Tíz köbméter ajándékvíz Velencének

|

Ha a most zárult Velencei Biennálén díjazták volna a legjobb reklámötletet, azt valószínűleg a magyar pavilon kapta volna meg.

velence2016_131.jpgSirály!

Egy olyan megakiállításon, mint a Velencei Biennále, verseny folyik a közönség figyelmének a megnyeréséért; ehhez nem elég egy jó kiállítás, kell hozzá PR is. Ennek eszköze lehet például egy jól megválasztott ajándéktárgy is. A válltáska-képeslap-poszter klasszikus hármasából úgy tűnik, továbbra is a reklámszatyor a nyerő, de bejöhet bármi (illatosított pendrive, 3D-s kitűző, bármi, csak felirat legyen rajta), ha az ötlet kellőképpen kreatív.

Két fiatal építész – az idei Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjának kurátorai – Fábián Gábor és Fajcsák Dénes úgy gondolták, hogy nem kell ezen sokat agyalni, hiszen kézenfekvő a megoldás: Velencében vizet kell adni a népnek! A mediterrán hőségben az ember leginkább egy helyes kis vizes palackra vágyik, ami újratölthető. És ha már palackot adunk, akkor járjon hozzá egy kerti csap is a pavilonban, ahol friss vízzel lehet a flakont megtölteni.

velence2016_043.jpgCiao ungheresi!

Megcsinálták. A palack annyira népszerű lett, hogy a nyitónapokon mindenki a magyar pavilonba járt a szomját oltani, és félő volt, hogy az első hetekben elfogy a teljes készlet. Ezért a továbbiakban minden reggel csak meghatározott számú mennyiség került pótlásra, így a készlet pont kitartott a novemberi zárásig. A Ludwig Múzeum harmincezer tölthető palackot vitt ki, és ötszáz darabot mizsei vízzel előretöltve – fele bubis, fele mentes – a megnyitó afterpartyjára, ami idén egy hajójavító műhely udvarán zajlott.

A flakont a kiállítás arculatát tervező Juhász Veronika (Naka Építész Stúdió) tervezte és a lajosmizsei Gajdácsi Flakon Kft. gyártotta le. Az építészek a víztakarékosság szempontjára is gondoltak: a kútra egy önzáró sörcsapot szereltek, a túlfolyó vizet pedig az átriumba telepített kertbe vezették ki, ahol a növények locsolására hasznosították.

A múzeumon belül működő magyar biennálé iroda csak több kört futva kapta meg a központi velencei szervezőirodától az engedélyt, ugyanis igen szigorúak a vonatkozó szabályok. A biennálé logóját termék esetében tilos használni, egy palack pedig ennek minősül. Végül a palackot az installáció részeként sikerült elfogadtatni, a kijárati folyosón elhelyezett palackfalról kifelé jövet mindenki elvihetett egy légmentesen zárt flakont, és helyben megt is ölthette friss ivóvízzel – ez a gesztus jól illeszkedett a közösségi együttműködésen alapú idei magyar projekt üzenetébe.

velence2016_035.jpgAz uruguay-i kiállítás reklámembere is beugrott egy kortyra.

A látogatók ilyesfajta bevonása, „aktiválása” az alkotói koncepció része volt, hasonlóképpen mint a 2007-es képzőművészeti biennálén a bolgár pavilon esetében, amelynek kiállító művésze, Ivan Moudov a Wine for Openings című projektjében

saját vörösbort palackoztatott a megnyitóra,

amelyet felajánlott a nemzeti pavilonoknak, hogy azzal koccintsanak a megnyitójukon, ezáltal szimbolikus közösséget létrehozva a Velence-szerte zajló kiállításmegnyitók közönsége között. Míg azonban a thrákiai Cabernet Sauvignon megkóstolása csak egy egyszeri exkluzív esemény volt, a magyar vizes palackkal a szélesebb közönséget sikerült megszólítani. A pavilonunkból minimum

harmincezren pozitív élménnyel távoztak.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr8612032541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.