Tévedések múzeuma - amit rosszul gondolsz a kultúra fellegvárairól

|

Mindnyájunk fejében él egy többé-kevésbé homályos kép arról, hogy milyen egy múzeum, kik látogatják, és mit találunk odabent. Helyesebben, mindannyian pontosan tudjuk, milyennek kéne lennie egy múzeumnak, kiknek kéne látogatniuk, és mit kéne találnunk odabent. Íme az öt legelterjedtebb tévhitünk a képzőművészet letéteményeseiről.

muzium.gif

 

  1. Múzeumba a művészettörténészek és művészettörténész hallgatók mellett csak kultúrsznobok járnak, akik önmaguk és a társadalom többi tagja előtt is bizonyítani kívánják tájékozottságukat. Egy további kategória azon turistáké, akik ’must see’ alapon látogatnak el a mindenkori úti cél ikonikus múzeumába, hogy versenyt kattogó – és a tiltás ellenére villogó – fényképezőgépeikkel megörökítsék Mona Lisa mindentudó mosolyát.

    egy.gif


    Szerencsére a múzeumok létjogosultságát egyre többen ismerik fel, és a művészet lassan, de biztosan gyűrűzik tovább a laikus műkedvelők felé: a kisgyermekes családtól kezdve a trendkövető kamaszon át egészen a lakásból nagyritkán kimozduló nagypapáig mindenki megtalálja a hozzá illőt, a neki tetszőt, az őt inspirálót.

  2. A múzeumban síri csöndben és lábujjhegyen kell közlekedni, mintha attól félnénk, jelentéktelenségünkben megsértjük a magas kultúrát, és Warhol revolvert ránk célzó Elvis Presley-je egyszer csak kilép a vászon mögül. Így hát miközben a teremőröknek lehetőleg a tekintetét is kerülve végigóvakodunk a termeken, tisztelettudóan minden alkotás előtt álldogálunk egy keveset.

    ketto.gif


    Az ordibálás és suttogás közötti skálán persze számos olyan fokozat létezik, mellyel még nem zavarjuk a többi látogatót. Az egyedi élmény megosztása, a látottak megbeszélése nemcsak szabad, de szükséges is – ahogyan az is, hogy a kiállítást járva néha kihagyjunk egy alkotást, előresiessünk, vagy éppen visszaszaladjunk a legelejére.

  3. Múzeumba menni unalmas, kimerítő és végtelenül hosszadalmas. A látogatás során nemhogy enni-inni, de pihenni sem lehet, és miközben mindig egy újabb, képekkel teletűzdelt fal előtt találjuk magunkat, lassan az az érzésünk, hogy körbe-körbe járunk. A múzeum voltaképpen olyan kötelező rossz, ahová a szüleink vagy egykori osztályfőnökünk cipelt el minket egy-egy városnézés alkalmával, amikor mi inkább kint fociztunk vagy fagyiztunk volna.

    haa.gif


    Míg végigrohanni egy Louvre-on a rá szánt délelőttnyi idő alatt tényleg hamar monotonná és fárasztóvá válhat, addig szerencsére nagyobb a szabadságunk, ha itthoni múzeumról van szó. Ahol nem kell a gyűjtemény teljes anyagát egyszerre befogadnunk, és ahol csak arra a tárlatra fizetünk be, amely valóban érdekel minket, miközben tudjuk, hogy bármikor visszajöhetünk. Egyszóval, ahol van időnk nemcsak jól érezni magunkat, de egyáltalán érezni is.

  4. A múzeum nem más, mint régi korok alkotásainak és poros tárgyainak gyűjteménye, mely csak annyiban különbözik a dédnagymama padlásától, hogy itt nemhogy kézbe venni, de még csak megszagolni sem lehet a vitrin üvege mögött sorakozó, érdekesebbnek tűnő darabokat.

    neeegy.gif


    Pedig a művészet nagyon is lehet ’új’, s ebből kifolyólag a jelenről szóló és abból táplálkozó: ennek példái a hazai kortárs múzeum, a Ludwig Múzeum kiállításai. A nemrég nyílt [csend] című tárlat a befogadónak aktívabb szerepet szánva, mai perspektívából közelíti meg a Holokauszt témáját.

