„Amerikában, Japánban és az arab világban is a magyar zenét terjesztem” – interjú Omar Bashirral

|

 „A magyar zene nagyon gazdag, sok arca van, és Bartók műveiben ez nagyon jól érezhető.” – interjú a Ludwig Múzeumban fellépő világhírű lantművésszel, Omar Bashirral.

Omar Bashir iraki-magyar származású, hazánkban élő, nemzetközi hírű lantművész. Édesapja, Munir Bashir elismerten a világ legjobb lantművésze volt, akit „a lant királyának” is neveztek. Omar Bashir zenéje igen sokrétű, egyesíti a keleti hangzást, a jazzt és a világzenét, nemzetközi sikereinek köszönhetően közös lemezt jelentetett meg a világhírű gitárossal, Al Di Meolával is. A művész különleges zenei produkcióval készül a #Bartók c. kiállításhoz kapcsolódó exkluzív eseményre: együtt lép fel a fiatal és tehetséges magyar jazz-zongoraművésszel, Oláh Dezsővel és zenekarával. Az október 15-én 19 órakor kezdődő koncerten Bartók Béla 1915-ben írt Román népi táncok című zongorára íródott művének dob-, bőgő- és zongoraadaptációja hangzik el. A program különlegessége, hogy a kiállítótérben hangzik el a koncert.

14322630_10153730120962016_7077168633516590860_n.jpg

Sok kapcsolódási pont van Bartók és a te zenefelfogásod között, amelyek közül a magyar népzene iránti rajongás a legfontosabb. Milyen zenei műsorral készültök az október 15-i koncertre a Ludwig Múzeum #Bartók kiállításában?

Omar Bashir: Az Oláh Dezső Trióval közösen zenélünk. Meditációs zene lesz improvizációs betétekkel, magyar és iraki népi dallamokkal, bashiri stílusban, amely sok szempontból hasonlít a magyar népdalokra. Lesz Bartók a mi saját stílusunkban, és lesz jazz és arab zene Bartók szellemében.

Mikor ismerkedtél meg Bartók zenéjével?

Apám 1981-ben Bartók-díjat kapott, akkor figyeltem fel először Bartók zenéjére. A magyar zene nagyon gazdag, sok arca van, és Bartók műveiben ez nagyon jól érezhető. Bagdadban édesapám, Munir Bashir létrehozott egy olyan művészeti iskolát, ahol délelőtt hagyományos tanítás, délután pedig tánc és zenei képzés folyt. Mivel ő Budapesten Kodály tanítványa volt és később is szerette volna ezt a zenei oktatási módszert továbbvinni, magyar zenetanárokat hívott, akik segítségével meghonosította Kodály módszerét Irakban. Ez egyedülálló az arab világban, mivel a többiek a tradicionális Suzuki-módszert alkalmazzák. A zene, amit játszom, tulajdonképpen egy általam kialakított stílus, hívhatjuk „bashiri stílusnak” is, amire az a jellemző, hogy az arab népzenét keverem nyugati zenével. A lantművészek nagy része édesapámtól tanult, ő is egyéni stílusban játszott.  

100_2209.JPG

Mesélj a hangszeredről! Miért különleges?

Ez egy ősi zeneszerszám, a neve oud, aminek az jelentése, hogy „fa”. Időszámításunk előtt 2300-ban, az akkád korban már ismerték, a berlini Pergamon múzeumban látható egy ókori reliefen az első ábrázolása. Az oud (ismertebb nevén a lant) egykor kocka alakú és három húros volt. A királyok ajándékaként terjedt el a nyugati világban. A legenda szerint Ziryab, egy észak-iraki lantművész hozta be Európába, akinek menekülnie kellett a királyi udvarból. Andalúziában telepedett le és később az ő hatására alakult ki a flamenco zene.

Az oud fontos jellemzője, hogy régi fából készül. Általában egy régi, akár százéves zongorát darabolnak fel,

az én lantom például egy százharminc éves rózsafa darabból készült.

