Magyar művész posztszocialista városképei a Velencei Biennálén

|

Az idei Velencei Építészeti Biennálén a magyar pavilon kívül volt még egy magyar kiállítója: a német-magyar Katharina Roters városképeit az örmény pavilonban állították ki.

kmetsamor1.jpg

Katharina Roters képzőművész, nevét egy több mint tíz éven keresztül készült, a magyar gulyáskommunizmus spontán ornamentikáját megörökítő fotósorozata tette széles körben ismertté. A jellegzetes, falusi sátortetős kockaházak homlokzati geometriájában rejlő változatosságot bemutató, unikális fotósorozat itthon és külföldön is kisebbfajta szenzációt keltett, az anyagból a svájci Park Books kiadó gondozásában könyv is készült Hungarian Cubes címmel.

Katharina Roters egy ideje Örményországban is dolgozik, így az idei Velencei Építészeti Biennálé örmény pavilonjának kialakításában is komoly szerepet kapott – a kiállításon többek között az ő fotói is láthatóak. Örményország pavilonja idén a Szent Márk tér közelében, egy kis sikátorban rejtőző templomban, a Chiesa di Santa Croce degli Armeni előterében kapott helyet.

Az örmény templom előtere önmagában is különös hangulatot áraszt: a padozatba süllyesztett évszázados sírokon lépdelhetünk, a templomtérből pedig bizáncias csillogású hangulat sugárzik ki. A monitorokon futó felvételek hatását ez a transzcendens tér erősíti fel.

kgyumri9.jpg

A kiállítás alapját az a tanulmány képezi, amely az egyedi örmény táj leképeződéseit, reinterpretációt és térbeli átalakulásait vizsgálja 1991 és a jelen közt. Ez a kutatás a kiállítás ideje alatt is eredményekkel gazdagodik, ezeket az independentlandscape.am oldalon jelenítik meg, illetve a pavilon falain kivetítve is láthatóvá válik, hangsúlyozva ezzel a kutatás erős aktualitását és nemzetközi jellegét. Ez a fajta azonnali kategorizálás és az eredmények bemutatása alátámasztja azt az igényt, amely szerint történelmi kontextus helyett aktuális ügyeket érdemes vizsgálni – írja Sarhat Petrosyan építész, a kiállítás kurátora.

A kiállítás hangsúlyozza azt a tényt, hogy a mai napig minden egyes emberi cselekvés módosítja a tájat, ami nagy lehetőséget és ambíciót tartogat magában, később pedig kulturális értékként értelmezhető – írja a kurátor. Ez azt is jelenti, hogy mindenféle építészeti mozzanat, módosítás, terjeszkedés, bővítés rendkívüli óvatosságot és körültekintést igényel. A mai örmény társadalom különböző médiaplatformokon tárgyalja a függetlenné vált ország városi fejlődését, terveit és azok következményét, amelyeknek többsége a fővárosban, Jerevánban történik. Ennek a holisztikus megközelítésnek az újraértelmezésével egy teljesen új párbeszédet szándékoznak nyitni, amely elmozdul a „megkapott örökség” filozófiájától

az „örökség megértésének és a megértés örökítésének” megközelítéséhez.

A képeken feltűnnek többek között Metsamor, az „örmény Paks” képei – a jelenkori örmény történelem kikristályosodott megjelenése a térben. A szovjet program szerint tervezett, néhány helyi elemmel színezett atomváros az erőmű köré épült, amely azonban 2007-ben leállította a működését. A jelen feladata újra „kitalálni” a várost. A várost, amelynek talán leginkább megdöbbentő pontja egy elhagyott uszoda.

kmetsamor2.jpg

Gyumri a második legnagyobb örmény város a főváros, Jereván után. Döntően a 19. században épült, más településekkel ellentétben gazdag építészeti örökséggel rendelkezik. Két erős földrengést élt meg a 20. században: az 1926-os katasztrófa elpusztított ugyan néhány épületet, de gyorsan történelemmé vált. Az 1988-as földrengést azonban, hiába a század második felének nagyszabású városfejlesztési tervei, a mai napig sem heverte ki a város. Egykori 260 ezer lakójából mára 118 ezer maradt, közülük 2700 család máig menedékházakban lakik.

Az örmény pavilon, és benne Katharina Roters munkái az aktuális építészeti kérdésekre való koncentrálás és jövőbe nézés szándékával mutat be egy olyan témát, amely a magyar közönségnek a közös múlt, az ismerős iparvárosi karakterek, a történelem által lecsupaszított, újraértelmezésre váró táj miatt erős többletjelentéssel bír.

kmetsamor4.jpg

2016-ban, amikor a biennálé több kiállítója is a túlnépesedés és a lakhatás problémájával foglalkozik, az örményországi felvételekről a kiüresedett épületek megdöbbentő csendje árad, háttérben monumentális hegyekkel, amelyek arra figyelmeztetnek: az építészet a természet és a történelem erőivel felbonthatatlan egységben működik.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludwigmuseum.blog.hu/api/trackback/id/tr9911994994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.