Emlékekből épült törékeny szerkezet – interjú Salla Tykkä videóművésszel

|

Október 6-tól látogatható Salla Tykkä, finn videóművész kiállítása a Ludwig Múzeumban. A mai kortárs finn videóművészet kiemelkedő alakja a kétezres évek elején hívta fel magára a figyelmet aprólékosan kidolgozott, álomszerű, emlékképeket idéző filmjeivel, amelyekhez sokszor ikonikus filmzenéket társít. A női lét, énkép, testkép, vágyak, álmok tematikáját feldolgozó alkotások nyitott teret adnak a befogadói értelmezés számára. A számos tárlaton, illetve fesztiválon bemutatott filmek alkotójával a kiállítás előkészületei közben beszélgettünk.  

lasso5_600.jpg© Salla Tykkä

Ludwig Múzeum: Mesélne a Ludwig Múzeum kiállításán látható munkáiról?

Salla Tykkä: Régebbi és újabb munkáim szerepelnek a kiállításon, egyfajta hídként múlt és jelen között. 16 év anyagába nyújt betekintést ez a válogatás, 1999-től 2015-ig bezárólag. A látogatók kivetített videókat, egycsatornás rövidfilmeket láthatnak, illetve fotókat.

Milyen témákat érintenek ezek a művek?

Amikor elkezdtem művészként dolgozni, még tanuló voltam. Ebben az időszakban önéletrajzi ihletésű munkákat készítettem. Olyan témákkal foglalkoztam, mint az erő, a szépség és a nemi szerepek. Mostanában is ugyanez a tematika foglalkoztat, de – mivel idősebb és bölcsebb lettem – már nem használom saját magamat annyit, mint tanulmányt, hanem próbálom a dolgokat szélesebb kontextusba helyezni. Habár, egy művész mindig a saját nézőpontjából dolgozik, a saját tapasztalataiból, amelyek mindig jelen vannak a munkákban, ha akarja, ha nem.

Mindig is érdekelt az identitás és az emlékek témája, az a gondolat, hogy

az ember az emlékekből felépült törékeny szerkezet.

Ez az egyik oka, hogy a filmet kezdtem használni, mint kifejezési formát, mert sokféle módon meg lehet közelíteni ezeket a témákat a filmen keresztül.

retrospective9_600.jpg© Salla Tykkä

Filmjeihez számos esetben alkalmaz már létező, ismert, ikonikus filmzenéket. Mi alapján választja ki ezeket?

Kezdetben, amikor elkezdtem filmmel dolgozni, az egyik legerősebb motiváció számomra az volt, hogy milyen hatalmas hatással vannak a filmek az emberi elmére, és ebben nagy szerepe van a zenének, hiszen előhívja az érzelmeket. Amikor egy ismert filmzenét egy híres filmből lejátszol, szinte újra tudod élni az eredeti filmet. Ezért kezdtem el újrahasználni a híres filmzenéket a munkáimban. Az átvett zene által az eredeti film képei is átszüremlenek az általam készített filmekbe, és az új képekhez kezdenek kötődni. A híres filmzenéket egyfajta ellenpontként használom. Később, ettől eltávolodva, elkezdtünk saját zenéket használni a munkáimhoz, amelyek zenekarra íródtak. Viszont az utolsó filmben, amit készítettem, nincsen egyáltalán zene.

614_conversano_monteaura_xxxi_31_1_2013_600.jpg© Salla Tykkä

Hol találkozhatott a magyar közönség korábban a műveivel?

Itt a Ludwig Múzeumban volt már korábban két munkám kiállítva, egy csoportos tárlat keretén belül, amelynek az volt a címe, hogy Sarkvidéki hisztéria – Kortárs finn művészet. Ezeket most is bemutatjuk majd. A Műcsarnokban szintén látható volt egy munkám korábban, a kétezres évek elején.

Eltérő módon interpretálják a műveit a különböző országokban?

Biztosan, hiszen a kulturális háttér befolyásolja, hogy hogyan olvassuk a képeket, és az audiovizuális anyagokat. Azonban azt remélem, hogy mégis van valamilyen univerzális hatás, amelyet közvetítenek a munkáim mindenki számára.

sallatykka_giant_600.jpg© Salla Tykkä

Milyen fogadtatásra számít a magyar közönségtől?

Azt gondolom, hogy kulturális szempontból Magyarország és Finnország relatíve hasonló, ha mondjuk, Ázsiához hasonlítjuk, ahol nagyobb a kulturális szakadék. Nem tudom, hogyan fogják fogadni a műveimet, meg kell majd tapasztalni.

Filmjeit több módon is lehet értelmezni. Mivel magyarázza ezt a jelenséget?

Ami engem illet, én nem látom ennyire misztikusnak a munkáimat, egyszerűen gondolkodom. Pont emiatt az egyszerűség miatt lehet többféleképpen nézni ezeket a filmeket. A sokféle értelmezés abból adódhat, hogy a filmjeimben nem igazán használok beszédet, főleg a korábbi munkáimban. A szavak talán bonyolultabbá teszik a dolgokat. Nem feltétlenül úgy fogalmaznék, hogy sokféle értelmezést tesznek lehetővé a filmjeim, hanem inkább azt mondanám, hogy nagy teret hagynak a néző számára. Azonban, ha képek és hangok szerkezeteként tekintünk rájuk, úgy eléggé egyszerűek.

sallatykka_retrospective_600.png© Salla Tykkä

Min dolgozik jelenleg?

Most két filmen dolgozom párhuzamosan. Először történik velem ilyen, hogy egyszerre két nagyobb projekttel is foglalkozom. Az egyik már a végső lépéseknél tart, a másik még nagyon kezdeti állapotban van. Az elsőt 2008-ban kezdtem, tehát 10 éve dolgozom rajta. A másik pedig egy igaz történet, amelynek kezdetei Budapesten történnek 1991-ben. 

Salla Tykkä: Rövid címek című kiállítása 2019. január 6-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban.

Október 6-án, szombaton, 16 órától Petró Zsuzsanna, a kiállítás kurátora tart tárlatvezetést.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr7114283521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.