„18 éves voltam, amikor Bartók zenéje először betalált” – interjú Both Miklóssal

|

Both Miklós kétszeres Fonogram-díjas, Budai-díjas zeneszerző, előadóművész, a Both Miklós Folkside, valamint a Napra együttes énekese, gitárosa és zeneszerzője. November 19-én 16 órától interaktív tárlatvezetést tart a #Bartók c. kiállításban.

14731176_10153788627972016_2906868955339200161_n_1.jpgfotó: Nicky Almasy

Miért vállaltad el zenészként, hogy egy exkluzív tárlatvezetést tarts a #Bartók kiállításban? Mitől lesz interaktív ez a program?

Egyfelől izgalmas dolog lesz személyesen találkozni a közönséggel, előadni és beszélgetni Bartókról. Másfelől folyamatosan keresem azokat a lehetőségeket, hogy hogyan tudok kilépni a zenészségből és más inspiráló dologgal foglalkozni, mint a fotózás vagy a filmezés. Az elmúlt három évben kezdtem előadásokat tartani az ukrán utazásaimról és a kínai utazásokról, a zenegyűjtő körútjaimról. A műalkotásokon keresztül Bartókról beszélni mindenképpen izgalmas feladat lesz.

A tárlatvezetésre hozok egy valódi, nagyméretű havasi kürtöt, aminek igen erős hangja lesz, ha megfújom, illetve hozok egy kézzel faragott furulyát. Ezeket még hucul pásztoroktól kaptam. Nagyon tetszett a #Bartók kiállításnak az a része, ahol a művészek különböző fafajtákból készített hangszereket mutatnak be, és ahogy bemutatják, hogy a fát többféleképpen dolgozzák fel a különböző népek hangszerkészítői.

bartok_141w_1.jpgGosztola Kitti és Pálinkás Bence György Emigrált dallamok című munkája a kiállításon (fotó: Rosta József)

Hogyan közelítettél a kiállításhoz a Bartókhoz való viszonyod és saját zenegyűjtői tevékenységed tükrében?

Úgy gondolom, hogy Bartók mára már túlnőtt önmagán, szimbólummá vált és sok embernek irányt mutat, inspirációt nyújt a mindennapokban. A #Bartók kortárs kiállítás, a Bartókról kialakult képnek a mélységét, sokféleségét próbálja megmutatni, a vizuális kultúrában interpretálja az ő gondolatait. Külön inspiráló számomra, hogy más művészek vizuális nyelven hogyan fogalmazzák meg a Bartókkal kapcsolatos gondolatokat, és hogy én ehhez hogyan tudok kapcsolódni.

A most alkotó emberek a jelen világra reflektálva fogalmazzák meg vizuálisan a gondolataikat, ezért izgalmas, hogy a képzőművészek mit tartanak ma fontosnak Bartókból. Sokszor kiderül, hogy ugyanazokat a szimbólumokat használjuk, én a zenében, ők a vizuális művészetben, ez mutatja a közös alapot.

A kortárs kifejezés ennek a kiállításnak a kontextusában azt jelenti, hogy Bartókról való beszédből kimaradnak végre azok a közhelyek, azok a leszűkült üzenetek, amelyektől ő egy szimbólum lett. Azzal, hogy Bartókot egy kortárs képzőművészeti diskurzusba helyezik, ezáltal az egész üzenet azonnal kiélesedik, megújul, kierjed egy vita mentén, indukál egy párbeszédet.

Ez az életmű minden korban újat fog tudni mondani.

Nagyon érdekes, hogy az ukrán anyag óta látom azt igazán, micsoda nagy előnye és sikere Magyarországnak a népzenei hagyományőrzés, a népzenék archiválása, gyűjtése. Ez egyáltalán nem magától értetődő más népeknél: mikor először kezdtem az ukrán kollégákkal beszélgetni erről, jeleztem nekik, hogy egy csomó más igényem is van azon kívül, hogy felvesszük a hanganyagot, különbözőképpen szeretném rögzíteni és archiválni az egyes dallamokat. Mi a mai napig Kodállyal és Bartókkal azonosítjuk a népzenegyűjtést, de ez sok ember közös munkája, több generáció munkájának eredménye. A népzene és népdalgyűjtés nem velük kezdődött, hanem a rendszerezés, a dokumentálás és a tudatos szerkesztés köszönhető nekik. Egyértelműen Kodály és Bartók hagyományához kötődő embernek érzem magam, ebbe a zenei kulturális örökségbe tartozom.

