Buliból anyuhoz menni haza

|

Azt mindenki tudja, hogy egyszer „a jövőben híres lesz tizenöt percre” – tudja, már csak azért is, mert Andy Warhol víziója a sztárképződési mechanizmusról éppen most, az internet „like and share” generációja számára aktuális igazán. Warhol mindenesetre bőven túlélte kultikussá vált jóslata rá szabott perceit: a pop-art pápájaként jelentős hatást gyakorolt a 20. század művészetére, míg a képzőművészet első popsztárjaként magánélete került a figyelem középpontjába. Véleménye pedig mindenről volt – legyen szó házasságról, karrierről vagy éppen a tökéletes selfie titkáról.

www.jpg

 

„Megfelelő dolognak lenni egy nem megfelelő térben, és nem megfelelő dolognak lenni egy megfelelő térben megéri, mert akkor mindig valami mulatságos dolog történik. Hidd el nekem, mert a karrierem is ebből lett, hogy megfelelő dolog voltam egy nem megfelelő térben, és nem megfelelő dolog voltam egy megfelelő térben. Ha valamiről tudok, ez az.”

Szlovák bevándorló szülők gyermekeként Warhol számára az amerikai álom egy pittsburghi otthon gyerekszobájában kezdődött, valahol félúton a sztárokról gyűjtött képek és a kifestőkönyvek között. A kis Warholt – eredeti nevén Warhola – a vitustánc nevű idegrendszeri betegség kötötte sokáig ágyhoz, ahol is ideje nagy részében babája társaságában rádiózott, ha pedig befejezett egy oldalt a kifestőben, egy szelet csokit kapott az édesanyjától. A jutalmazási rendszer bejött: a középiskola művészeti szakköréből már kiemelkedő rajztehetsége miatt zárták ki. Warhol reklámgrafikusnak tanult tovább, a diplomaszerzést követően pedig hamar keresetté vált New Yorkban, ahol olyan divatmagazinoknak készített illusztrációkat, mint a Harper’s Bazaar vagy a Vogue. Őt azonban nem elégítette ki a szakma alkalmazott ága – „tiszta” művész akart lenni, és az is lett.

warhol_orr.jpg

 

„A publicitás olyan, mint sós mogyorót enni. Ha egyszer elkezded, nem tudod abbahagyni.”

Bár elmondása szerint még egy wc-ülőke megnyitójára is elment volna, Warholnak nem kellett messzire mennie, ha társaságba vágyott. Stúdiója, az esetleges berendezésével kicsit a mai romkocsmák hangulatát idéző Factory (Gyár) hamar a legváltozatosabb hátterű fiatalok gyűjtőhelye lett: a művészeket, előadókat, drag queeneket és pornósztárokat a konvenciók elutasítása és a kísérletező kedv kötötte össze. A filmfelvételek mellett rendszeres partik helyszínéül is szolgáló Factoryban olyan hírességek fordultak meg, mint David Bowie, Mick Jagger vagy a John Lennon–Yoko Ono páros. Warhol meg is jegyezte, hogy attól fél, egyszer nem fog bejutni, mert lesz valaki „új” az ajtóban, aki majd nem ismeri fel. Pechjére azonban mindig felismerték: Valerie Solanas is itt lőtt rá 1968-ban.

gyar.jpg

Egy átlagos este a Factoryban

 

„Mama mindig azt mondta, hogy ne aggódjak a szerelem miatt, csak legyek biztos, hogy megházasodom. De mindig is tudtam, hogy nem fogok megházasodni, mert nem akarok gyerekeket. Nem akarom, hogy nekik is ugyanazok a problémáik legyenek, mint nekem. Nem gondolom, hogy valaki is megérdemelné.”

A nyíltan homoszexuális – és egy 52 éves korában adott interjú tanúsága szerint szűz – Warhol soha nem alapított családot, elmondása szerint hiányzott belőle az ehhez szükséges „felelősség és reprodukció vegyülete”. Kevesen tudják, hogy 1964-ben mégis megnősült: ekkor kapta ugyanis első magnetofonját, amit – hogy rögzíthesse beszélgetéseit – mindenhová magával vitt, és amire csak úgy hivatkozott: „a feleségem”. A bevallottan „mama kicsi fia” Warhol valódi élettársa egyébként élete nagy részében édesanyja, Julia Warhola volt, aki 1952-ben New Yorkba is követte fiát, hogy aztán egészen a halála előtti évig, 1971-ig vele éljen. És persze közel húsz macskájukkal, akik az apjuk után az egyszerűség kedvéért mind a Sam nevet viselték.

 

„Amikor az önarcképemet készítettem, elhagytam az összes pattanást, mert azt mindig ki kell hagyni. A pattanás csak átmeneti állapot, és semmi köze ahhoz, ahogy valójában kinézek. Mindig hagyd el a bőrhibákat, nem részei egy jó képnek, amit látni szeretnél.”

Andy Warhol neve hallatán legtöbbünknek talán még a Campbell’s konzerveknél és neonszínű Marilyn Monroe portréknál is előbb ugrik be egy arc: szalmasárga vagy ezüstszürke hajú, sápadt bőrű és komoly tekintetű. Warhol igen korán, huszonévesen kezdett kopaszodni, és kezdte el hordani a később védjegyévé vált parókákat. A birtokában lévő, negyvennél is több példány zöme ősz volt, hiszen „ha mindig öregnek nézel ki, senki sem fogja tudni, milyen idős is vagy valójában”. Különben arcával is elégedetlen volt: a Folt becenevet pigmenthiányának köszönhette, családjában pedig „Andy, a vörös orrú Warhola”-nak csúfolták – orrát 29 éves korában végül meg is műttette.

warhol_young_1.jpg

A fiatal Andy Warhol

 

„Azt kellene csinálnod, hogy beszerzel egy-egy dobozt minden hónapban, mindent beledobsz, és a hónap végén lezárod. És dátummal ellátva átküldöd Jersey-be. Tartsd számon, de ha ez nem megy, és elvesztesz valamit, annál jobb, mert egy dologgal kevesebbre kell gondolnod, eggyel kevesebb teher az agyadban.”

Warhol íróasztala mellett mindig volt egy doboz: egy átlagos, barna kartondoboz, benne átlagos, mindennapi tárgyakkal. Sokáig még asszisztensei sem sejtették, hogy ezek nem csupán „Andy cuccai” – az eredetileg egy költözést segítő dobozok ugyanis hamar valódi időkapszulákká váltak. 1974 és 1987-es halála között Warhol több mint 600 kapszulát „gyártott le”, a dobozokat pedig adott időszak személyes lenyomataival pakolta tele: újságkivágásokkal, fényképekkel, ajándékokkal és levelekkel. Warhol egyébként is vonzódott a tárgyakhoz – Tiffany-lámpákat, bécsi ülőbútorokat, valamint amerikai régiségeket és műalkotásokat gyűjtött, otthonában így igazi „viktoriánus-szürrealista hangulat” uralkodott.

 

Az időkapszulák ma a pittsburghi Andy Warhol Múzeumban vannak, de az egyikbe online is bekukkanthatunk. Ha pedig eredeti Warhol-képeket néznél, irány a Ludwig Múzeum! A Ludwig Goes Pop + East Side Story kiállításon a művész 7 híres alkotását is megtalálod. Ha biztosan nem szeretnél lemaradni, vedd meg a jegyed már most – a tárlat már csak január 3-ig látogatható.

 

Az idézett gondolatok az Andy Warhol filozófiája A-tól B-ig és vissza c. könyvből származnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr538153332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.