Mit jelent egy kézfogás?

|

Kézfogások sorjáznak Beke László: Cseh, szlovák és magyar művészeti találkozó, kézfogási akció, Balatonboglár, 1972. augusztus 26-27. című fotóján. A kép első pillantásra vizuális viccnek tűnhet, az egyszerű gesztus azonban jóval többet takar.

Beke László: Cseh, szlovák és magyar művészeti találkozó, kézfogási akció, Balatonboglár, 1972. augusztus 26-27.

A 30x40 centiméteres fotón kézfogásokat láthatunk, melyeket a Beke László ötlete nyomán megszületett1970-73 közötti balatonboglári Kápolnatárlatokon fotóztak. A mű az év elején került be a Ludwig Múzeum gyűjteményébe, és ugyan a véletlen inkább közre játszott ebben, mégis rögtön magáénak tudhatta a prominens 500. helyet a kollekcióban. Szerencsére a megtekintésére se kellett sokat várnia a látogatóknak, mivel a kép helyet kapott A hős, a hősnő és a szerző című tárlaton, amely július 6-án nyitotta meg kapuit. Ez nem csupán a megtekintése miatt nagy öröm, hanem azért is mert a kiállítás koncepciójának köszönhetően egy egészen új megvilágításba kerül Beke munkája.

A kézfogások helyszínül szolgáló alternatív művészeti intézményt Galántai György hívta életre és a fennálló hatalom megítélésében hamar eljutott a megtűrt kategóriából a tiltottba. Az első kiállítási évadot 1970. június 28. és szeptember 27. között tartották, ezt pedig további három követte. Bár Galántai többször próbálta hivatalosan is elismertetni helyszínt, próbálkozásai nem jártak sikerrel. Míg a szervezők azon ötletét, hogy a kápolnát felújítsák, még a korabeli sajtóban is, nagy népszerűség övezte, addig ugyanez a művekről és a lapok által a „társadalomra és az ifjúságra veszélyesnek” nevezett művészekről nem volt elmondható, így nem meglepő, hogy a kápolnát 1973-ban bezáratták. A bezárásnak azonban egy előnye volt, a kápolnát 1974-ben felújították és immár állami felügyelet alatt, ismét kiállítóhelyként funkcionálhatott, sőt a neve sem változott lényegesen, a továbbiakban Kápolna Tárlat néven működött, úgy hogy ha másban nem is, abban biztosak lehettek az alkotók, hogy a névválasztásuk elnyerte a fennálló hatalom tetszését. A Kápolnatárlatokat érintő konkrét események mellett azonban a kézfogások hangulatát jobban meghatározta az 1968-as prágai forradalom leverése, amelyben a jelenlévő művészek kormányai tevékenyen részt vettek. Ezen körülmények között nyújtott egymásnak kezet a képen magyar és külföldi művészek, szolidaritásukról biztosítva a másikat.

A kiállítás címének fényében joggal merül fel a kérdés, hogy ez esetben Beke László vajon tekinthető-e szerzőnek? Bár a Kápolnatárlatok szervezése mellett a kézfogások megörökítésének koncepciója is tőle származik – ami részéről egy személyes kísérlet volt, hogy mint művészettörténész a maga alkotta koncept révén nem csak vizsgálója, hanem részese is lehet a művészetnek – , ugyanakkor magát a tablót nem ő készítette. Emellett érdekes megnézni, hogy egy egyszerű, hétköznapi gesztus, a kézfogás, miképp válik a szolidaritás és a hatalommal való szembenállás szimbólumává, miközben a mozdulat egyetemes és mindennapi volta révén a mű mit sem veszített közérthetőségéből.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr325132497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.