Minél régebbi a fa, annál szebb a hangja. A lantot az elkészítést követően hat-hét hónapra egy meleg és párás helyiségben akasztják fel. Nagyjából ennyi idő kell a megfelelő kiszáradáshoz, a húrok és hidak ekkor lesznek tökéletesek. Az enyém Mohamed Fader mestermunkája, aki legalább olyan kiválóság, mint Stradivari volt egykor a hegedűkészítésben. Az arab világban a lant a hangszerek szultánja, olyan nekünk, mint Európában a zongora.  Az araboknál a lant a legalapvetőbb hangszer, kötelezően ismernie kell a zeneszerzőknek és a művészeknek egyaránt. A legenda szerint több mint ezer évvel ezelőtt Ziryab sastollal játszott a lantján, majd édesapám újraélesztette ezt a hagyományt és most én is folytatom. Egészen más a hangzás, ha élő anyaggal játszom, mint ha egy műanyag pengetővel.  A sastollam velem egyidős, éppen negyvenhat éves. Az érzelmeim mindig megjelennek a zenémben. Ha nem így lenne, akkor egy gép lennék.

A lantomat 1976-ban kaptam az apámtól, aki azt mondta, amikor átadta: ő lesz a feleséged, senki más nem léphet a helyébe! És tényleg a lant lett a legfontosabb az életemben. A hangszer olyan érzéseket vált ki belőlem, mint a szerelem. Domború a hátulja, át kell ölelnem, amikor játszom rajta; együtt lélegzem vele, a szívemhez szorítom. Teljesen hozzám nőtt. Egyszer egy herceg egy millió eurót akart érte adni, csak mert az enyém, de nem adnám el semmi pénzért.

Hány évesen adtad az első koncertedet?

Kilenc évesen.

183700_10151100948663550_827506405_n.jpg

Vannak tanítványaid?

Amerikában, Japánban és az arab világban is a magyar zenét terjesztem. Nem tanítok iskolában, de vannak tanítványaim világszerte. Az a célom, hogy olyan koncertélményt adjak, aminek a meghallgatása után nem ugyanaz az ember vagy, mint előtte. Sokan elfelejtik, de a csend ugyanolyan fontos a zenében: az én zenémben a csendnek mindig nagy szerepe van, különös jelentősége, a csend egy kitüntetett pillanat.

A bartóki feldolgozásokban sokszor az eredeti népdalhoz fűzött kíséret szinte elfedi az alapdallamot. Ez hogyan működik nálad?

Az improvizációhoz jártasnak kell lenni a teljes zenei skálában. Nem elég a klasszikus öt skála ismerete, nálunk az arab zenében például száznegyven skála létezik.  Ha nem ismered ezeknek a széles spektrumát, akkor nem tudsz hosszan improvizálni, maximum tíz percet. Jazz-zenészekkel azért szeretek együtt játszani, mert ők nagyon jól tudnak improvizálni, két perc alatt akár tíz skálát is érintenek. Az improvizáció lényege, hogy elindulsz valahonnan, eltávolodsz, körbejárod és utána visszatérsz arra a témára, ahonnan elkezdted. A szombat esti koncertünkön is elindulunk majd egy népdallal, és rengeteg kitérőt teszünk, lesz benne sok kalandozás a jazz és az arab zene világába is. Ez egy olyan utazás, vagy inkább repülés, amelyben nincsenek határok, mindenki érti. Nem lehet megismételni.

Mit gondolsz arról, hogy Bartók életművére a múzeum egy kortárs képzőművészeti kiállítással reflektál? Hogyan lehet vizuálisan a zenéről beszélni?

Ez nagyon érdekes kérdés, én például, amikor zenélek, színeket látok. Ha kapnék egy output kábelt és kivetítenénk egy monitorra a belső vízióimat, akkor egy nagyon színes festmény jelenne meg. Ez színtiszta energia, aminek ma nagy értéke van a világunkban.

 

Jegyek itt kaphatók.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr5711793019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.