Televíziókészülék, mint szobrászati elem; megváltozott képarányok; a hagyományos felbontás és a HD harca; a képsáv eltűnése; plazmatévék, síkképernyők – mindez egy kortárs kiállítás keretein belül.
A március 26-áig megtekinthető, médiaművészeti alkotásokat bemutató, "Mentés másként..." című kiállításon számos technológiaalapú művel találkozhatunk, amelyek általában hordoznak valamilyen szobrászati elemet, mint megjelenítési eszközt. Ezeknek az elemeknek az eltüntetése, megtartása, illetve kihangsúlyozása a műalkotás jelentésének, és bemutatásának függvénye. A Ludwig Múzeum kiállításán ezekre a folyamatokra láthatunk példákat.
A szobrászati elem eltüntetése:
A videóinstallációk, vetítések, filmek esetén sokszor maga a mű kizárólag a vetített képeket jelenti, és a televíziókészülék a térben megjelenő szobrászati elemként észlelhető; amely így megváltoztathatja a mű észlelési és értelmezési aspektusait. A kiállításon több olyan alkotás látható, amelyek régebben tévéképernyőn, most viszont a falra vetítve kerülnek bemutatásra; eltüntetve ezzel a befogadást zavaró szobrászati elemet (pl.: Sugár János: Az analfabéta írógépe).
A szobrászati elem megtartása:
Kimondottan szobrászati, vagy ha úgy tetszik, építészeti elemként jelenik meg Andreas Fogarasi munkájában a nagyméretű, fából készült, fekete építmény, amelybe belépve a látogató megtekintheti a vetített filmet. A művésszel készült interjúból kiderült, hogy a Velencei Biennálé díjnyertes alkotása eredetileg csak maga a videó volt; de mivel mindig a faépítménnyel együtt került bemutatásra, mindenki így ismeri a művet, az alkotás most már a szobrászati elemmel együtt tekinthető teljesnek.
A szobrászati elem kihangsúlyozása:
Az idő előrehaladtával változott a tévéképernyők képaránya. Ezért ha nem megfelelő eszközön kerül bemutatásra a film, vagy videó, akkor a képernyő két oldalán látszódik a sötét képsáv; még inkább erősítve az elem szobrászati jellegét. Ezzel a jelenséggel játszik Németh Hajnal Két jó éjt című munkájának bemutatási módja. A két sötét képsáv csak közelről nézve vehető észre, mert csupán a képernyő közepén kivágott kör (valójában ellipszis) alakú rész látszik a filmből; a kép többi része is sötéten jelenik meg, és összeolvad a képsávval. Tehát eltűnik a képsáv és a szobrászati elem, ugyanakkor hangsúlyossá is válik annak jelenléte.
A televízió készülékek és a képarányok változása
Manapság a dobozszerű tévékészülékek világát felváltották a plazmatévék, síkképernyők; illetve míg régen a 4:3-as képarányú televíziók voltak jelen az otthonokban, ma már egyre inkább elterjedtek a 16:9-es képarányú készülékek, amelyek mozi élményhez hasonlító hatást váltanak ki a nézőkből. A megváltozott képaránnyal együtt változott a képek felbontása is, teret hódít a HD képek világa. A HD felbontású képeket befogadó közönség szeme már a tűpontos, éles látványhoz van szokva. Elindult tehát egy tendencia, amely nemcsak a képernyőket, hanem az emberi látást is alapvetően megváltoztatta. Ehhez a komoly technológiai változáshoz néhány év alatt tökéletesen hozzászoktunk. A régebbi típusú képeket már elmosódottnak, rosszabb minőségűnek érezzük. Ebből az okból lett felújítva Esterházy Marcell műve is, amely most HD felbontásban látható a kiállításon.
Többek között ezekkel a folyamatokkal és jelenségekkel is foglalkoznak a "Mentés másként..." – Mi marad az újmédia művészetből? című kiállításon bemutatott művek, amelyek március 26-ig tekinthetőek meg a Ludwig Múzeumban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.