként magyar művészek képeit is beválogatta a kiállításba (Baricz Katalin, Frankl Aliona, Rónai Péter és Rosta József). Jirí David híres Ludwig-portréja is itt szerepelt először, utána került a gyűjteménybe.

Kiállítottuk a Magnum fotósainak képeit is. A többek között Robert Capa és Henri-Cartier Bresson által alapított világhírű fotóügynökség a legjobb fényképészekkel dolgozik ma is. Közülük tízen az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országokban készítettek képriportokat 2004-ben, ezt az anyagot Euro Víziók címmel mutattuk be 2006-ban. A téma maga is izgalmas volt: hogyan látnak minket, új-európaiakat friss szemmel, elfogulatlanul ezek a kitűnő fotósok? Magyarországon a francia Patrick Zachmann fényképezett, nemcsak Budapesten, de Leányfalun vagy Badacsonyban is.

A 2006-os Euro Víziók című kiállítás a Ludwig Múzeum új helyszínén | fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

A fotókiállítások sora tovább folytatódott, a legnagyobb fotósok neveivel találkozhattunk a következő években. Kik voltak ők?

2000-ben a Brassaï retrospektív egy már régen várt, sikeres kiállítás volt, amelynek – ha lehet mondani – művészettörténeti jelentősége volt, hiszen Brassaï André Kertész mellett talán a legismertebb magyar fényképész. Alain Sayag, a párizsi Pompidou Központ, a Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma munkatársa volt a tárlat kurátora, maga az anyag is a Pompidouból érkezett, kifejezetten nekünk válogatva, így a katalógust is mi készítettük. Már a nyolcvanas évek elejétől kezdve folytak tárgyalások egy lehetséges Brassaï kiállításról Magyarországon, és végül a Ludwig Múzeumban sikerült megrendezni ezt a Francia Intézet segítségével.

A Brassaï retrospektív kiállítás plakátja, 2000 | reprodukció: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattár és Digitális Archívum

2002-ben ismét két sztárfotós kiállítását mutattuk be egymás után. Az egyik Henri Cartier-Bresson volt, a művész első reprezentatív összefoglaló kiállításával Magyarországon. Ezután következett Helmut Newton Szex és tájképek című kiállítása, amelyen a művész legfrissebb műveit mutattuk be, hatalmas érdeklődés mellett. 

Néray Katalin a Ludwig Múzeum első igazgatója és Helmut Newton, 2001 | fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

A kiállítás alkalmából készítettem a művésszel egy interjút a Balkon számára.

 Szipőcs Krisztina és Helmut Newton az interjún | fotó: Rosta József

Még a Budavári Palotában rendeztük meg 2004-ben Sebastião Salgado, világhírű brazil fotóművész Exodus című kiállítását is, amely egy hat éven át, negyven országban készült fotósorozatot mutatott be a világban vándorló menekültekről.

A nagyszabású fotóművészeti tárlatok szinte hagyománnyá váltak a Ludwig Múzeum történetében. A teljesség igénye nélkül felsorolnál még néhány nagyszabású fotókiállítást, amelyek már a múzeum új helyszínén kerültek megrendezésre a 2005-ös költözés után?

Ilyen volt például a Koncepció: Fotográfia – Párbeszédek című kiállítás, amely a DZ Bank nemzetközileg elismert fotográfiai gyűjteményének egy részét mutatta be. 2009-ben nyílt a nagysikerű Robert Capa kiállítás, amelyre rengetegen voltak kíváncsiak és a korábban említett misszióhoz – magyar származású művészek bemutatása – kapcsolható. Szenzációszámba ment Robert Mapplethorpe 2012-es tárlata is. Ami pedig a legfrissebbeket illeti: 2017-ben mutattuk be Gilbert és George fotó alapú, de számítógéppel manipulált Bűnbak-képeit, tavaly pedig a finn Salla Tykkä fényképeit és videóit. 

Gilbert & George a 2017-es Ludwig Múzeumban megrendezett kiállításukon, egyik művük előtt | fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum