Merészen egyszerű – a magyar pavilon a velencei biennálén

|

Erős üzenetet hordoz, mégis egyszerű mer maradni – ez a fő jellemzője a 15. Velencei Építészeti Biennále idei magyar pavilonjának, az egri arkt építészstúdió kiállításának.

A két fiatal építész-kurátor, Fábián Gábor és Fajcsák Dénes megvívták a maguk harcait: nulla forintból hoztak össze egy komplett épületfelújítást, beindítva egy élő közösségi színteret Egerben. Valószínűleg maguk sem gondolták volna, amikor a jellegtelen, romos épület felújításába belekezdtek, hogy a helyi közösség építése közben egyszer csak az építészeti világ középpontjában, a Velencei Építészeti Biennálén mutatkozhattak be. Mesebeli történet – ahogy az Építészfórum által velük készített interjú címében is olvasható.

aektivatorok_megnyito_4559.jpgKözépen Fajcsák Dénes, jobb szélen Fábián Gábor építészek, a kiállítás kurátorai a magyar pavilon bejáratánál

A magyar pavilon 1908-ban, az elsők között épült fel Velence festői parkja, a Giardini területén. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a Maróti Géza által tervezett épület szecessziós díszeivel, a kert köré szerveződő tereivel a biennále egyik legkülönlegesebb építménye. A Giardini pavilonjainak építészeti egyvelege jól tükrözi azt a miliőt, amelyben a nemzetközi közönség egy közös, nagy tömeggé olvad össze; amelyben éppúgy találkozni lehet nizzai koktélpartik közönségét másoló, vasaltinges sztárépítészekkel és ingatlanfejlesztőkkel, mint a tiszta feketébe bújt, lábközépig érő nadrágot hordó művészekkel. Mindenki ugyanazért, a napjainkat alapjaiban befolyásoló ügy miatt érkezik ide. Ez pedig – mérnöki tudomány, művészeti ág, fejlesztési terület? – maga a nagybetűs építészet.

Építészet, amely sokféle, néhol egyszerű, racionális, híven tükrözve az igényeket, néha allűröktől sem mentes, anyagi forrásokat nem kímélő sztárépítészet. Tény, hogy az utóbbit könnyebb bemutatni, de Alejandro Aravena chilei főkurátor (lásd róla korábbi írásunkat) ezúttal, reflektálva a válság óta bekövetkezett változásokra, egy más típusú szemléletmódot tett meg az idei kiállítás főirányának. A főkurátor a radikálisan más utat járókat hívta Velencébe – így a felhívást követve Magyarország is egy ilyen történetet szeretne elmesélni az æktivátorok. Helyi aktív építészet címet viselő projekttel.

aektivatorok_megnyito_4445.jpgA biennálén bejárható az egri helyszín is – virtuálisan

A pavilon merész, őszinte és egyszerű mer maradni, jól tükrözve az egri építkezés szellemiségét. Az újjáépítés a Gárdonyi-kertben nemcsak az urbanisztikai szövet egy sebének begyógyítását jelentette, hanem egyben azt is megmutatta, hogy különböző társadalmi csoportok és szereplők – önkormányzat, vállalkozók, szakmunkástanoncok, fogvatartottak, főiskolások, építészek –, vagyis az aktivátorok összefogásával olyan történeteket lehet írni, amelyeknek jelentősége messze túllép a helyi közösség határain.

A magyar kurátorok a projekt eredeti szellemiségét jól tükrözve, minimális eszközökkel oldották meg a velencei bemutatást. A fogadótérben a főszerep a zsaluzóelemekből összeállított körasztalé, illetve a személyes történeteké. Az asztalnál a projekt résztvevői mesélnek videóvallomásaikban kétségekről, nehézségekről és a történet végén felszabaduló örömről.

A pavilon hosszanti falán polaroid méretű fotókat láthatunk. A sok kis „mozaikdarab” mind az egri történet részleteit meséli el a munkálatoktól kezdve a teraszon való már gondtalan üldögélésig, a színes lampionokig és a megérdemelt pohár egri borig. Az apszisban ezt az örömöt és felszabadultságot sugárzó óriásmolinó látható, előtte kör alakú pad. Az utolsó terem számítógépein az egri épületet járhatjuk be virtuálisan. A három tér egy kertet fog közre, ahova az egri Gárdonyi-kert hangulatát megidézve egy élő kertet telepítettek. A kijárat előtt „aectivators” feliratú műanyagpalackot vehetünk magunkhoz:

az ötlet nagy siker a biennále látogatói között.

Az átriumban található csapnál egyből meg is lehetett tölteni a palackokat, így a két magyar építésznek talán sikerült az újrahasznosítás szerepére is felhívni a figyelmet. Ez az aspektus egyébként is meghatározó volt: a kurátorok nem festették újra a tavalyi képzőművészeti biennále után megörökölt falakat, meghagyták a bontásnyomokat. Ezzel esztétikai értelemben semmit sem veszítettek, viszont erőforrást takarítottak meg.

_velence_2787w.jpgA pavilon a kikapcsolódásra is lehetőséget biztosít

A magyar koncepció sikerét jelzi többek között az is, hogy a tekintélyes német napilap,

a Süddeutsche Zeitung építészeti szakújságírója beválogatta az idei biennále tíz legjobbja közé a magyar pavilont,

kiemelve a közösségi összefogás erejét, amely az egész biennále egyik legfőbb üzenete lehet. A siker mértékét tovább növeli, hogy a magyar kiállításról olasz és svájci építészeti portálok is pozitívan számoltak be. A hazai sajtófogadtatás a bemutatott projekt emberléptékű és példaértékű civil jellegét emelte ki, rámutatva, hogy a kiállítás nagyszerűen illeszkedik abba az Aravena által is képviselt építészeti gondolkodásmódba, amely szerint a tudatos és fenntartható jövőt nem feltétlenül a sztárépítészet, hanem a kis lépésekkel haladó, közösségi szemlélettel bíró aktivátorok mozdíthatják előre. „Magyarország hosszú idő után először jelentkezett olyan kiállítással, amely a nemzetközi építészeti diskurzus egyik fókusztémájára reflektál – írja a revizoronline.com kritikusa. – Az idei főkurátor Jelentés a frontról címmel a mainstreamtől eltérő építészeti stratégiák felmutatására buzdítja a nemzeti kiállításokat. A magyar kiállítás erre progresszív választ ad.”

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr38814020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.