  5. A múzeum a modern, illetve a kortárs képzőművészet címszava alatt értelmezhetetlen krikszkrakszokat és színes pacákat keretez be és aggat a falra, egészen olyanokat, mint amilyet a hároméves gyerekünk rajzolt a minap az óvodában. Mint amilyet mi is seperc alatt tudnánk. Picasso még hagyján, őt megszoktuk és elfogadtuk, de Hantai Simon hajtogatásos technikával készült képei előtt már sűrűbben pislogunk.

    gif_340x220_0a5737.gif
    Nem minden művészet olyan magától értetődő, mint a realizmus valósághűsége. A befogadás sikerességéhez olykor meg kell erőltetnünk magunkat, és sokszor még ez sem elég. Kritizálás helyett érdemes már a kiállítás megtekintése előtt utánanézni az alkotónak, de még hatásosabb, ha a tárlatvezetés, és ezzel a szakértői útbaigazítás lehetőségét vesszük igénybe. Ez egyszer talán mi fordulunk vissza az ajtóból.

Te milyen, múzeumokról vagy képzőművészetről alkotott sztereotípiákat ismersz? Írd meg nekünk!

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr626513587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Momina 2014.07.17. 18:30:48

Például, hogy a legtöbb kiállított tárgy másolat és az eredetik lenn porosodnak biztonságban a pincében.

a_tom 2014.07.17. 19:58:34

Nekem az a tévhit fészkelte be a fejembe magát elég régóta, hogy nem tudom megfizetni a múzumlátogatást.

Guszty 2014.07.17. 20:17:50

Az 1. és 5. kissé üti egymást :-)

steery 2014.07.17. 22:24:46

Ezek nem sztereotípiák, hanem fontos alapigazságok, amikkel jó tisztában lenni.
Fiatal koromban (majd 20 éve) egyszer fölmentem Budapestre egy hétre, csak azért, hogy művelődjek. És végigjártam vagy 10 múzeumot (még a komcsi szoborparkba is elmentem). Kőkemény fizikai edzés volt annyi sok kilométert gyalogolni a képtárakban. És javarészt kiábrándító. A sok híres festményt élőben látva, amikről korábban hallottam, hogy nemzetünk nagyjai készítették őket, nos csak fintorogtam a legtöbbjén. Az volt a véleményem róluk (Nemzeti Galéria főleg!), hogy ronda mázolmányok, tehetségtelen vackok, porfogók, unalmas próbálkozások. Alig 1-2 kép tudott megragadni a nagyszerűségével (amik speciel alig ismert festők alig ismert, eldugott képei voltak). De azok aztán nagyon! Azok miatt volt csak érdemes végigszenvedni a kiálltásokat.
Aztán úgy 10 évvel később ugyanez történt Bécsben. Elmentem ott is több képtárba és szörnyülködtem a ronda mázolmányokon, miközben az igazán jó képeket félreeső mellékszobákban dugdosva állították ki. Ennyire nincs ízlése az osztrákoknak sem? Miért kell ennyi szemetet őrizgetni és drága pénzért mutogatni a szerencsétlen turistáknak? Tűzre a javával!
Aztán ugyanez történt itthon is, a megyeszékhelyen, ahol lakom. Az itteni múzeumokban és képkiállításokon is voltam többször és alig láttam jó képeket.
Most akkor két lehetőség van: 1. Az emberi kultúra 90%-a szemét. 2. Nagyon extrém ízlésem van, így nem tudom élvezni a műalkotásokat.
Mindenesetre azóta leszoktam a múzeumokba és képtárakba járogatásról. Fárasztó és kevés gyönyört nyújt.