Interjú Adamkó Dáviddal

|

Adamkó Dávid (1976, Debrecen) tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, valamint a Glasgow School of Art Sculpture and Environmental Art képzésében végezte. Munkája során többféle médiummal dolgozik, művei között egyaránt szerepelnek videók, videó installációk és objektek. Gyakran használ technikai eszközöket az alkotások vizuális és auditív megjelenítéséhez, amelyek funkcionális szerepükön túlmutatva, a művek szerves részeként vannak jelen a kiállító térben. Műveivel az élet komplexitásának bemutatását célozza meg, olyan témákat járva körül, mint az agitatív környezet identitásformáló hatása vagy a politika és a kultúra egymáshoz fűződő viszonya. A Leopold Bloom Képzőművészeti Díjra jelölt művész munkái most a kilenc finalista közös kiállításán tekinthetőek meg a Ludwig Múzeumban. Interjú Adamkó Dáviddal.

 adamko640.jpg

 

Mi volt az elmúlt egy évből a legemlékezetesebb kiállítás vagy művészeti esemény, amit láttál, vagy amin részt vettél?

Márciusban láttam Berlinben egy kiállítást hálóikat szövögető pókokkal. Csodálatos volt.

Mi vagy ki inspirál/inspirált eddigi munkád során, tekintesz valakit mesterednek/példaképednek?

Leginkább a zene a találkozások és egy kiállítás lehetősége. Nincs igazán példaképem, de minden kiemelkedő és emlékezetes művészeti teljesítmény inspirál.

Ha nem azzal foglalkoznál, amivel most, milyen pályát választottál volna? Miért éppen azt?

Nem tudom elképzelni, hogy más pályát válasszak magamnak.

Szerinted van-e feladata egy kortárs művésznek ma a társadalomban? Ha igen, mi az?

Talán az, hogy kizökkentse az embereket, és felvesse a valóság megközelítésének, észlelésének és interpretálásának eltérő lehetőségeit.

Mit láttál, olvastál vagy hallgattál mostanában, ami hatással volt rád, és másnak is ajánlanád?

Utoljára Salmon Rusdi Salimar Bohóc című könyvét olvastam, és mindenkinek, de különösen a párkapcsolatban élőknek válhat hasznára, ha megnézik Haneke Szerelem című filmjét.

Ha szabadon választhatnál, hol állítanál ki a legszívesebben?

A Kiscelli Múzeumban.

Mit tartasz a munkád legizgalmasabb részének?

Amikor meglep.

Hol dolgozol legszívesebben, milyen számodra az ideális műterem?

Mindig ott dolgozom, ahol éppen lehet. Legtöbbször éjszaka, általában otthon a nappaliban és a konyhában. Ez sok szempontból ideális.

Van olyan eszköz/médium, amit még nem próbáltál, de érdekelne?

Szeretnék genetikusokkal együttműködve megvalósítani egy művet, és örülnék egy olyan mikrofonnak, amit le lehet nyelni.

Mi az első dolog, amit egy külföldinek Magyarországról mondanál?

We are all Martians.

Mivel töltöd az idődet, amikor nem dolgozol?

Legszívesebben a fiammal és a barátaimmal.

 

További információ Adamkó Dávidról >>>

Készítette: Gadó Flóra, Lendeczki Kinga

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr795489372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.