A Szabadság híd mint médium

Matricafront-körkép

|

fotó: Boros Géza

A Szabadság híd – a legmenőbb budapesti híd – nemcsak közlekedési műtárgy, hanem kommunikációs felület is. A hídon virágzik a nagyvárosi folklór, amit a híd kezelője igyekszik kordában tartani. Képrombolás és képteremtés – matricafront-körkép a hídról.

Az idei Velencei Biennále magyar pavilonja a budapesti Szabadság híd városi köztérré alakulásáról szól, amely egy igazi sikertörténet, és kiválón illik a Biennále fő témájába, mely a Freespace – „szabad tér” – címet kapta.

A hídnak van egy hétköznapi élete, szubkultúrája – ha úgy tetszik, árnyoldala – is, amibe a matricázás, graffitizés és szerelemlakatolás tartozik bele. Sokan ezeket a civil aktivitásokat szimpla rongálásnak, míg mások

a városi tér izgalmas vizuális jelenségének, az urban creativity megnyilvánulásainak tartják.

Bárhogyan is nézzük, létező kortárs jelenségről van szó, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni.

fotó: Boros Géza fotó: Boros Géza

A Szabadság híd a város kitüntetett pontja, szerkezete bővelkedik a sík felületekben, így szinte vonzza a különféle jelhagyásokat. A hídon olykor primitív falfirkák, tagek is felbukkannak, a jellemző műfaj azonban szerencsére nem ez (valamirevaló graffitis műemlékre nem fúj), hanem a matrica, amelyet kirakni – és eltávolítani – is egyszerűbb.

Nice (place) | fotó: Boros Géza Mexikóból is járt itt valaki | fotó: Boros Géza

 

A híd kiemelt vonulási útvonal Pest és Buda között, ez az egyik fő turistacsapás, ennek megfelelően matricákból is erős a nemzetközi felhozatal. A ragasztások túlnyomórészt az itt megforduló külföldiektől származnak.

A Mongol Horda rallycsapata is erre járt | fotó: Boros Géza Szerb ultra? | fotó: Boros Géza

 

Igen gyakoriak a szurkolói matricák, német, angol, olasz, finn, orosz fociklubok és ultra csoportok jelképei.

 

A másik nagy csoportot a különféle alternatív zenei formációk és helyek stickerei alkotják.

Sheila | fotó: Boros Géza Get | fotó: Boros Géza
Hülshoff & Rheinländer | fotó: Boros Géza Gihádalift (extrém turkálóbolt a Józsefvárosban) | fotó: Boros Géza
Jonipiercing egy tetoválóművész a finnországi Ouluból | fotó: Boros Géza Egy orosz crew, a The Orlines Organization logója | fotó: Boros Géza
Defilement 542 | fotó: Boros Géza Ez a kép készülhetett volna akár a Szabihídon is, valójában az Eiserner Stegen fotóztam, ami egy 1868-ban épült, helyes kis gyalogoshíd Frankfurt belvárosában tele érintetlen matricával és szerelemlakattal. | fotó: Boros Géza

fotó: Boros GézaManupeliart matricája a velencei magyar kilátón.  Fotó: Boros Géza

 

A Szabadság híd kedvelt terepe a civil és politikai aktivistáknak is.

Anarchista-queer-feminista matrica | fotó: Boros Géza Viccpárt és Greenpeace | fotó: Boros Géza

 

A felhozatalt magányos alkotók kreációi színesítik.

Egy örökzöld téma újra hangszerelve: rajzhatású vinyl meztelen nővel | fotó: Boros Géza Óriás szem – amerikai japán gyorsétterem reklámmal | fotó: Boros Géza

 

A képi jelek mellet a hídon gyakran szöveges üzenetek is felbukkannak. „A látott szavak és a kimondható képek együtt élése mifelénk, ahogyan az mostanság történik, azt hiszem, korszakunk legfontosabb jellemzőinek egyike.” (Géczi János)

Hittérítő matrica szett Herta szurkolói matricával kombinálva | fotó: Boros Géza Hittérítő matrica szett Herta szurkolói matricával kombinálva | fotó: Boros Géza

A költészet is jelen van. Valaki kézzel írt versidézeteket szokott kiragasztgatni ki a hídra a költészet napja alkalmából. A Minden és semmi bloggere számítógéppel és celuxszal dolgozik.

Tiszavirág-életű publikációk

A felhozatalt magányos alkotók kreációi színesítik.

„Ott vagyok a szóban. A pillanatban. A tekintetben és a lélekben. Csak egy pont vagyok. Egy időpont valakinek az életében.” | fotó: Boros Géza „Most minden jó, mint kereszthuzatban állni egy olyan pillanatban, amikor annyira boldog az ember, hogy nem kap levegőt.” | fotó: Boros Géza

 

És persze itt is találkozhatunk öncélú street art munkákkal, stencilekkel, flyerekkel és matricákkal, melyek a város más pontjain is rendre felbukkannak. Kedvencem Musztafa munkája, kinek jellegzetes fej motívuma, logója nemcsak Budapest szerte, hanem külföldön is számos helyen látható.

