Minden Robert Mapplethorpe-ról

|

A Robert Mapplethorpe kiállítás itthon eddig nem látott bőségben válogat a fotós életművéből, azonban ennél jóval több kép várja az érdeklődőket a Ludwig Múzeum könyvtárában.

Hiba lenne azt állítani, hogy egy katalógusban szereplő műtárgy fotó felér az eredetivel - még ha a szóban forgó alkotás éppen egy fotó is – viszont a nyomtatott formának meg van azaz előnye, hogy bármikor elérhetővé teszi az alkotásokat, emellett kiváló lehetőség, hogy többet tudjunk meg a művészről és életművéről. A Robert Mapplethorpe kiállításhoz kapcsolódóan pedig, mint alább is láthatják, igazán gazdag és sokrétű a könyvtár könyvanyaga.

Dave Beech: Beauty (Cambridge, Whitechapel Gallery, London; The MIT Press, c. 2009., 239 o.)
Egy helyütt azt írták, hogy „a Whitechapel Galériának igazán jó szeme van az újhoz”. Nos ez nem csak a kiállításokra igaz, hanem mint ez a kötet mutatja, a témák újszerű megközelítésére is. A Beauty (Szépség) a művészettörténetben megkerülhetetlen szépség fogalmát járja körbe, azonban ez alkalommal nem egy évszázadokon átívelő összefoglalóról van szó. Dave Beech művész és író a kortárs művészetben keresi a szépség helyét, különböző formáit. A válogatásból nem maradhattak ki Mapplethorpe munkái sem.

 

Arthur C. Danto: Borotvaélen. Robert Mapplethorpe fényképészeti vívmányai (Enciklopédia Kiadó, 2004, 119 o., 5400 Ft)
Mapplethorpe munkái láttán nem nehéz elképzelni, hogy mekkora megrökönyödést váltottak ki a maguk idejében, elég csak az 1989-es cenzúra botrányra gondolni. Még híre sem volt az interaktivitásnak és a látogatóbarát múzeumnak, amikor Thomas Having, a New York-i Metropolitan Múzeum igazgatója, úgy döntött, hogy itt az ideje a váltásnak. Danto kötete ezt a múzeumi folyamatot, annak környezetét és Mapplethorpe munkáinak ebben elfoglalt szerepét járja körbe a kötet, nem utolsó sorban, sok és merész fotóval kísérve. És ha már a merész fotóknál tartanak, akkor ne hagyják ki Danto másik, Mapplethorpe című munkáját, amely a gyönyörű kivitelű könyveiről híres német teNeues kiadó gondozásában jelent meg 2007-ben, és szintén megtalálható a könyvtár polcain.

Mapplethorpe: Altars - borító

Mapplethorpe: Altars - essay by Edmund White (London 1995, Cape, 139 o.)
A Mapplethorpe kapcsán szokatlan, ám igen figyelemfelkeltő Altars (Oltárok) címet viseli Edmund White munkája, amely minden szempontból igyekszik körbejárni az életművet, beleértve munkássága szociális, történeti, szexuális és művészeti kontextusait. A könyv további különlegessége, hogy Mapplethorpe több korai Polaroid képét is tartalmazza.

 

 

Janet Kardon: Robert Mapplethorpe: The Perfect Moment (Pennsylvania: Institute of Contemporary Art University of Pennsylvania, 1991., 135 o.)
A kötet (The Perfect moment – A tökéletes pillanat) Mapplethorpe első utazó kiállítása után kapta a címét. Ennek apropóján íródott Kardon tanulmánya is, amely a kiállított anyag mentén járja körbe Mapplethorpe életművét, akárcsak másik, olasz nyelven elérhető szövege, a Contrasto (Kontraszt). A mű a 2011. december 2. - 2012.április 9. közötti, a milánói Fondazione Forma per la Fotografia Milano szervezésében létrejött tárlat anyagára reflektál.

Felix Hoffmann: Robert Mapplethorpe: Photographs (2011, International Forum for Visual Dialogues, Berlin; The Robert Mapplethorpe Foundation, 227 o.)
Szintén egy kiállításhoz (International Forum for Visual Dialogues (Berlin), 2011. január 22. - 2011. március 27.) kapcsolódóan jelent meg a Felix Hoffmann szerkesztette kötet, amely főleg Mapplethorpe portréira, csendéleteire és egész alakos aktjaira fókuszál.

Franca Falletti: Robert Mapplethorpe: Perfection in Form = La perfezione nella forma (2009, teNeues, 227 o.)
A Franca Falleti szerkesztette kötetről már volt szó a blogon, nem utolsó sorban azért, mert ez egyike azon köteteknek, melyet megvásárolhatnak a Ludwig múzeum shopjában.

Robert Mapplethorpe and the Classical Tradition: Photographs and Mannerist Prints (2004, Deutsche Guggenheim, 231 o.)
Ennek a kötetnek is egy kiállítás adta az apropóját, ám ez az apropó a fentebb ismertetett katalógusoktól teljesen eltérő eredményt produkált.

Az ok egyszerű: a kiállítás koncepciója. A Germano Celant, Arkady Ippolitov és Karole Vail szervezte 2004-es kiállítás ugyanis Mapplethorpe képeinek klasszikus, egészen pontosan a manierista nyomatokban fellelhető gyökereit és párhuzamait mutatta be. A különleges kiállításnak a berlini Guggenheim Múzeum adott otthont és olyan késő 16. századi művészek nyomataival állította párhuzamba Mapplethorpe fotóit mint Hendrick Goltzius, Jan Harmensz, Muller, Jacob Matham vagy Jan Saenredam.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr825132483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.