Bartóktól a „lebegő világig”

|

A nagy európai múzeumok legizgalmasabb időszaki kiállításaiból válogató körképünk mind a négy darabja különleges élményt kínál. Számunkra a legfontosabb a Musée d'Orsay-ben kedden megnyíló, Bartók és a magyar modernizmus kapcsolatát bemutató kiállítás, de a következő hónapokban érdemes ellátogatni a Pradóba, a British Museumba és a Rijksmuseumba is.

Bartók Béla portréja, 1913_Berény Róbert.jpgBerény Róbert portréja Bartók Béláról (1913)

Kezdjük azzal a kiállítással, melynek jelentőségét híven jelzi, hogy két fővédnöke Francois Hollande francia és Áder János magyar államfő. A Musée d'Orsay esetében immár hagyomány zenei témájú tárlatok rendezése (volt már Mahler és Debussy kiállítás is), a mostani, Bartók Béla és az 1905-1920 közötti magyar modernizmus kapcsolatát vizsgáló esemény is igazi különlegességnek számít.

Az október 15. és január 5. között látogatható tárlat a magyar kultúra egyik legizgalmasabb korszakát tárja a párizsi közönség elé, nem is akármilyen gyűjtemény bemutatásával.

A zene, képzőművészet, irodalom, költészet, filozófia és pszichoanalízis területeit is érintő tárlatra több mint száz magyarországi köz- és magángyűjtemény küld festményt, emellett igen kiterjedt anyag mutatja be a társművészetek (elsősorban az irodalom és a zene) tevékenységét is.

Bartók Béla tulajdonképpen visszatér a francia fővárosba, ahol a századforduló első évtizedeiben először találkozott a francia zenével, például Debussy műveivel és ahol fiatal magyar festők felfedezték Cézanne, Gauguin és Matisse alkotásait.

Velazquez, az udvari festő

Velazquez.jpgVelazquez: IV. Fülöp

Teljesen más korszakot ölel fel a madridi El Prado Diego Velazquez udvari festészetét bemutató, nemrégiben nyílt és február 9-ig látogatható tárlata. A kiállítás a festő utolsó 11 évét dolgozza fel a modellek, a kompozíciók és a színhasználat szempontjából megközelítve a műveket.

A kiállításnak külön érdekességet ad, hogy a Prado 1819-es alapítása óta mindig is kiemelt jelentőséget tulajdonított Velazquez művészetének, talán azt is megkockáztatnánk, hogy sok szempontból központi jelentőséggel bír az intézmény történetében, ami persze nem csoda, hiszen Diego Velazquez a spanyol kultúra egyik referenciapontja.

A kiállítás központi festménye mi más lehetne, mint Velazquez utolsó korszakának talán legnagyobb alkotása, Az udvarhölgyek (Las Meninas), amely a modern korban is érvényes kérdéseket feszeget a néző szerepéről, a valóság és az illúzió közti feszültség megteremtéséről – nem véletlen, hogy Picasso és Foucault is elővette.

Három évszázad japán szexualitása

japán.jpg

A British Museumban megtekinthető, jellemzően 1600 és 1900 között készült japán rajzok, festmények és nyomatok közös jellemzője, hogy a 20. század jelentős részében be voltak tiltva a távol-keleti országban.

Ez persze nem is csoda, hiszen ezek az ukiyo-e vagy más néven „lebegő világ" iskola művészei által készített erotikus alkotások a szexualitás örömét ünnepelik – gyakran humoros formában.

A műfaj három évszázadon keresztül a japán társadalom minden rétegében igen népszerű volt, nők és férfiak körében egyaránt, míg végül olyan művészek munkáiban csúcsosodott ki, mint Utamaro, Hokusai és Kunisada.

A shungának (tavaszi képeknek) is ismert forma nem tűnt el, olyan műfajokban él tovább, mint a manga, az anime vagy éppen a művészi igényű tetoválás. A kiállítás január 5-ig látható a londoni British Museumban.

Mindennapi kenyerünk

mindennapi kenyerünk.jpg

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ugorjunk át az amszterdami Rijksmuseumba, ahol egy egészen különleges projekt kiállítása látható egészen január elejéig.

Henk Wildschut fotográfus ugyanis egy éven keresztül fényképezte a gyümölcsöt, zöldséget, húst, tejet, halat és tojást előállítók munkáját, életét – ebből lett a Mindennapi kenyerünk címet viselő tárlat.

A fotós szinte minden létező féle és fajta telepen, farmon és gyárban járt, legyen az biotermesztő, csirkekeltető, az igazolásokat kiállító ügynökség vagy chipsgyártó.

Az eredmény egészen elképesztő még így, a képek alapján is, és külön érdekessége, hogy saját bevallása szerint Henk Wildschut jó adag szkepszissel indult útnak, ám mire a projekt végére ért, rájött, a holland élelmiszergyártásnak is meg van a maga előnye.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr885565646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.