Egy kiállítás, aminek van szíve

Interjú Simon Andreával a Közösségi Együttműködésen Alapuló Művészeti Program, és a Közös ügyeink című kiállítás főszervezőjével

|

A Közös Ügyeink – Együttműködésen alapuló projektek című kiállítás még március 18-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban. Hét olyan, 2017-ben megvalósult művészeti együttműködés eredményeit mutatja be a tárlat, amelyek keretén belül művészek különböző közösségekkel dolgoztak együtt közösen megfogalmazott ügyeken, nehézségeken. A városból elvágyódó, a hagyományos építkezési metódusokat vizsgáló, valamint a generációk közötti tudásátadás lehetőségét boncolgató szakmai közösségek mellett nehéz sorsú, vagy a társadalom peremére szoruló közösségek is szívesen dolgoztak együtt művészekkel és hoztak létre olyan együttműködési folyamatokat vagy akár művészeti alkotásokat, amely minden résztvevőnek élményt, örömet, és sokszor reményt adott. A program főszervezőjével, Simon Andreával a projektekről, a megnyitóról, a kiállításról beszélgettünk, amelyet végigjárva, főleg Andrea beszámolóját hallgatva, nehéz megállni könnyek nélkül, mégis (vagy talán ezért is) az élmény felemelő, és kivételes.
kozos_ugyeink_jelmezek_600.jpg

Sárkány Lee projekt (fotó: Rosta József)

Ludwig Múzeum: Mire utal a kiállítás címe: Közös ügyeink?

Simon Andrea: A kiállítás egy négy éves, a Kreatív Európa által támogatott nemzetközi program részeként jött létre, amelynek az a lényege, hogy művészek és közösségek egymásra találjanak fontos ügyek mentén. A projektek megvalósulását végig segítve és nyomon követve jutottunk arra a felismerésre, hogy mindenképp meg kell mutatnunk az elért eredményeket és a projekt során felmerülő nehézségeket is a látogatóinknak és a szakmai közönségnek is. Ez a tárlat nem volt része az eredeti nemzetközi programtervnek, de nagyon örülünk, hogy sikerült megvalósítani úgy a kiállítást, hogy szervesen illeszkedik a Ludwig Múzeum tereibe és a látogatók nagyra értékelik a projektekből áradó szándékokat és információ mennyiséget. 
gyenis_projekt_600.jpg

Folytatjuk? projekt (fotó: Rosta József)

L.M.: A projektek bemutatásakor érdekelte a helyi közösségeket, hozzátartozókat, hogy mit alkottak együtt a csoportok és a művészek?

S.A.: A projektek helyi záróeseményeit nagy érdeklődés övezte. Az Úszó ház vízre bocsátásának napján több, mint száz érdeklődő volt jelen. Ez nagyon magas létszám, tudva, hogy a környező falvakban kevés ember él, ráadásul a tó nagyon eldugott helyen van, nehéz megközelíteni.

uszo_haz_1_foto_selenyi_zoltan_600.jpgAz Úszó ház vízre bocsátása (fotó:Selényi Zoltán) 

Hasonló meglepetés volt, hogy mennyien jöttek el megnézni a komlói gyerekek által előadott Sárkány Lee színházi előadást, a Közösségek Házának előadóterme teljesen megtelt. A mellettem ülő huszonéves fiatalember annyira izgult és drukkolt a főszereplőnek, hogy legszívesebben beleszólt volna az előadás menetébe. Megható volt megtapasztalni a bevonódásnak ezt a szintjét a gyerekek által előadott, magas szakmai szinten kivitelezett előadásba. Sokáig kétséges volt az előadás megszületése, hosszú folyamat volt a fiatalok bizalmának a megnyerése, de az eredmény igazolta az erőfeszítéseket.

sarkany_lee_eloadas_600.jpgSárkány Lee előadás Komlón (fotó: Gruppó Tökmag)

A Művészek az osztályteremben című projektben egy nyolcadik kerületi iskolában szalagokból készítettek akadálypályát a művészek és a gyerekek közösen, vagy éppen számzáras bőrönd rejtett meglepetéseket, amit matematikai és történelmi feladatok elvégzése után lehetett csak kinyitni, de létrehoztak saját sportágat is a gyerekekkel épp úgy, mint dinó birodalmat a hallássérült kicsikkel. A végén az volt ennek a projektnek a csodája, hogy a gyerekek tantermi motivációja és aktivitása valamint a szülők érdeklődése és bevonódása a folyamatokba mérhetően növekedett. Lenyűgöző pillanatoknak lehettünk tanúi.

muveszek_az_osztalyteremben_foto_laszlo_panka_600_1.jpgAkadálypálya az iskolában (fotó: László Panka)

L.M.: Mi a titka annak, hogy a művészek és a közösségek ilyen jól tudtak együttműködni?

