Szavas eső a Müpánál

|

Még vasárnap éjjelig látható a Ludwig Múzeum előtt Julius Popp médiaművész különleges vízinstallációja, a Bit.Fall.

A június 16-án, a Dunapest fesztiválon debütált köztéri vízesés nemcsak a múzeumlátogatók, hanem a járókelők körében is igen népszerű. A folyékony szavakat formázó, látványos vízfüggönyt a Wagner-fesztivál exkluzív közönsége éppúgy élvezte, mint a csepeli HÉV utasai, vagy a Soroksári út túloldaláról napközben átránduló, hűsölni vágyó gyerekek. Akadt, aki a kánikulában párakapunak nézte, mások rafinált reklámépítménynek gondolták, a többség azonban egyből vette a lapot, hogy itt valamiféle közönségbarát műtárgyról, művészi alkotásról van szó.

008.gifEste az igazi!

Julius Popp német médiaművész alkotása forrását az interneten felkapott szavak adják, amelyeket egy statisztikai szoftver választ ki különböző hazai hírportálokról merítve. A rendszer a digitális formában érkező információt képekké alakítja, amelyeket aztán egy mágneses szeleprendszernek köszönhetően a cseppenként leeső víz szavakká formáz.

Az elmúlt hónapokban a vízfüggönyön, mint egy szabadversben, a sok ezer véletlenszerűen feltűnő szó között olyan kurrens szavak tűntek fel pár pillanatra és hullottak alá, mint "BREXIT", "MMA", "MIGRÁNS", "GERA GÓLJA", "PUCCSISTÁK", "SAUL FIA" (még mindig), "NÉPSZAVAZÁS", vagy egy fájó aktualitású név: "ESTERHÁZY". És persze a "VEZÚV", az év fagyija.

Julius Popp munkája az elmúlt években különböző változatokban szerepelt már többek között a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, a szöuli Modern és Kortárs Művészeti Múzeumban, a moszkvai biennálén, látható volt Londonban a Themze fölött, valamint St. Luisban, amiről a Discovery Channel alábbi kisfilmje is készült:

Ebben a hrabali hangulatú videóban a művész egy cseh faluban egy mezőgazdasági kisgéppel alakít:

Popp művészet és tudomány határát feszegeti, technológiai alapú művei világhírűek. Interdiszciplináris műveket hoz létre, amelyben a művészet a tudománnyal találkozik: kísérleti építményei épp oly egyszerűek és könnyen befogadhatók, mint amilyen bonyolultak és kifinomultak technológiailag. Munkásságát számos díjjal ismerték el, művei fontos közgyűjteményekbe kerültek be. Ez a kinetikus alkotása például a lipcsei Szépművészeti Múzeumban látható:

Bit.Fall című projektjében az illékony „infófüggöny” metafora, a végtelen információáradatot jelképezi, amellyel naponta szembesülünk, és amelyből folyton változó világról alkotott képünket építjük. A vizuális információ itt csak pár pillanatra jelenik meg képként, mielőtt feloldódna önmagában. A tájékoztatás tünékeny, könnyen manipulálható jelenségként jelenik meg, amely sokszor el sem jut a néző ingerküszöbéig, csupán a nézőkben létrejövő alkalmi asszociációk maradnak meg. Mintha a művész azt üzenné: nem az a lényeg, hogy mit látunk, hanem hogy miként értékeljük, miként vagyunk képesek feldolgozni, megszűrni azt az elképesztő mennyiségű információáradatot, amely az elektronikus médián keresztül naponta ránk zúdul.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr738917992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.