Érinthető műalkotások és látható zene – interaktív művek a #Bartók kiállításon

|

Bogárgyűjtemény-szerű népdalcsokor, színkottából lezongorázható népdalok, megrajzolható harmóniák – a látogatók aktív közreműködését igénylő művek a Ludwig Múzeumban.

A múzeumok csendes kiállítótereinek és a távolról szemlélhető műalkotásoknak megszokott világától eltérő kiállítást tekinthetünk meg a Ludwig Múzeumban. A Bartók-emlékév alkalmából megrendezett tárlat kortárs művészeti alkotásokon keresztül mutatja be Bartók Béla munkásságának, személyének, örökségének hatásait. A kiállításon számos olyan interaktív művel találkozhatunk, amely nemcsak a látvány és a hangok által fejti ki hatását, hanem arra invitálnak, hogy lépjünk közelebb és érintsük meg őket; sőt, a látogatók aktív közreműködésére van szükség ahhoz, hogy ezek az alkotások valóban életre keljenek.

 

„Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni” – Bogarásszunk népdalokat!

bartok_0975w.jpgTornyai Péter – Kertész Krisztián: Bartók bogárgyűjteménye – 20 magyar népdal  (fotó: Rosta József)

Tornyai Péter és Kertész Krisztián munkájában a zene és a természettudomány szokatlan találkozásának lehetünk szem- és fültanúi. A Bartók bogárgyűjteménye – 20 magyar népdal című alkotás arról mesél, hogy Bartók Béla nemcsak a népdalokat gyűjtötte és rendszerezte rendkívüli precizitással, hanem ugyanilyen pontossággal gyűjtötte és csoportosított bogarakat is. Sorba rakott kis hangszórókból szólnak a népdalok, így megfigyelhető közös szerkezetük. A húsz népdal távolabbról hallgatva egyetlen kórusszerű, homogén hangzássá mosódik össze – a közös szerkezet miatt egyszerre lélegzik, változik a húsz szólam. A gyűjtemény vizsgálata akkor lesz igazán teljes, ha közelebb lépünk: ahogy a bogárgyűjtők kiemelnek egy-egy példányt a gyűjteményből, úgy mi is óvatosan kiemelhetünk egy-egy hangszórót, és meghallgathatjuk a népdalokat egyenként is. A látogató bevonódik a műalkotásba és aktív részvételével alakítja, formálja a művet, miközben létrehozza saját személyes művészeti élményét.

 

„Valahol a szivárvány felett” – Zongorázzunk a színeken!

bartok_131w.jpgNagy Zsófia: Magyar színes (fotó: Rosta József)

Nagy Zsófia Magyar színes című munkájában a festmények, a népdalok és az élő hangszeres játék világa találkozik. A mű alapötletét Bartók népzenegyűjtő-tevékenysége és Alexander Szkrjabin orosz zeneszerző elmélete adta, amelynek lényege, hogy minden egyes zenei hang mellé színeket, illetve színárnyalatokat társított. Ennek megfelelően festette meg Nagy Zsófia különböző népdalok színkottáját: a ritmikusan váltakozó színsávok öt különböző színt, vagyis öt különböző hangot tartalmaznak. A falon látható színkotta egy univerzális népdalgyűjteményt ábrázol, amelyben négy magyar népdal látható (Bartók gyűjtéséből), valamint egy bolgár, koreai, zuni indián, nigériai és japán népdal. A színek a hangoknak felelnek meg, az ecsetvonások pedig a hangok hosszúságát jelzik. A mű egésze azonban egy interaktív installáció is, hiszen a festmény előtt elhelyezett szintetizátoron a látogató lejátszhatja a színkottát. Így a zene megjelenik vizuálisan, eljátszva pedig hallhatóvá és egyben tapinthatóvá is válik. A műalkotás tehát a látogató bevonásával, aktív közreműködésével teljesedik ki.

 

Egy, kettő, három, négy, matekozzunk kicsit másképp!

14566245_10153777989107016_4567985468320678939_o.jpgSztruhár Zsuzsa: Harmonográf (fotó: Glódi Balázs, forrás: Facebook)

Sztruhár Zsuzsa Harmonográf című munkája a zene és a matematika ősidők óta kutatott kapcsolatát tárja fel, amely szerint minden zenei hangzat kifejezhető a számok matematikai arányaival. Zene és matematika kapcsolatának legősibb elmélete Püthagorasz nevéhez köthető, aki a húrok rezgését vizsgálva fedezte fel, hogy a hangközöket le lehet írni a húrok hosszát jelző aránypárokkal. Ezek az aránypárok adják a harmonográf beállításának alapvető értékeit. Maga a készülék egy mechanikus, automata rajzgép a 19. századból: a gép lényege az, hogy a kétféle irányú mozgást végző ingák, a hozzájuk erősített papír és toll közös mozgásának eredményeként szabályos, geometrikus ábrák rajzolatát hozzák létre. Ahogy egy hangköz esetén két hang, vagyis két rezgés egyszerre szólal meg, létrehozva egy közös hangzást, úgy a harmonográf a kétféle rezgőmozgás egyesítésével eredményez egy közös rajzot.

A kiállításon látható harmonográfot a látogatók kipróbálhatják, és megrajzolhatják saját hangzatképüket. Így tehát maga a műalkotás akkor és ott születik meg, a látogatók aktív részvételével.

bartok_135w.jpgSztruhár Zsuzsa: Harmonográf, 2016 (fotó: Rosta József)

A látogatók közreműködését igénylő, interaktív művek kipróbálhatóak a Ludwig Múzeum #Bartók című kiállításán, amelyet február 5-ig tekinthetnek meg az érdeklődők.

A kiállításhoz tartozó, január 20-án, pénteken kezdődő előadássorozaton még jobban elmélyülhetünk Bartók világában. A Gondolatfutamok Bartókhoz című szabadegyetemen eltérő területen dolgozó szakemberek előadásait hallgathatjuk meg Bartók hatásáról. 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr4212132747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.