S.A.: Az egyik legfontosabb dolog,  hogy a művész és a közösség a megfelelő szándékkal és jól kommunikált elvárásokkal közelítsen egymás felé. A segítő szándékkal való közelítés egy közösséghez gyakran nem vezet sikerre, mert ez a hozzáállás sokszor rejt magában egyfajta hierarchiát, és így nem lehet sikeres az együttműködés. Viszont, ha a művész úgy fog hozzá, hogy alkotótársakat keres egy ügyhöz, vagy talál egy közösséget, akivel közös ügyük van és a másik fél is alkotótársakat keres, nyitott az együttműködésre, akkor egészen más dinamika alakul ki. Meg kell, hogy nyerje mindkét fél a másik felet, és együtt kell, hogy működjenek, mert csak így lehet megoldani a menetközben óhatatlanul felmerülő konfliktusokat is. Mindenkinek maximálisan nyitottnak és érdeklődőnek kell lennie ebben a folyamatban, így van esély a bizalom kialakítására, a témák felgöngyölítésére, és megoldások keresésére.  

L.M.: Megnyílt a kiállítás, mi a következő lépés? Mi történik most, és mi várható a jövőben?

S.A.: Most éppen a projektek nemzetközi utaztatása, és bemutatása zajlik. Az Úszó ház kisfilmjét bemutattuk egy madridi kiállításon, a Meglátjuk!, a "Szeretek gazda lenni..." és a Folytatjuk? projektjeinket Dublinban fogjuk megmutatni az érdeklődőknek. Készülnek a nemzetközi publikációk is, amiben szintén részt vesznek magyar művészek. Most fordítjuk a hét projekt munkafolyamatáról készült közel hetven oldalas tanulmányt angolra, és mindeközben hétvégenként bemutatkozik egy-egy projekt, az alkotók és résztvevők eljönnek a Ludwig Múzeumba és különböző programok kíséretében mesélnek élményeikről a látogatóknak. Legközelebb Gyenis Tibor és csapatának programján vehetnek részt a látogatók február 24-én, amely a közösség és hagyományos építészet témáját fogja körüljárni; március 3-án pedig a Meglátjuk! projekt látássérült résztvevői kalauzolják körbe a látogatókat a kiállításon, és segítenek megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy mivel látunk igazán. Március 10-én pedig a Sárkány Lee projektünknek lesz rendhagyó eseménye.

Nagyon szép lezárása lesz a négy évnek, hogy az utolsó nemzetközi találkozó a résztvevő partnerek számára itt lesz Budapesten, szeptemberben, amelynek keretében a kiállításról készülőben lévő katalógusunkat szeretnénk bemutatni.

L.M.: Mik a tapasztalatok a kiállítás megnyitója óta?

S.A.: A megnyitó felemelő élmény volt, mert őszinte érdeklődést láttam az emberek arcán. A Gazda projektet bemutató filmvetítésről már előre lehetett érzékelni, hogy sikeres lesz, de ekkora érdeklődésre nem számítottam. Be sem fértem a terembe, nem tudtam kinyitni a vetítőterem ajtaját, annyian voltak. A művészek és a közösségek beletett energiája visszasugárzott a megnyitón és azóta is sokan érdeklődnek, eddig már több, mint háromezer látogatója volt a kiállításnak. A szakmai visszajelzések is nagyon pozitívak.

megnyito_foto_600.jpg"A megnyitó felemelő élmény volt" (fotó: Glódi Balázs)

L.M.: Mivel lehet magyarázni ezt a nem mindennapi érdeklődést?

S.A.: Ez egy olyan projekt, amiben valóban a közös ügyeinkről van szó, el lehet a történeteken érzékenyülni, de erőt is lehet belőlük meríteni, mert összekötnek bennünket és egyfajta utat mutatnak. A visszajelzések alapján úgy látjuk, hogy sikerült létrehoznunk egy olyan kiállítást, aminek van szíve.

A közös ügyeink című kiállítás március 18-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban. A kiállítás ingyenesen látogatható.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr8813692234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.