Musztafa matricája | fotó: Boros Géza Musztafa-grafitti valahol a külvárosban | forrás: mustafa-dat.tumblr.com

 

A hidat képzőművészek is felfedezték maguknak. A híd egy frekventált pontján Borsos Lőrinc tekintete szegeződik ránk. Bár ez nem egy valódi arcmás, hanem a közös entitást létreho művészpáros, Borsos János és Lőrinc Lilla arcképéből készült montázs, a személyesség vállalása így is impulzív hatású egy olyan közegben, ahol az anonimitás a jellemző. A járókelők azt hihetik, hogy a képet a hozzátartozók tették ki, s a fiatalembert 2008-ban itt érte a halál.

Borsos Lőrinc képzőművész | fotó: Boros Géza Borsos Lőrinc képzőművész | fotó: Boros Géza

Az ovális kép Brückner János A jövő mártírjai című 2013-as projektjéből származik, melyben a művész kortárs képzőművészek és kurátorok arcképét rakta ki a Fiatal Képzőművészek Stúdiója homlokzatára, a Terror Háza falán látható portrégaléria mintájára. Brückner ezt követően a portrékat az ábrázoltak által választott közterekre helyezte ki. „Mi szimbolikusan a Szabadság hidat választottuk, a folyásiránnyal szemben, a Szabadság-szoborra nézve pozícionálva a képet – írták érdeklődésemre Borsos Lőrincék. – A híd általában véve fontos szimbólum számunkra, az együttműködést, a közösséget jelenti, a különálló, széthúzó dinamikák összekötését.”

A fiktív emléktábla – mivel viszonylag eldugott helyen van – már öt éve kint van a hídon, egy átlagos matrica élettartama azonban csak pár nap, esetleg néhány hét. A hídmester – aki a Velencei Építészeti Biennálén látható filmben is szerepel – időnként átvizsgálja a hidat és a grafittikkel és szerelemlakatokkal együtt rendszeresen eltávolítja a kiragasztásokat. Tartalmilag és formailag nem szelektál, mindent lekapar, amit talál.

Sziszifuszi munkakör, a régiek helyére ugyanis hamar újak kerülnek és a régiek sem tűnnek el nyomtalanul. Sok esetben a már meglévő matricákat ragasztgatják át, hogy ezzel új kontextust hozzanak létre. A maradványok, a lekaparások és az átragasztások, valamint a legújabb kihelyezések egymásra rétegződése

a folyamatos köztéri képrombolás és képteremtés egy spontán dekollázzsá alakítja a hídat

lassan, de masszívan amortizálva a műemlék esztétikai és műszaki állapotát.

A tipikus matrica tulajdonképpen így néz ki: egy koszfolt, aminek már csupán negatív üzenete van és rongálja a kedvenc hidunkat.

 

A matrica tartós megjelenési formáját tulajdonképpen az eltávolítás, a tökéletlen lekaparási technika hozza létre

Több száz ilyen kaparás- és tépésnyom éktelenkedik a hídon.

lekapart matricák a Lánchídon | fotó: Boros Géza lekapart matricák a Lánchídon | fotó: Boros Géza

Hogyan lehetne mindezt megelőzni?

A büntetőtörvénykönyv a falfirkálást szigorúan szankcionálja. Arról még nem nagyon hallottam, hogy valakit – a tettenérés esetét kivéve – matricázásért megbüntettek volna, pedig a büntetőjog fogalmilag nem tesz különbséget a falfirka és a matricázás között. A Btk. szerint nemcsak festékszóróval vagy filctollal, hanem

bármilyen felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonattal megvalósítható a rongálás tényállása.

Minden matrica mellé azonban nem lehet rendőrt állítani. Különben is, a jelhagyásnak vannak sokkal problémásabb esetei is (karcolás, vésés, festékcsorgatás, savazás).

Egy lightos technika: rózsaszín krétafirka cirillbetűvel | fotó: Boros Géza Zománcfelkaparással létrehozott rozsdásodó monogram. Nagyon durva! | fotó: Boros Géza

 

Hát ez így elég rosszul néz ki | fotó: Boros Géza Hát ez így elég rosszul néz ki | fotó: Boros Géza

A matricafronton a megoldás talán az lehetne, ha a jelenlegi agresszív öntapadós ragaszok helyett divatba jönne egy olyan környezetbarát matrica, amely nem hagy nyomot és pár nap múlva önmagától lebomlik.

A tiltás reménytelen.

Egy holland művész, Erosie konceptmunkája: az „önmegsemmisítő” matrica Egy holland művész, Erosie konceptmunkája: az „önmegsemmisítő” matrica

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr1114178159