Hány évesen hallottad először Bartók zenéjét?

Az első darab, amit felfogtam, tizenéves korom végéhez köthető, a Cantata Profanaból volt egy részlet, egészen meghatározó volt. Utána jöttek a hangszeres nagyzenekari művek, majd az operája, A kékszakállú herceg vára. Utána már az érdekelt, hogy ő kiket hallgatott, meg akartam érteni, hogy a zenéje vajon miből táplálkozik? Ennek kapcsán kezdtem mélyebben foglalkozni azokkal a szerzőkkel, akik nagy hatással voltak rá. Akármilyen furcsán hangzik, de három évbe telt, mire oda jutottam, hogy Bartók gyökerének egy másik fontos részével, a paraszti világ művészetével is szeretnék mélységeiben megismerkedni. Ekkor voltam 21 éves.

ag_20150714_0425.jpg(fotó: Ancsin Gábor)

Melyek a legmeghatározóbb népzenegyűjtési tapasztalataid?

2014 februárjában Kínába utaztam a Jünnan térségébe, az ottani zenéket tanulmányozni. Felvettem az ott eltöltött négy hónap alatt a Kínai Utazólemezt, több tucat zenésztől megismert dalokat dolgoztam át és rögzítettem, a jüanni földművesektől egészen a kortárs zenei élet kiemelkedő élőadóiig. Az utat végigfotóztam és filmet is forgattunk. 2014-ben készítettük a MTVA-ban bemutatott nagy sikerű, alternatív tehetségkereső műsort, a Palimo Story-t. Egy kis stábbal találomra végigjártuk Magyarország leszakadó részeit, a sorozaton keresztül egy egészen izgalmas világ tárult elénk. 2015 óta pedig a háború dúlta Ukrajna északkeleti részeit utazom be, vokális falusi zenék után kutatva. Az azóta megjelent lemezeim mellett gyűjtöttem zenét Kínában, Ukrajnában, Oroszországban, Iránban, Romániában, Indiában.

Ezekhez a gyűjtésekhez az első lökést és a későbbi bíztatásokat a bartóki életmű adta.

Milyen tapasztalatokat emelnél ki a zenegyűjtő körútjaid során?

Kevesen tudják, hogy a gyűjtő munka elég komoly fizikai igénybevétel is. Mindamellett, a meghatározó alapélményem minden gyűjtőtevékenység során, hogy annyira leköt az az izgalmas zenei anyag, ami körbevesz, hogy elfelejtem a fáradtságot, nem érzékelem a kimerültséget. Én ilyenkor önmagamra vagyok a legveszélyesebb, egy két-három hetes expedíció során teljesen kimerülök. Korán kelünk minden nap, általában parasztoknál alszunk, nem túl komfortos sokszor, megcsináljuk a felvételeket és utána utazunk tovább, csak én és a tolmács. Közben felvételt is készítünk, cipelem a kamerákat, a hangfelvevő eszközöket. A lábtörésem például egy elég extrém történet. Eldugott hegyekben, hucul földön a Kárpátokban, Bukovinában, olyan helyen, amit nem lehetett autóval megközelíteni. Hó borított mindent, másfél-két órát gyalogoltunk a felvétel helyszínére. Amikor eltört a lábam, végül egy lóval hoztak ki onnan; egy részeg ukrán orvos (épp akkor volt az ortodox szenteste) január hatodikán közölte, hogy megműt. Végül nem engedtem neki…

Both Miklós exkluzív tárlatvezetést tart a #Bartók kiállításon november 19. szombaton, 16 órától!

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr4511962667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.