Victor Vasarely öröksége; Op art művek; mozgó formák illúziója; gyárudvarra kiszórt hulladék, mint alapanyag; 50 fokban izzadó, éjszaka alkotó, gyári művészek– a Pécsi Műhely munkássága a Bonyhádi Zománcgyárban.
A Ludwig Múzeum kiállításán a zománcképek színes kavalkádjába lép be a látogató, amelyeket a Pécsi Műhely tagjai készítettek a Bonyhádi Zománcgyárban.
Zománcképek a Pécsi Műhely kiállításán (fotó: Rosta József)
A kezdetek
Az 1909 óta működő Bonyhádi Zománcgyár a hatvanas évek végétől nyaranta két hétre különleges művészeti események helyszínévé vált. Ide szervezte Lantos Ferenc az első magyarországi gyári szimpóziumot és Épületzománc Alkotótábort, amelyre meghívta tanítványait, az addigra már művészcsoportként működő Pécsi Műhely tagjait.
A pályájuk első éveiben járó fiatal művészek számára ez a két hét a kísérletezésről, improvizálásról, új művészeti technikák kipróbálásáról szólt; illetve a szellemileg is szabad közegben, a művészeti kérdések közös megvitatásáról, és a szabad anyaghasználatról: sokszor a gyár udvarára kiszórt hulladékot, és edényhalmokat használták fel.
A zománcgyár udvara (forrás: Pécsi Műhely Archívum)
Éjszakai munka a bonyhádi alkotótáborban
A munka este 8-kor kezdődött a zománcgyárban, ahol a kemencék mellett akár 50 fok is lehetett. A zománcrétegek felviteléhez szórópisztolyt használtak, majd minden egyes réteg színt egyenként, 840 fokon égettek ki. Reggel busszal mentek át a mecseknádasdi művésztelepre, ahol az alkotóház hűvösében kipihenték magukat.
Munka a zománcgyárban (forrás: Pécsi Műhely Archívum)
Zománcművek a középületek falán és a köztereken
A Bonyhádon született műveket nem múzeumok, hanem inkább középületek külső és belső falára szánták, illetve az is cél volt, hogy az ipari termeléshez igazodjanak. A zománc ellenálló képessége miatt közterekre is készítettek nagyméretű képeket, amelyeket több alkalommal szabadtéren is kiállítottak. Bonyhádon tehát összekeveredett képzőművészet, iparművészet, ipari termelés, gyári munka, sorozatgyártás és építészet.
Zománcképek szabadtéren (forrás: Pécsi Műhely Archívum)
Tiltott és támogatott geometrikus absztrakció
Ebben az időszakban a geometrikus absztrakt festészetet a vezetőség nem tolerálta, mert ellenséges ideológiát láttak benne. Azonban a közterekre készült geometrikus zománcképeket a pécsi városvezetés mégis támogatta, mivel a szabályosan ismétlődő formák a város tereinek rendezettségét szolgálták, illetve az akkori „színes város” elképzelésnek is megfeleltek.
Fennmaradó és eltűnő zománcművek
A Pécsi Műhely tagjainak alkotásai leginkább a pécsi, illetve Pécs környéki művelődési házak, kultúrintézmények falait díszítik; azonban számos alkotás az idők során megrongálódott, illetve megsemmisült, vagy eltűnt. Az alkotótáborban szintén részt vevő Papp Oszkár zománcképei ma is láthatók Budapesten; a Ferenciek terén, a metróaluljáró falát díszítik.
Papp Oszkár zománcképei (forrás: kozterkep.hu)
Játék a látással
A Pécsi Műhely geometrikus zománcképein egyaránt felfedezhető a Lantos Ferenc féle iskola hatása, illetve a pécsi születési Victor Vasarely öröksége. Az Op art, vagyis optikai művészet kategóriájába sorolható művek a néző látásával játszanak, azt az illúziót keltve, mintha a formák folyamatos mozgásban lennének.
Halász Károly: Zománc, 1972.
Befejezés és továbböröklődés
A Bonyhádon megrendezett zománcművészeti szimpóziumok 1973 után nem folytatódtak, az utolsó alkotótábor után a Pécsi Műhely tagjai többet nem készítettek zománcképeket.
Kismányoky Károly: Zománc, 1968.
Azonban a geometrikus formákkal való kísérletezést folytatták land art akcióikban, ahol a természet és a mesterséges formák egymásra hatását vizsgálták.
A Pécsi Műhely munkásságát bemutató kiállítás június 25-ig látogatható.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.