Aki már temérdek alkalommal látta a Ludwig harmadik emeletén levő Single Elvis-t Andy Warholtól, és a nyár folyamán esetleg Milánóba utazik, az feltétlenül látogasson el a Museo del Novecentóba, ahol a művész 1960-astól 1980-as évekig készített nyomatai közül tekinthet meg egy impozáns válogatást.
Andy Warhol neve kétségtelenül egybeforrt a pop arttal, s ezt a milánói kiállítás nagyon is jól reprezentálja, hiszen a megjelenő témák sokféleségét összefogó technikát – a szitanyomatot – teszi meg fő rendezőelvének. Warhol ennek az eljárásnak a segítségével hozta egy szintre a virágokat, a Cambell-konzerveket, Marilynt, Uncle Sam-et, a sarlókalapácsot és Richard Nixont. Ezzel a gesztussal azt sugallja, hogy a banalitások, a társadalomkritikai felhangú tartalmak és a politikus művek között nincs lényeges különbség, ám ezzel a képek felhasználásának és fogyasztásának kultúráját jellemzi. A sorozatok és az ismétlések repetitív jellegéből, valamint a képek színezéséből fakad, hogy még a komolyabb témák vagy a sajtóból ismert ikonikus képek is jelentéktelennek tűnnek. Warhol munkái azonban pont arra mutatnak rá, hogy a képek ösztönös fogyasztása miatt túl könnyen csapdába tudunk esni.
Andy Warhol’s Stardust. Nyomatok a Bank of America Merrill Lynch Gyűjteményéből. Museo del Novecento, Milánó, 2013. április 5. – szeptember 8.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.