A Ludwig gyűjtemény kincsei

|

Fotó: Végel Dániel

Idei utolsó kiállítását nyitotta meg Ludwig Múzeum a múlt héten, amely keretében a gyűjtemény anyagából láthatnak izgalmas válogatást.

Az első látogatókat Szipőcs Krisztina, Az égbolt másik fele. Válogatás a Ludwig Múzeum gyűjteményéből című kiállítás kurátora kalauzolta végig a termeken. Mint Szipőcs Krisztina elmondta, a tárlat anyaga alapvetően a múzeum alapításakor a Ludwig házaspártól kapott műtárgyakból válogat, ezen belül is – egy-két kivételtől eltekintve – az 1990 előtt készült munkákból. A Ludwig Múzeum, sőt a világban megtalálható Ludwig múzeumok, nem jöhettek volna létre Peter és Iréne Ludwig gyűjtői és adományozói tevékenysége nélkül, épp ezért az első termet a házaspárt megörökítő alkotásoknak szentelte. Ezen műveknek azonban csak egyik érdekessége, hogy emléket állítanak a két modern kori mecénásnak, a másik, hogy reflektálnak személyükre, különös tekintettel Peter Ludwigra, aki a maga idejében meglehetősen megosztó személyiség volt.

Peter Ludwigok, Fotó: Végel Dániel

Az első teremhez hasonlóan a tárlat további termei is valamely tematika mentén mutatják be a gyűjteményből kiválasztott csaknem nyolcvan műtárgyat. Ez alól egyedül a bejárat melletti nagy terem képez kivételt, ahol Csákány István Szellemtartás/Ghost keeping című monumentális alkotása látható. A Szellemtartás egy varróműhelyt ábrázol hihetetlen részletességgel és bár nehéz meghatározni, hogy szobor vagy installáció, egy biztos: egy különleges és nagyszerű munka, amely nem véletlenül aratott sikert a kasseli dOCUMENTA-n.

Csákány István: Szellemtartás / Ghost Keeping (2012) Fotó: Surányi Miklós © A művész jóvoltából

Továbbhaladva Daniel Spoerri „csapdaképe” következik, hogy elérjünk abba a terembe, ahol olyan nevekkel találkozhatunk, amelyek manapság az aukciós híradásokból is igen ismerősen csenghetnek. Andy Warhol, Roy Lichtenstein, Jasper Jones és Robert Rauschenberg képei töltik meg a falakat, több lottó rekord összegét együttesen meghaladó értéket sűrítve pár négyzetméterre. Bár az említett nevek valószínűleg a nagyközönség körében is jól ismertek, a nagy nevek és a nagy alkotások sora ezzel nem ér véget. Az amerikai hiperrealizmusból ízelítőt nyújtó teremben többek között Tom Wesselman festménye és Chuck Close Nat (1972-73) című festménye látható, melyek közül az utóbbi fényképet idéző részletgazdagsága legalább annyira ámulatba ejthető mint az a tény, hogy a művész vízfestékkel alkotta meg.

Tom Wesselmann: Tájkép No. 4. | Landscape No.4, 1965 © ROSTA József / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

A tárlat további részében Picasso több munkáját láthatjuk – egy olyan, kései korszakából, amely újraértékeléséhez nagyban hozzájárult Peter Ludwig – illetve a francia, orosz és német alkotók munkáit bemutató termek következnek. A nemzeti tematika mellett azonban legalább olyan fontos kurátori törekvés volt, hogy az egymás mellé helyezett művek egy asszociációs láncot indítsanak el a látogatóban, ami által az alkotások tágabb és újszerű értelmezése születhet meg. Így találkozhatunk Andy Warhol Elvis (1964)-étől pár méterre St. Auby Tamás Új mértékegység (1969) című művével, kaphattak Hajas Tibor (1946-1980) művei külön termet és kerülhetett Yoko Ono Play it by Trust (Játssz bizalommal, 1966/1986-87) című csupa fehér bábuból álló sakk-készlete magyar műalkotások társaságába.

Yoko Ono: Játssz bizalommal! | Play It by Trust, 1986-1987 © ROSTA József / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

 Az égbolt másik fele. Válogatás a Ludwig Múzeum gyűjteményéből című tárlatot 2013. december 31-ig tekinthetik meg, alább pedig Szipőcs Krisztina kurátor megnyitón elhangzó beszédét pedig alább olvashatják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink!

Nagy kihívás jól ismert műveket új meg új kontextusba helyezni; múzeumunk az elmúlt húsz évben számos kísérletet tett erre. Egy dolog azonban változatlan volt: a múzeum missziójának megfelelően mindig nemzetközi összefüggésben, nemzetközi kontextusba helyezve mutattuk meg a magyar és a közép-kelet európai művészetet. Ez a kiállítás is az egykori „Kelet” és „Nyugat” párbeszédéről szól, és azt a többirányú és termékeny kapcsolatot kívánja feltérképezni, amellyel régiónk művészei kötődtek a nemzetközi tendenciákhoz.

Az ötévente megrendezett kasseli documenta a világ egyik legfontosabb kortárs seregszemléje. Itt mutatta be Csákány István Szellemtartás című új installációját, amelyet a gyűjteményi kiállítás vendégeként, a központi teremben láthatnak. Csákány István – és tágabb értelemben a közép-kelet-európai szituáció – 2012-ben a globális kortárs művészeti párbeszéd részeként jelenhetett meg a legfontosabb trendek és művészek között, aminek felbecsülhetetlen jelentősége van. A közös ügy, a sikeres kasseli szereplés érdekében számos magánszemély és szervezet fogott össze, akik lehetővé tették az új mű létrehozását. Támogatásukat ezúton is szeretnénk megköszönni.

Múzeumunk alapítója, Peter Ludwig a kényszerű információhiányon, a hidegháborús szemléleten lépett túl, amikor gyűjteni kezdte a vasfüggönyön túli országok művészetét. Információt importált akkor is, amikor a hatvanas években Európába hozta az amerikai művészetet. A művészetre globális perspektívából tekintett, és azt kordokumentumnak látta, amely a kortárs valóság lenyomatát adja. A kiállítás számos, a művészet szféráján kívül eső témát érint, amelyből visszafejthető az elmúlt ötven év történelme: ilyen az információ szabadsága, az emigráció, a modernizmus, a felzárkózás problémája, a hálózatok és barátságok, a központ és periféria témája, illetve a politika befolyása a művészetre, mindez a hatvanas évektől a rendszerváltásig.

A rendezés során elsősorban arra törekedtem, hogy nyilvánvalóvá tegyem a hatásokat és a párhuzamokat, illetve asszociációk és kommentárok révén segítsem a művek megértését. Reményeim szerint az itt kiállított művek bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy az értékes művészet nem része a hatalmi játszmáknak, nem hagyja magát kisajátítani. A kiállítás főszereplői azok a művészek, akik – a mindenkori rendszertől függetlenül – a művészi szabadság jegyében hozták létre alkotásaikat.

Szipőcs Krisztina

(Budapest, 2012. december 5.)

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr85132512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.