A gyűjtő álma

Interjú Marinko Sudac horvát műgyűjtővel

|

Interjú Marinko Sudac horvát műgyűjtővel. Avantgárd, underground művészek és művészcsoportok szerteágazó kapcsolatrendszere, radikális műalkotások, nonkonformista művészeti tevékenységek: az ex-jugoszláv és volt szocialista országok avantgárd művészetének egyik legnagyobb magángyűjteménye látható a Ludwig Múzeumban. 

 

Marinko Sudac horvát műgyűjtő több mint húsz évvel ezelőtt kezdte el felépíteni gyűjteményét, fókuszban a volt jugoszláv államok, illetve a közép- és kelet-európai országok avantgárd művészetével. A mára körülbelül százezer darabos gyűjtemény jelentős szerepet tölt be a nemzetközi kortárs művészeti múzeumok és intézmények életében. A Ludwig Múzeum március 22-én nyílt, El nem kötelezett művészet című kiállítása a régió hidegháborús időszakának avantgárd művészeti tevékenységére koncentrálva mutat be átfogó válogatást. A kiállítás előkészületei közben Marinko Sudac-cal beszélgettünk.

L.M.: Mikor és hogyan kezdődött a gyűjtemény felépítése?
M.S.: Miután több éven át tanulmányoztam az avantgárd művészetet, 1989-ben kezdtem el műveket és dokumentumokat gyűjteni. A gyűjtemény összeállításában az a cél vezérelt, hogy a közép- és kelet-európai régió, és környező államok avantgárd művészetének összetett világát feltérképezzem.
L.M.: Milyen jellegű művek alkotják a gyűjtemény anyagát?
M.S.: A körülbelül százezer darabos gyűjtemény a műtárgyakon kívül jelentős mennyiségű dokumentációs és archív anyagot, levelezéseket is tartalmaz, amelyek leginkább a közép- és kelet-európai régió, és a környező államok avantgárd művészetére koncentrálnak 1914-től 1989-ig, a Berlini fal leomlásáig. A dokumentumok segítségével megismerhetjük az avantgárd művészeti világ szerteágazó, kiterjedt nemzetközi hálózatát, és azt, hogy miként működtek és kommunikáltak a művészcsoportok, milyen eseményeken, programokon vettek részt és hogyan befolyásolták a 20. századi művészet történetét.

Marinko Sudac a Ludwigban - #nonalignedart #marinkosudaccollection

Ludwig Múzeum (@ludwigmuseum) által megosztott bejegyzés,

 

L.M.: Hogyan történik a gyűjtés folyamata?
M. S.: A művészek megismerésével és a személyes kapcsolat kialakításával kezdődik. Nem galériáktól, vagy művészeti vásárokon szerzem be a műveket, hanem maguktól a művészektől. Ennek köszönhető, hogy a közismert neveken túl sikerült felfedezni eddig ismeretlen alkotókat is.
L.M.: Az érdeklődők hogyan ismerkedhetnek meg a gyűjteménnyel?
A gyűjtemény anyagának folyamatosan bővülő digitalizált változata megtalálható a 2009-ben létrehozott Virtuális Avantgárd Múzeum weboldalán, www.avantgarde-museum.com, ahol kutatók, érdeklődők tanulmányozhatják a műveket és dokumentumokat. Élőben is találkozhatunk az alkotásokkal, hiszen 2002 óta számos alkalommal rendeztünk kiállításokat, illetve sokszor kölcsönöznek tőlünk olyan neves intézmények, mint a Tate Modern, vagy a budapesti Ludwig Múzeum; például a 2015-ös Ludwig Goes Pop + The East Side Story című kiállítás alkalmával.
L.M.: Hogyan választották ki a mostani kiállításon látható műtárgyakat és dokumentumokat?
M.S.: A Ludwig Múzeumban látható tárlat a nemrég Milánóban megrendezett kiállítás adaptációja, amely az FM Centro per l’Arte Contemporanea, Marco Scotini kurátor rendezésében jött létre. A budapesti tárlat anyaga Kálmán Borbála művészettörténész koncepciója alapján, inkább a művészcsoportok tevékenységére koncentrál. Ennek szerves részét képeznék a Pécsi Műhely alkotóinak munkái, de ezeket most szándékosan kihagytuk, mivel április 13-án nyílik egy nagy, átfogó kiállítás Párhuzamos Avantgárd – Pécsi Műhely 1968 – 1980 címmel, itt a Ludwig Múzeumban.
Alapvetően a gyűjtemény tematikáját követi a kiállítás, azzal a különbséggel, hogy nem 1914-től, hanem az 1950-es évektől 1989-ig tartó időszakra koncentrálva mutatja be a volt Jugoszlávia, és a szomszédos államok avantgárd művészetét.

L.M.: A gyűjtemény anyagának kiállításokon történő bemutatásán kívül van valamilyen más, távlati célja is?
M.S.: Gyűjteményem azzal a céllal jött létre, hogy kontextualizálja a régió művészetét és globálisan megérdemelt pozícióba helyezze. Az én célom az, hogy megőrizzem a kelet-európai kulturális örökséget, elválasztva a globalizációtól, kontextuális egységként megtartva.
Mivel egyre nagyobb az érdeklődés a régió művészete iránt a jelentős múzeumi központok, szakértők és a kortárs művészetet kedvelők körében, az a nagy álmom, és egyben a végső célom is, hogy az egész gyűjtemény egyben látható legyen, és bekerüljön egy önálló múzeumi épületbe. Így lehetővé válna a gyűjtemény muzeológiai szabványok szerinti feldolgozása; illetve az egész anyag feltárulna a kutatók és szakértők, és a közönség előtt is.

raketas_2c_sudac.jpg

A Marinco Sudac gyűjtemény egy jelentős szeletét mutatja be a Ludwig Múzeum, az El nem kötelezett művészet című átfogó kiállítást június 25-ig nézhetjük meg.
Újdonság, hogy az OROUNDO mobil tárlatvezető applikáció letöltésével bárki privát tárlatvezetést is kaphat és saját tempójában nézheti végig a kiállítást.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr9912367655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.