„Tisztelgünk a merész kurátorok előtt” – Interjú Fabényi Juliával, a Ludwig Múzeum igazgatójával

|

Fabényi Julia 2013 óta vezeti a Ludwig Múzeumot. 2017-ben kurátorként újrarendezte a múzeum gyűjteményének egy jelentős szeletét bemutató állandó kiállítást, Westkunst – Ostkunst címmel. A kiállítás kapcsán beszélgettünk a gyűjteményről, fő művekről, és egy kicsit az afrikai művészetről is.

Ludwig Múzeum: Milyen rendezőelv alapján készült az új állandó kiállítás? 

Fabényi Julia: Glózer László és Kasper König 1981-es, kölni Westkunst című kiállítására reflektáltam, amely teljesen kizárta a kelet-európai művészetet, kizárólag a nyugat-európai egyetemes művészetre építette fel a válogatást. Erre a kiállításra reagáltam úgy, hogy az Ostkunstot, vagyis a kelet-európai művészetet is beemeltem. Ezt sokféleképpen lehetne variálni: a nyugati látogatót több keleti, a keleti látogatót viszont több nyugati alkotás érdekelné. A térbeli lehetőségek és a tematika miatt azonban olykor kompromisszumot kellett kötnünk. 

A Westkunst-Ostkunst kiállításon megnevezzük a legjelentősebb kiállításokat, amelyek 1962 és 1999 között művészettörténetet írtak. Ezzel tisztelgünk azok előtt a progresszív kurátorok és művészettörténészek előtt, akik új irányt mutattak, még akkor is, ha ez sokszor konfliktust, megvetést, és alkalmasint kirekesztést vont maga után. Ezek közé a meghatározó szakemberek közé tartozott Jan Hoet, Harald Szemann, Peter Weibel, Evelyn Weiss, Néray Katalin és még néhányan. 

westkunst_ostkunst_014_600.jpg

Fotó: Rosta József

A kiállításban van két olyan szekció, amelyek a legújabb kori munkákat mutatják be. Ezeken a műveken – legyenek akár keleti, akár nyugati művek – sok esetben érezni egy sajátos belső késztetést, ezért az obszesszivitás, és rituálék témakörébe kerültek. Ezek a tudatalattiban hordozott nyomások, kényszerek fontos és izgalmas eredményeket hoztak számos alkotónál. 

L.M.: Vannak személyes kedvencei a kiállításban? 

F.J.: Továbbra is az albánok. Albánián kívül nálunk van a legtöbb albán kortárs művészeti alkotás, amelyeket a tavalyi kiállítás anyagából vettünk. 

gilbert-and-george_99978-_2_600.png

Fabényi Julia /fotó: Végel Dániel/

L.M.: Mi jellemzi a múzeum gyűjteményezési stratégiáját?

F.J: Alapvetően a 60-as évek végének és 70-es évek elejének időszakából maradt hiányosságokat pótoljuk, főként a magyar és volt kelet-európai országok neoavantgárd művészetéből. Ez mostanában egyre nehezebb, mivel ezeknek a műtárgyaknak a gyűjtők körében divatja lett az elmúlt években, így kiürült a piac, illetve a művek ára nagyon megemelkedett. Régebben a múzeumok vették ezeket a műveket, a gyűjtőket nem érdekelték.

Fontos az is, hogy olyan alkotásokat vegyünk ebből az időszakból, amelyek olyan jelentős kiállításokon szerepeltek, amelyek fordulópontot jelentettek a művészettörténetben.  

Szintén fontos gyűjteményezési szempont, hogy friss műveket is vásároljunk, olyan installációkat, amelyek lényeges kérdésekre, problémákra reflektálnak.

westkunst_ostkunst_098_600.jpg

Fotó: Rosta József

L.M.: Ha nem lennének anyagi megkötések, milyen műveket vásárolna a múzeum?

F.J.: Egy olyan gyűjteményt állítanék össze, mint Marinko Sudacé (bár kisebbet), akiről elmondható, hogy jelenleg ő rendelkezik az egyik legnagyobb magángyűjteménnyel a volt szocialista országok, illetve az ex-jugoszláv államok avantgárd művészetéből. Idén tavasszal mutattuk be gyűjteményének egy részét. Ha tehetném, akkor a fő műveket a Sudac gyűjteményből kivásárolnám. Ezek nem biztos, hogy a legnagyobb méretű tárgyak, de mindenképpen a korszak legjelentősebb képviselőinek alkotásai lennének. Persze figyelnék a kisebb megjelenésekre is, ezek között is lehet meglepetéseket találni.

Ha tényleg bármit megvehetnék, akkor feltétlenül afrikai műveket vásárolnék, ez mindig is érdekelt. Nem feltétlenül az etnográfiai szempontok, hanem inkább az ott zajló művészeti történések, tendenciák érdekelnek. Ha lehetne, akkor összeállítanék egy kis aboriginal gyűjteményt is, Ausztrália és Tahiti szintén nagyon érdekel. Szívesen körbenéznék Kazahsztánban és a környező vidékeken is, mert szinte semmit sem tudunk az ottani kortárs művészetről.

L.M.: Voltak konkrét művek, amelyek felkeltették az érdeklődését az említett régiók művészete iránt?

F.L.: Igen, nagyon emlékezetes számomra egy németországi galéria kiállítása, amelyen különleges, ghánai koporsókat láttam. Ghánában az ötvenes években kezdett el működni egy úgy nevezett koporsóüzem, amely a mai napig létezik. Mindenféle alakú, egészen különleges koporsókat készítenek, pl. hatalmas banán-, repülőgép-, vagy cipőalakúakat. Ezek a koporsók abszolút olyanok, mintha pop art tárgyak lennének, miközben etnográfiai tárgyak is egyszerre. Ez nagyon helyi ügy, és nagyon speciális.

161013133425-ghana-plane-2-super-169_600.jpg

Forrás: www.cnn.com /A Jack Bell Gallery jóvoltából/

L.M.: Hogyan válik egy alkotás fő művé? A gyűjteménynek vannak fő művei, amelyek közül most számos műtárgy látható az újrarendezett állandó kiállításon.

F.J.: Ennek a folyamatnak van egy többféleképpen mérhető pszichológiája. Fontos a vizuális szoktatás, vagyis hogy ugyanaz a mű többször jelenik meg egy bizonyos témával kapcsolatban. Sokáig például Gerhard Richter, A lépcsőn lejövő nő című műve volt a fotórealizmus ikonikus darabja. Ilyenkor ez a kép beivódik és rögzül. Picasso-val azonban más a helyzet. Úgy gondolom, hogy ő az emberek számára mindig is egy talány lesz. Lehet, hogy kisgyerekeknek, vagy kevésbé avatott szeműeknek olykor sokkal többet tud mondani, mint egy képzőművészetben jártas embernek. Picasso korántsem csupán egy név, de egy „brand” is, aminek láttán, vagy hallatán megmozdulnak az emberek. Ez a jelenség már Baselitz esetében is megfigyelhető, az ő neve is egyfajta márkanévvé vált, és ezek nagyon jó jelek. Az, hogy vannak olyan művészek, akik sokakat, sokféle módon érdekelnek, ez nagyon jó. A nagyközönséghez szóló műveknek, kell, hogy legyen valamilyen történelmi patinájuk.

westkunst_ostkunst_205_600.jpg

Pablo Picasso és Marcus Lüpertz művei a Westkunst - Ostkunst kiállításon /fotó: Rosta József/ 

 A Westkunst – Ostkunst. Válogatás a gyűjteményből című kiállításról bővebben itt tájékozódhat.

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr1813229751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.