A visszavonulás töredékei – egy élet története képekben (Masha Starec, 1976–2017)

|

Masha Starec, belgrádi képzőművész alkotása a Ludwig Múzeum #Bartók című tárlatán látható. A kiállítás utolsó két hetében érte múzeumunkat a szomorú hír, hogy a művész január közepén, rendkívül fiatalon elhunyt. Művének bemutatásával az alkotóra emlékezünk.

„Valakinek művei tulajdonképpen életrajznál pontosabban jelölik meg életének nevezetes eseményeit…” – mondta Bartók Béla. Ez a gondolat jellemzi Masha Starec munkáját is, amely fényképeken és videókon keresztül, mintegy önéletrajzszerűen mutatja be a művész életének fontos pillanatait, emlékeit.

bartok_145w.jpgMasha Starec munkája a Ludwig Múzeumban (Fotó: Rosta József)

A visszavonulás töredékei – ráhangolódás című alkotás egy interaktív mű, amely a látogató közreműködését igényli a belső, rejtett jelentés kibontakoztatásához. A régi típusú rádió gombjait kapcsolgatva a falra vetített fényképeket, videókat váltogathatjuk. Ezek a művész személyes felvételei gyermekkoráról, utazásairól, otthonáról és családtagjairól. A képeken sokszor visszatér egy zöld kárpittal fedett ülőgarnitúra, amelyről a műleírásból megtudhatjuk, hogy Bartók nagyszentmiklósi szülőházából került a művész családjának belgrádi otthonába. Masha Starec már kicsi gyermekként megtanulta, hogy rokoni szálak fűzik a híres zeneszerzőhöz (Bartók testvérének a leszármazottja), azonban számára kezdetben Bartók csupán ezt a zöld ülőgarnitúrát jelentette.  

A kiállításon látható alkotás azonban nemcsak a rokoni szálakkal kapcsolódik Bartókhoz, a rádió is utal a zeneszerzőre. Bartók idejében a rádióközvetítések fontos szerepet játszottak a zenehallgatási szokások formálásában. Már nem volt feltétlenül szükséges elmenni egy koncertre, hiszen bárki meghallgathatta a koncertek közvetítését. Maga Bartók is számos rádiókoncertet adott, illetve a rádiókészülék is jelen volt mindennapjaiban. Fia, Bartók Péter Apám című könyvében ír arról, hogy amikor Amerikában éltek, apját borzasztóan zavarta a szomszéd slágereket harsogó rádiója, ezért készíttetett magának egy olyan készüléket, amelyből recsegő, zúgó, hangos zaj hallatszott, így elnyomta a szomszéd rádiójának hangját. Érdekes módon ez a zaj őt nem zavarta a munkában, a család számára azonban annál inkább kellemetlen volt.

Az ilyen és ehhez hasonló gyermekkori személyes emlékek, illetve a kulturális hatások azok, amelyek velünk maradnak és befolyásolják felnőtt életünket is

– mondta művéről mesélve Masha Starec a kiállítás megnyitóján. A művész családjában sokféle kulturális hatás volt jelen (szlovén, olasz, szerb, magyar, és német), így a zavar, hogy hova tartozik valójában, egész életén át elkísérte. A kulturális keveredés, költözések és a háborúk ellenére Bartók bútora mint biztos pont még mindig ott van a lakásban, ami a művész szavaival élve – a gyermekkori hatások fontosságára emlékeztet, hiszen „ezért vagyunk ott, ahol vagyunk, és ezért vagyunk azok, akik vagyunk”.

Masha Starec alkotása erőteljesen hat ránk, nézőkre, akár egy Bartók zenemű hallgatása. Ezek a művészeti élmények, ahogy a gyermekkori emlékek is, formálnak, alakítanak minket és hozzátesznek valamit ahhoz, hogy kik is vagyunk. Ahhoz, hogy ezen elgondolkodjunk, a művész szavait idézve, szükség van a „ráhangolódásra”, hiszen „egyetlen pillanatnak sem tudunk értelmet adni, ha nem szakítunk időt az odafigyelésre”.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr6812150869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.